Zenés színház

Kamarajáték

2008.09.08. 00:00
Ajánlom
Kovalik Balázs 1995-ben, a Turandot szegedi színre állításával robbant be a magyar operaéletbe. E rendezését a Magyar Állami Operaház hamarosan átvette, és ma is műsorán tartja. 13 év után, immár ugyanezen intézmény művészeti vezetőjeként, Kovalik– ezúttal a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem speciális körülményei között – ismét nekigyürkőzik Puccini utolsó operájának.

– Nem neveznék "rendezésnek" egy hangversenytermi, félig szcenírozott előadást. És nem hiszem el, amit sokan állítanak: hogy tudniillik ez lenne az operajátszás jövője. Hiszen az ilyen, néhány próbával színre állított, a háttérben dia- vagy filmvetítéssel mozgalmassá tett produkciók éppen azért jöhetnek létre, mert az énekesek előzőleg, egy igazi operaházban már alaposan betanulták, beénekelték a szerepüket. Ugyanakkor ennek az előadási formának is megvan a maga érdekessége: pontosan azért, mert beszűkíti a lehetőségeket, vagyis más dimenzióba tereli a rendezői gondolkodást. Például azzal, hogy nincsen maszk, azaz semmit sem lehet elkendőzni. A koncerttermi körülmények között a szereplők kvázi civilként vannak jelen még akkor is, ha történetesen jelmezt öltöttek fel. Ez nem illúziószínház; itt egy negyvenvalahány éves énekesnő nem hitetheti e magáról, hogy ő a tizenvalahány éves Pillangókisasszony. Csak azt mutathatja meg, miként érvényesülnek egy kamaszlányban kódolt érzelmek egy érett korú nőben. Ennyiben tehát kihívás a félig szcenírozott előadási forma. A Turandotban ráadásul a nagy létszámú statisztéria mozgatása helyett is valamiféle kamarajátékot kell teremteni.

- Miként? Lesznek-e például jelmezek?

– Lesznek jelmezes segédszereplők, ők biztosítják majd az előadás teatralitását. De úgy tervezem, a főszereplők egyszerű feketében, illetve estélyi ruhában lépnek fel. Hisz' hiába játszódik a darab Kínában, tudjuk, hogy az nem Kínáról, hanem az európai századforduló egyik nagy kérdéséről, a nőeszmény átalakulásáról szól. Arról, hogy a magát a férfinak alávető, romantikus nőalak elbukik, mert nem életképes, és helyét a céltudatos, emancipált nő eszménye foglalja el. Mint ahogy Puccini zenéje sem kínai, hanem az európai szecesszió – kínai motívumokat felhasználó – burjánzása. Már az 1995-ös előadás jelmeztervezőjével is arra törekedtünk, hogy a szereplők ne autentikusan kínai, hanem csak kínaiaskodó ruhákban lépjenek fel, a századforduló chinoiserie-divatjának a szellemében. A hangversenyteremben pedig még ennyire sincs szükség. Csak a mellékfigurák –a hóhér, a perzsa herceg s a többiek – kapnak jelmezt, meseszerűségükkel is kiemelve a "civil" főszereplők lélektani drámáját.

- Épp a darab pszichológiájáról úgy tartja a szakirodalom: Puccininak nem sikerült a címszereplő érzelmi színeváltozását igazán motiválnia…

- Tévedés! Szerintem Puccini maga sem reálisan ítélte meg ezt a kérdést. A motiváció Turandot első fellépésétől kezdve igenis jelen van; nem véletlenül helyezkedik el e második felvonásbeli ária ("In questa Reggia") épp a darab mértani középpontjában. Mert hiszen miért énekli el Turandot ezt az áriát? És vajon minden kérőnek elénekli? Állításom szerint rögtön megtetszik neki a fiatalember, és azért mondja el, amit elmond, hogy burkoltan, "palackpostával" üzenjen neki. Támpontokat ad, hogy személyiségét a férfi megfejthesse. Ősanyja meggyalázásának története a kulcs Turandot női frusztrációjához, szexuális frigiditásához. Az egész kicsit olyan, mintha pszichoanalízisben vallana a gyerekkoráról. A zene dinamikája a távoli pianissimóból örvénylik, tekeredik fokozatosan fölfelé addig a kiáltásig, hogy "nem leszek soha senkié!" ("Mai nessun m'avrá!"). De hiába mondja Turandot ezt, szavait Puccini éppen a szerelmi motívummal zenésíti meg. A vágyakozás tehát már ott izzik, ott lüktet benne, a kérdés csak az, mikor fogadja el a saját testét, mikor teszi meg az első lépést a férfi felé, vagyis mikor ismeri be: szüksége van mind szexuálisan, mind érzelmileg a másik emberre.

- És a harmadik felvonás sokat emlegetett "törése", amelyet Liú halála idéz elő?

- Liú halálát vagy elnagyoltan szokták kezelni, mondván hogy az nem olyan lényeges, vagy romantikusan: hogy tudniillik Turandotot annyira "megrendíti" a lány áldozata, hogy ettől ő maga is megváltozik. Véleményem szerint e két véglet között még fontos momentumok találhatók. Többek között Timur búcsújelenete. És itt érdekes szóhasználatbeli azonosság mutatkozik. Timur ugyanis azzal szólongatja a halott Liút, hogy "hajnalodik, itt az ébredés órája". Turandot utóbb viszont azzal ismeri be vereségét Kalafnak, hogy "hajnalodik – Turandotnak bealkonyul"… Timur is, Turandot is a hajnalt emlegetik tehát ("É l'alba!"). Vagyis Turandotot nem egyszerűen Liú halála rendíti meg, hanem sokkal inkább Timur gyásza, s az a tény, hogy lehetséges ilyen szoros kötés két ember között. Ez lehet az a pont, ahol az ő gátlásai is felszakadnak, s ahol úgy érezheti: ő is ilyen közel szeretne kerülni valakihez. Mindezek a szálak szépen elvarródnak a darabban. Egyedül az Alfano-féle befejezés fortissimója zavar. De hát tudjuk, Puccini is intimebb, pianissimo befejezésre gondolt…

- Mi a viszonyod a három miniszterhez?

- Nem szeretem őket. Mindig is úgy véltem, épp az ilyen "középvezetők" az okozói minden bajnak. Mert az uralkodóházak sajnos rajtuk keresztül informálódnak az országukról, nem pedig közvetlenül.

- Puccini varázsos zenét írt nekik…

- Igen, de nem szeretem, hogy olyan direkt módon nyilvánulnak meg. Nem szeretem, ahogy "szájbarágósan" elmondják, hogy ők persze jó emberek volnának, csak azok a gonosz uralkodók kényszerítik őket arra, hogy kegyetlenkedjenek.

- Mi ezzel a baj? Nem épp ez a didaktikus "epikusság"-e a darab egyik legmodernebb vonása?

- Dehogynem! Hisz ne feledjük: 1924-ben vagyunk, karnyújtásnyira olyan kortársaktól, mint Stravinsky vagy éppen Brecht.

(2008. szeptember 16. 19:00 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem - Puccini: Turandot (részben szcenírozott előadás); km.: Lukács Gyöngyi (Turandot), Dejan Vacskov (Timur), Frank Porretta (Kalaf), Rost Andrea (Liú), Kálmán Péter (Ping), Megyesi Zoltán (Pang), Kiss Péter (Pong), Palerdi András (Mandarin), a Magyar Állami Operaház Zenekara, Énekkara és Gyermekkara (karig.: Szabó Sipos Máté, Gupcsó Gyöngyvér), vez.: Stefan Soltesz, rend.: Kovalik Balázs)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Prima Primissima Díjat kapott Keller András, Hager Ritta és Gálffi László is

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott gálaesten. Mások mellett elismerésben részesült Dobai Péter költő, író, dramaturg és a Bartók Rádió is.
Színház

Gellért-hegyi rémálmok – kritika Az Imádkozó című előadásról

Radioaktív jövőben hasadnak a sorsok Pintér Béla huszonkilencedik, legújabb előadásában. Maguk a szereplők húzzák a talpalávalót a nihil komédiájához. Megnyugtató, hogy ez csak egy rémálom, és még felébredünk.  
Vizuál

Öt híres művész, akiket megihletett a karácsony

Ki gondolná, hogy Andy Warhol imádta a karácsonyt, olyannyira, hogy egyenesen a Karácsony Királyának nevezték, Salvador Dalí pedig egy időben karácsonyi lapok tervezésére adta a fejét? Szubjektív válogatásunkban öt képzőművész karácsonyhoz kapcsolódó művét ajánljuk, az ünnepre hangolódva. 
Vizuál

Csaknem száz év után tért haza Rippl-Rónai remekműve

160 millió forintos kikiáltási árról indul a Virág Judit Galéria december 19-i aukcióján A geszti kastély kertje című alkotás, amely Rippl-Rónai egyik legmerészebb festménye. Az árverésen Vaszary János ritkán látható művét is bemutatják. December 17-én pedig kortárs festményekre licitálhatunk.
Vizuál

KÉP-regény: A modernista zseni

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal véletlenszerűen kiválasztott képe adott okot rá, hogy felidézze Brazíliavárosban tett látogatását és megossza velünk Oscar Niemeyer iránti rajongásának okát.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Új pályázatot írnak ki az Operaház főigazgatói tisztségére

A Kulturális és Innovációs Minisztérium csütörtökön tette közzé, hogy a Magyar Állami Operaház főigazgatói tisztségére kiírt előző pályázat érvénytelenül zárult, ezért új pályázatot írnak ki.
Zenés színház kritika

Történelmi naivitás

Schubert, az operakomponista, alighanem azok számára is kevésbé ismerős, akik egyébként otthon vannak a zeneszerző életművében, pedig a szerző színpadi művei a dalaihoz hasonlóan lebilincselő zenével rendelkeznek. A Helsinki Barokk Zenekar előadásában az Alfonso és Estrella szólalt meg a Müpában, november 17-én.
Zenés színház lapszemle

Mikor derül ki a Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatának eredménye?

Augusztus 8-án írta ki a Kulturális és Innovációs Minisztérium a Magyar Állami Operaház 2023. február 15-étől kezdődő ciklusára vonatkozó főigazgatói pályázatot, ám annak eredményét még mindig nem hozták nyilvánosságra.
Zenés színház hír

Elindult a Magyar Állami Operaház adventi kalendáriuma

December 24-ig minden nap egy meglepetéssel várja a közönséget a Magyar Állami Operaház, az intézmény honlapján található naptár ablakai mögött zenei csemegék és más ajándékok várják a közönséget.
Zenés színház hír

A Lvivi és az Odesszai Nemzeti Operát díjazták az International Opera Awardon

November 28-án este adták át az International Opera Award 2022-es elismeréseit. Az év operajátszó intézményének díját két ukrán operaház kapta meg, amiért a háború ellenére is tartanak előadásokat.