Zenés színház

Kálmán Péter: „Nekem jót tesz, hogy öregszem”

2025.01.29. 14:00
Ajánlom
Falstaff szerepe régi vágya volt Kálmán Péter operaénekesnek, csak meg kellett rá érnie. A buffo karakterek éppúgy jól állnak neki, mint a megátalkodott alakok. A 2024/25-ös évad Kamaraénekese két nagyszabású produkcióban énekel a Magyar Állami Operaházban: Verdi szebb napokat látott lovagja mellett tavasszal Mefisztó bőrébe bújik majd.

Az interjú eredetileg az Opera Magazin 2024. téli számában jelent meg.

Mit szólsz, hogy címlapra kerültél?

Feszélyez rendesen. Nem hiszek abban, hogy ettől jobb énekes leszek, legfeljebb láthatóbb. De a feleségem felemelte a mutatóujját, hogy ez a munkám része, rá pedig hallgatok.

Mostanában rengeteg izgalmas dolog történik veled: szeptemberben a Covent Gardenben debütáltál Mozart Figaro házasságában Bartolo szerepében. Milyen volt a munka?

Nagyon jó! Hihetetlenül profik, precízek. Kicsit rontott az élményen, hogy a próbaidőszakban beállt a hátam. Az öreg Bartolónak egyébként is volt egy botja, arra tudtam támaszkodni, de azért nem volt kellemes. Bár ez egy korábbi bemutató felújítása volt, David McVicar, a rendező dolgozott velünk. Biztosan azért is, mert streamelték, tehát világszerte megnézhette bárki. Az évad végén a Metropolitan előadását is közvetítik majd.

Ott is Bartolót énekled.

De az komolyabb meló, mert az Rossini A sevillai borbélya, és ott a doktornak jelentősebb szerepe van, nagyobbakat kell énekelni.

Közelebb állnak hozzád a hagyományos feldolgozások?

Én bírom a kísérletezést is, csak azt

nem szeretem, amikor a figyelmet elvonják mindenféle színpadi truvájjal.

Mondjuk amikor Gianni Schicchit játszottam a La Monnaie-ban, akkor oldalt, egy kis széken ülve énekeltem az áriát, miközben a színpadon egy jakuzzi emelkedett ki a süllyesztőből. Azért az keserves.

KalmanPeterOPERAKamaraenekes-FotoBereczValter-111216.jpg

Kálmán Péter az évad Kamaraénekese kitüntetéssel (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)

A Metropolitan tavaszi előadásáról tudsz valamit?

Az hagyományos színrevitel, rizsporos parókákkal. Annyit árultak el, hogy lesz egy kutyám, egy kis pudli. Bejövünk, aztán felkapom az ölembe, és kiviszem. Ez a legjobb az egészben, már ezért megéri kimenni! Meg az, hogy nem kellett előénekelnem, mert abban rossz vagyok.

Színpadi helyzet nélkül, csak úgy, szépen énekelni, az nem az én világom.

De éppen nyáron volt egy ária-estetek a bécsi Staatsoperben, amelyen – többek közt – Cecilia Bartolival léptél fel.

Gondolj bele, ott álltam egy öltönyben és barokk operát énekeltem. Nem szoktam ilyesmit elvállalni, de úgy éreztem, Bartolinak tartozom annyival, hogy megcsinálom. Händel Ariodantéjának egy részletét adtam elő, de a barokk színpadi művekkel amúgy is nehezen boldogulok. Csupa zárt szám, semmi izgalmas színpadi szituáció. Ezért volt nehéz számomra nyáron a Julius Caesar Egyiptomban is (ezt Monte-Carlóban, majd a bécsi Staatsoperben mutatták be Cecilia Bartolival – a szerk.), mert volt olyan ária, aminél úgy szólt a rendezői utasítás, hogy akkor ezt a kardot felfelé tartva, lassan vigyem át a bal majd a jobb oldalra. Aztán megint. Ez inkább opera-show volt. Én viszont elsősorban színészként gondolkodom, számomra az az érdekes, hogy egy karaktert – különböző helyzetekben – érzékletesen, átélhetően megmutassak.

Bartolival hogyan ismerkedtetek meg?

A zürichi operaházban találkoztunk. Nem dolgoztunk együtt, de hallott előadásban. Mondjuk Zürichben többnyire nagyon rosszul éreztem magam. Eleinte énekeltem néhány komolyabb szerepet – Papagenót, Belcorét –, és aztán nagyon sok kicsit, ami nem tesz jót az önbecsülésednek. Folyton azt várod, hogy hátha a következő évben lesz valami, aztán hátha a következőben, de sosem történt semmi. Nem is voltam jó akkoriban, nekem meg kellett érnem. A Zürichi Nemzetközi Operastúdióból indultam, és ott valahogy örökké stúdiós maradtam. Hihetetlen felszabadító volt, amikor eljöttem.

Az utóbbi tíz évben indult meg a pályám.

Kalman_Peter_a_Falstaffban_Foto_Berecz_Valter-140203.jpg

Kálmán Péter a Falstaffban (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)

November közepén mutattátok be a Falstaffot a Magyar Állami Operaházban. Erre is meg kellett érned?

Abszolúte! Ennek a Falstaffnak minden percét élveztem. Mindig el akartam játszani, csak nem voltam rá készen hangilag. Ezt a szerepet szépen kell énekelni, és én korábban a nyitottabb, egyenesebb éneklés híve voltam, nem akartam operaénekesi hangot. De nyár elején felléptem Rigában Dulcamaraként a Szerelmi bájitalban, és én – a többiekkel ellentéteben – nem voltam lekettőzve, így az egymást követő előadások miatt muszáj volt kicsit gömbölyűbb, operaibb hangot használnom. A Falstaffhoz pedig éppen ez kell. Wagnerhez nyilván nem jó, oda élesebb hangra van szükség, de most már tudok váltani.

Falstaff karaktere is közel áll hozzád?

Persze, én a buffo szerepeket bírom, ezekben lehet játszani, hülyéskedni. Emellett mindenféle megátalkodott figurát szoktak rám osztani, általában ez a két véglet talál meg. Az nehéz, amikor egy már kész előadásba kell beállnod, mert akkor mindenért meg kell küzdened, és általában az az érv, hogy „úgy szoktuk”. Azért egy kicsit Arnaud Bernard nemzetközi utat bejárt rendezésén is igazítottunk, hogy hitelesebben tudjak játszani.

Énektanár segít a hangod alakításában?

Vagy harminc éve nem jártam énektanárnál. De Katona Anikó – aki korrepetitorként dolgozik az Operaházban – jól ismeri a hangomat.

Nekem még egy énektanár sem tudta elmondani, hogy „húzd ki ezt és nyomd be azt”, és akkor jó lesz.

Énekeseket nézegettem, hogyan csinálják, és magamtól jöttem rá, hogy az én hangom hogyan működik. Nagy mázli, hogy képes vagyok a karcosabb és a lágyabb tónusra is. Meg nekem jót tesz, hogy öregszem. A hangom is alakul. Szeretem, hogy ősz vagyok és ráncos.

Kalman_Peter_a_Toscaban_Foto_Kummer_Janos-140203.jpg

Kálmán Péter a Toscában (Fotó/Forrás: Kummer János / Magyar Állami Operaház)

Soha nem jutott eszedbe, hogy taníts?

Képzeld, mostanában igen, meg is kerestek fiatalok.

A címlapon is látható Mester és Margarita sátánja után március végén Gounod Faustjának Mefisztója leszel.

Nagyon várom, már tanulom. A Magyar Állami Operaház három remek szerepet ajánlott erre az évadra. Az Otello Jagóját végül nem tudtam elvállalni, mert a Falstaffot akartam nagyon jól megcsinálni, és a kettő túl közel volt egymáshoz. A Faust viszont izgalmas lesz.

Mitől jó számodra egy rendezés?

Szeretem, ha teret hagy nekem, mert akkor kipróbálhatok mindent. A rigai Szerelmi bájital jutalomjáték volt, ott még a közönséghez is kimentem, és nagyon élveztem. Dulcamara amúgy is ziccerszerep. De ha jó a rendező, akkor öröm csinálni, amit mond. A Moshe Leiser és Patrice Caurier páros például kiváló. Velük vagy tíz produkciót csináltam, mindegyik aranyat ér. Tőlük tanultam a legtöbbet egész életemben.

Fejléckép: Kálmán Péter (fotó/forrás: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)

„Bele kellett öregednem a hangomba” – interjú Kálmán Péter operaénekessel

Kapcsolódó

„Bele kellett öregednem a hangomba” – interjú Kálmán Péter operaénekessel

Glyndebourne, a La Monnaie és még számos külföldi játszóhely után Kálmán Péter szeptemberben a Covent Garden, jövő májusban a New York-i Metropolitan színpadán debütál – idén áprilisban pedig barátságból az Óbudai Társaskörben lép fel a Don Pasquale címszerepében.

Apukák, korhelyek, Alberich, gonosz vagy borvirágos pasik

Apukák, korhelyek, Alberich, gonosz vagy borvirágos pasik

Nem is igazi basszus, inkább bariton, mondja magáról. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a legjelentősebb operajátszó helyekre hívják. Pünkösdkor például Salzburgba, de az alábbi beszélgetéshez is Párizsba telefonáltunk. Márciusban A Mester és Margarita premierjén láthatjuk színpadon.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„Apu, azt hadd kérdezzem meg…” – Léner Péter és Léner András a Mester és Tanítványa podcastban

Apa és fia beszélgetésével folytatódik a Magyar Színházrendezői Testület frissen indított podcast-sorozata, amely a Fidelio online felületein jelentkezik kéthetente. A második részben Léner Péter színházi rendezőt kérdezi fia, Léner András színházi rendező, a Magyar Színházrendezői Testület alelnöke.
Színház

Haumann Máté: „Hamlet szerepe három embert igényel egyszerre”

Február 7-én mutatta be a Magyar Színház Shakespeare örök klasszikusát, a Hamletet, Eperjes Károly rendezésében. A címszerepet Haumann Máté alakítja, aki szerint az előadás összekovácsolta a társulatot. Erről is beszélt nekünk. Villáminterjú.
Vizuál

Átadták a 44. Magyar Filmszemle díjait – Tarr Béla életműdíjat kapott

Tizenhárom év szünet után visszatért a magyar mozgóképkultúra egyik legfontosabb eseménye, a Magyar Filmszemle. A rendezvény hagyományosan filmes verseny is volt, az ünnepélyes díjátadót február 9-én tartották meg a Corvin mozi Korda termében. A díjakat a versenykategóriák zsűrijei ítélték oda, és adták át.
Színház

Hajdu Steve: „Egy színésznek a saját halálát is könnyebb lesz feldolgozni”

Két nap alatt fogytak el a jegyek a Centiről centire márciusi előadásaira is, nézői várólista van a produkcióra a Rózsavölgyi Szalonban. A darabot Őze Áron rendezte, és játszik is benne Marjai Virág, Dobó Kata, valamint Hajdu Steve mellett, aki szerint Magyarországon is kezd hobbivá válni a színészet. De nem csak erről kérdezte őt a Fidelio.
Jazz/World

Idén is meghirdeti Fringe felhívását a Magyar Zene Háza

Mivel az intézmény kiemelt céljának tekinti a zenei tehetségek támogatását, a zenélés népszerűsítését kortól és zenei háttértől függetlenül, 2025-ben is meghirdeti a Fringe-t. Jelentkezési határidő: március 2., vasárnap éjfél.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Operát írtak porszívóra – beszélgetés Iván Sárával és Perczel Enikővel

Kortárs operabemutatóval indította az évet a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház, az Előjáték Lear királyhoz a vidéki teátrum számára készült. A zenei tagozat fiatal tehetsége, az Olaszországban zeneszerzést tanult Iván Sára írta a partitúrát, a librettóért Perczel Enikő dramaturg felelt. A közös munkáról, a mű születéséről és egy különleges porszívóról beszélgettünk velük.
Zenés színház magazin

1100. előadásához érkezik A padlás a Vígszínházban vasárnap

Újabb színháztörténeti pillanathoz, az 1100. előadásához érkezik A padlás február 9-én a Vígszínházban. Minden idők legsikeresebb magyar zenés színpadi művét Marton László rendezésében mutatták be 1988. január 29-én. A premier hosszú vastapssal zárult, és azóta is folyamatosan telt házzal futnak az előadások.
Zenés színház interjú

Sümegi Eszter: „A felnőtt embernek is kell a mese”

Bár az olasz és német repertoár számtalan nagy szerepében hódította meg a közönség szívét, Sümegi Eszter pályája nemrég izgalmas fordulatot vett: Turandotként debütált a Magyar Állami Operaházban.
Zenés színház interjú

Megtalálni az emberit – három fiatal karmester a Magyar Állami Operaházban

Három olyan fiatal karmestert szólítunk meg, akikben egy dolog biztosan közös, az OPERA művészeti vezetése látja bennük a tehetséget, a lehetőséget, ezért kellően komoly feladatokat is rájuk bíz.
Zenés színház ajánló

Egy disztópikus Skóciába utazhatunk Verdi Macbethjének operaházi előadásán

A New York-i Metropolitan sztárja, George Gagnidze és Kálmándy Mihály címszereplésével, Boross Csilla és Rálik Szilvia női főszereplésével mutatja be Verdi Macbethjét február 22-én a Magyar Állami Operaház.