Zenés színház

Kéjmámor, vagy rémálom?

2013.10.26. 07:04
Ajánlom
A 2009-es Poligamy című film szürreális története alapozta meg a Madách Színház idei első bemutatóját: az évek óta kiegyensúlyozott párkapcsolatban élő András egyszerre azon kapja magát, hogy minden nap más nő mellett ébred fel, és mindegyik Lillának, a barátnőjének vallja magát. Interjúnkban viszont csupán az alanyok duplázódtak meg: a karakteren kettős szereposztásban osztozó Nagy Balázst és Nagy Sándort kérdeztük az előadásról, nőkről és párkapcsolatokról.

- Mikor találkoztatok először, és mi jellemzi a közös munkát?

- NAGY SÁNDOR: A Volt egyszer egy csapatban találkoztunk 2005-ben, a főszerepben váltottuk egymást ott is. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, kedveljük, szeretjük, tiszteljük egymást. Szerencsére nálunk nem jön szóba a szakmai féltékenység semmilyen formája, még úgy se, hogy egy szerepet játsszunk.

- NAGY BALÁZS: Mindenkinek ilyen váltótársat és partnert kívánok, mint Sanyi!... Viccet félretéve, mindent megbeszélünk, megoldunk, nincs rivalizálás, ami sok kollégára jellemző, maximum egy kicsit felfelé húzzuk egymást. Jó barátok vagyunk a magánéletben.

- Aki látta a Poligamyt a moziban, bizonyára nagyon kíváncsi arra, hogyan lehet dalokba öntve elmesélni a történetet. Bennetek volt-e hasonló kérdőjel, mielőtt elkezdődtek a próbák?

- NB: A filmet még a bemutatójakor, évekkel ezelőtt láttam, tehát volt emlékem róla, de az első olvasópróba után rögtön az fogalmazódott meg bennem, hogy a darab nagyon más lesz. A film inkább csak alapötletként szolgál. (A színpadi változat szövegét Orosz Dénes filmje alapján Galambos Attila, Szente Vajk és Szirtes Tamás írta, zenéjét pedig Bolba Tamás jegyzi - a szerk.)

- NS: Sok apróság és viszony jobban ki van bontva, például András barátjának, Kornélnak és a barátnőjének a története. Az előadás nem a film jeleneteiből áll, dalokkal megspékelve, és a zenét sem mondanám klasszikus musicalzenének. Ez inkább a musical comedy műfaja, kicsit szvinges, kicsit jazzes, kicsit pörgősebb, modern zene. Nem az éneklésről szól, mindössze egy szólónótánk van benne a 2. felvonás felénél a nagy vívódás kapcsán, a többiben inkább együtt énekelünk a többiekkel.

- Hogy érintett titeket a sok prózai rész? Balázs, te a zenés színház világából jössz, Sándor, te pedig énekes-színész szakon végeztél.

- NB: A győri színházban elsősorban operett- és musicalszerepeket játszom, nagy énekelnivalókkal, most is éppen a Sakkot próbálom. Itt a Madáchban a Macskákban, a Spamalotban, a Jézus Krisztus Szupersztárban és az Én, József Attilában szerepelek. Kifejezetten örülök neki, hogy ennyi próza van a Poligamyban, kihívás minden szempontból.

- NS: Én már 2-3 éve nyitottam a próza felé, és nagyon örülök neki, mert rengeteget tanulok belőle. Egy zenés darab sokkal kötöttebb, főleg, ha teljesen zenés, nem úgy, mint a Poligamy. Egy színésznek ilyenkor nagyon meg van kötve a keze. A prózában minden előadás más: az Ördöglakatban Gálvölgyi Jánossal játsszunk ketten, kétszer 50 percen át, és ez nagyon komoly jelenlétet kíván: ha egy krimiben egy pillanatra elengeded a feszültséget, akkor a néző is elenged téged. Ma már csak azokban a darabokban játszom, amelyeket szeretek.

- A Poligamy új darab, a szokásostól eltérően sok minden formálódott menet közben. Hogy hatott rátok ez a hektikusság? Mennyiben kaptatok szabad kezet az alkotófolyamat során?

- NS: A Csoportterápiánál, amit szintén a Bolba-Galambos-Szente-trió írt, még az utolsó, a 60. előadás környékén is volt változás. Itt is ki-, majd visszakerültek dalok, szövegek. Élő szerzőnél nehéz beleszólni, előfordult persze, hogy rábólintottak a javaslatunkra, de nem véletlenül írták ők a darabot. Egy-egy szón is fél évet gondolkodnak.

- NB: A hektikusság szükséges velejárója volt a próbafolyamatnak, nyilván zavart néha, mert ha megmarad az emberben a korábbi szövegverzió, gyakran automatikusan visszatér hozzá, de úgy gondolom, nem okozott nagyobb fennakadást. Jó hangulatban teltek a próbák, már az olvasópróba is nagyon vicces volt, mikor az alkotók felolvasták a darabot, végignevettük az egészet. Húzós szerep egyébként Andrásé: mivel az egész történet az ő szemszögéből játszódik, este 7 órakor felmegyünk a színpadra, és szinte csak a tapsrend után jövünk ki.

- A filmben rengeteg nő látható kisebb-nagyobb szerepekkel, van, akinek egész karakter jut a vásznon, míg másoknak csak pár másodperc. A színpadon pontosan hány nővel kell megküzdenie Andrásnak?

- NS: A főszereplő-Lillával együtt összesen héttel, és van egy olyan pontja a darabnak, amikor megjelenik mindegyik Lilla.

- NB: A színlapon fantázianevek szerepelnek, ezekkel lehet beazonosítani a Lillákat. Sarkos, szélsőséges karaktereket fogunk látni, a Halál rokonát, az Élet sóját, a Házitündért, a Házisárkányt... Ezekkel a végletekkel kiválóan bemutatható a hullámvasút, amin egy nő a terhesség 9 hónapjában átmegy, főleg egy bepánikolt férfi szemszögéből.

- A film nem ad választ a kérdésre, hogy miért is sokszorozódnak meg a lányok, de ezek szerint nektek van egy megfejtésetek?

- NB: Egy nő a terhesség alatt - én közvetlen közelről néztem végig - rengeteg arcát mutatja. Úgy gondolom, hogy András szemében ezek a szélsőségek váltakoznak végig.

- NS: Lilla lehetne végig ugyanaz, csak más tulajdonságai erősödnek fel. Van a vadóc, a szexmániás...

- NB: A neurotikus...

- NS: Meg az öngyilkos, aki meg akar halni, a „Tudom, hogy már nem szeretsz"-típus. Egy női szereplővel is végig lehetne játszani az előadást, de így az álom, az őrület, ez a különleges helyzet sokkal jobban ki van élezve.

- A sok nő közül a filmben András végül mégiscsak az eredeti Lillát választja. A darab is ragaszkodik a happy endhez?

- NB: Ez maradjon meglepetés.

- NS: A színházban fontos, hogy tükröt tartsunk a valóságról, és a Poligamyban mi is tükröt tartunk a férfiakról: ezek vagyunk mi, de az is bennünk van, hogy egy idő után azt mondjuk, hibáztam. Hogy nem csupán utolsó alakok vagyunk.

- A poligámia tehát inkább rémálom, mint kéjmámor?

- NS: Minden csoda három napig tart. Egy ideig jó dumálni, megismerni a másikat, aztán jön az a része, hogy felkelsz, és akkor azt mondod, hogy ne már, ő még mindig itt van? Sok olyan példát láttam, főleg szakmán belül, hogy nyitott házasságban élnek emberek - nem működik.

- NB: Bizony, egy darabig nagyon izgalmas, hogy új és új párkapcsolatba megy bele az ember, de amikor nincs kihez hazamenni és hozzábújni, akkor rádöbbensz, hogy ez nem tarthat örökké.

- Nők és férfiak elköteleződésről vallott nézetei kibékíthetetlennek tűnnek. Mit gondoltok, a Poligamy történetében mi okozza az alapproblémát?

- NS: A kommunikáció az egyik legfontosabb dolog a kapcsolatban. Tipikus férfidolog, hogy gyengeség elmondani azt, amit érzünk, ezért nem beszélünk ilyenekről. András mindenkivel megtárgyalja a dolgait, csak épp Lillának nem mondja el, hogy figyelj, én nem vagyok kész. A darabban el is hangzik: „azt mondtad, hogy terhes vagy, és én nem örültem neki, mert teljesen kétségbe voltam esve". Nem beszélgetnek az emberek, mindenki a saját körmét rágja, és egyszer csak fölrobban a bomba, szétmennek, és nem értik, hogy miért, hiszen az elején olyan nagy volt a szerelem.

- NB: András véleményem szerint éretlen. A darabban nagyon sok a párhuzam a saját életemmel: még ha nem is ilyen szélsőséges lelkiállapotban, mint András, mindezeken én is végigmentem. Túl egy váláson, egy gyerekkel nagyon sok mindent megtapasztaltam az életben. Így visszatekintve mindenképpen azt gondolom, hogy éretlen voltam a felelősségvállaláshoz. De mindez beállítottság kérdése is lehet, mert Sanyiról például azt gondolom, hogy végtelenül tisztességes ember, és ha hasonló helyzetbe kerülne, nem feltétlenül pánikolna be. Lehet, hogy te már 18 évesen is nagyon felelős voltál, és komoly döntéseket hoztál?

- NS: 2-3 évvel ezelőtt lehet, hogy megijedtem volna. Nekem két komoly párkapcsolatom volt, most van egy harmadik, és ma már jóval érettebben látom ezeket a dolgokat. Minden férfiban ott van, hogy „menne". Itt a tapasztalás a lényeg, ami arra kell, hogy az ember rájöjjön, kicsoda, ki akar lenni, és ki nem akar lenni. Nekem az az időszak jó volt arra, hogy lássam, hogyan nem szeretnék élni.

- Látva, mennyire éretten álltok a kérdéshez, biztos sok olyan nő csóválja a fejét, aki meg van győződve arról, hogy minden férfi velejéig romlott.

- NS: Közben meg nem is egy olyan lányismerősöm van, aki el szokta mesélni, hogy „összejöttem egy új sráccal, de azért ma még feljön a szeretőm". És akkor csak nézek. Rengeteg nő ráállt arra, hogy van valakije, és közben 2-3 vasat tart a tűzbe. Számomra ez nagyon meglepő. Nem azt mondom, hogy a férfiaknál ez normális, de megdöbbent, hogy a tendencia megfordult.

- A Poligamy története tehát akár visszafelé is működhetne.

- NB: Régen arról lehetett megismerni egy szakítást, hogy egy lány csak egyszer csalta meg a pasit, és aztán számára eltört a dolog. Sanyit hallgatva, ez nyilván átalakulóban van, bár én ezt nem tapasztalom. Isten őrizz, hogy ebbe az irányba menjen a világ. Mindig az volt a véleményem, hogy a nők sokkal tovább képesek küzdeni a fészek melegéért, és ez nagyon jó. És ez ne is változzon meg...

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.
Jazz/World

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Vizuál

Kiállítják Freud titkos gyűrűit

Az osztrák neurológus és pszichiáter a megajándékozotthoz kötődő mitológiai alakot vésetett az ékszerbe, amelyet csak a kiválasztottaknak ajándékozott.
Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház operett

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.
Zenés színház interjú

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Zenés színház kritika

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Zenés színház interjú

„A Marica grófnőnek minden száma sláger”

A Fertő-tó partján, Mörbischben láthatja a közönség Kálmán Imre örökzöld alkotását, a Marica grófnőt, amely zeneileg és látványosságában is lenyűgözőnek ígérkezik. A produkcióról a Seefestspiele Mörbisch művészeti vezetőjét, Peter Edelmannt kérdeztük.
Zenés színház interjú

"Szeretni kell és pont" – A nő kétszer

Kálmán Imre Cirkuszhercegnőjének kétestés, margitszigeti bemutatójának primadonna szerepében július 20-án Dobó Enikő, 21-én pedig Eperjesi Erika látható majd. A két „Fedórát” szerepükről és az előadásról kérdeztük.