A Klemen Teréz által írt és dramatizált előadásban Jókai és kora Laborfalvi Róza szemszögéből elevenedik majd meg.

Igen, az egész estét az ő szemszögéből mesélem végig. Nem is lépek ki a szerepből egy pillanatra sem. Róza asszonyként beszélek az én „édes kedves Móricomról”, vagyis Jókai Mórról, és természetesen a kortársakról is, akikhez így vagy úgy kapcsolat fűzött. Többek között Arany Jánosról, Petőfiről, sőt, még Gárdonyi Gézáról is mesélek.

Mi adja az igazi különlegességét ennek az előadásnak?

Egy olyan időutazásra hívjuk a közönséget, ahol irodalom, zene és színház találkozik, és ahol nemcsak Jókaiék, hanem saját magunk elé is tükröt tartunk. Hiszen az emberi érzések, a vágyak, a szerelmek és a barátságok ugyanazok ma is, mint akkor. Talán más ruhában, más szavakkal éljük meg őket, de a lényeg nem változott. A humor, a szerelem, a szenvedély ma is ugyanúgy hat ránk, mint kétszáz éve.

Az est tehát zenés múltidézés is lesz egyben?

Így van, az irodalom és a zene kéz a kézben járnak majd. Megszólalnak magyar nóták, sőt operarészletek is az előadás során. Ennek azért is van jelentősége és helye a darabban, mert

Abban az időben kezdtek divatba jönni a magyar nóták, ezért az előadásban több ilyen dal is elhangzik. Van például egy jelenet, ahol elmesélem, hogy Gárdonyi Gézáék két napig mulattak megállás nélkül az Egy cica, két cica nótára, amely aztán el is hangzik a darabban. Emellett Liszt- és Chopin-darabok, sőt népdalok is színesítik a műsort. Elhangzik például a „Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem” egy ritkábban hallható változata, amelyet Arany János népdalgyűjtéseiből vettünk elő. Kevesen tudják, hogy Arany több mint százhúsz népdalt gyűjtött össze, jóval Kodály és Bartók előtt.

Kékkovács Mara (Fotó/Forrás: Benczúr Ház Rendezvényközpont)

Más zenei csemegék is felcsendülnek majd?

Igen. Egy ritkán hallható különlegesség lesz például Jókai Mór A holt költő szerelme című verse, amelyhez Liszt Ferenc komponált zenét. A kottát is nehéz volt fellelni, hangfelvételt pedig gyakorlatilag sehol sem találtunk róla. Ez egy hosszú, 10–12 perces mű, amelyben Jókai Petőfiről és Szendrey Júliáról ír. Mi ebből egy rövidebb, mégis erős, megható részletet adunk elő, mert más műveknek is helyet szerettünk volna hagyni a műsorban.

A cím is sejteti, hogy az est során a szerelem, az érzelmek és a humor is hangsúlyos szerepet játszanak majd.

Így van. A szerelem, a humor, a mulatság, az emberi történetek egyaránt jelen lesznek a műsorban. És ezek által arra is fény derül, hogy ezen a téren mennyi hasonlóság van a mai világ és a 19. század emberi viszonyai között. A zárógondolatokban is elhangzik: „A világ keveset változott kétszáz év alatt.” Az emberi természet ugyanis nem változik sokat. Márpedig az előadásban ezt az emberi oldalt igyekszünk megmutatni. Például azt, hogy a legendás barátságok akkor sem voltak felhőtlenek:

Petőfi nem szívelte Laborfalvi Rózát, Jókai pedig nem rajongott Szendrey Júliáért. Ezek a kis emberi ellentmondások örök érvényűvé, egyben izgalmassá teszik a történetet.

Kékkovács Mara (Fotó/Forrás: Benczúr Ház Rendezvényközpont)

Játszottátok már korábban is az előadást?

Tavasszal adtuk elő először Pozsonyban, a Liszt Intézetben, azóta pedig többször is láthatta a közönség. Egy alkalommal pedig már szabadtéren is játszottuk: szeptember 3-án Siófokon, a Jókai-szobor avatásán diákok előtt, szabadtéren, délelőtt tízkor, szaladgálásra csábító időben, vagyis kissé nehezített pályán adtuk elő a darabot. Mégis fantasztikus élmény volt, mert

Például hogy melyik Jókai-regényt ajánlanám nekik. A Bálványosvárat mondtam, mert szerintem ez a mai fantasy-történetekhez hasonló, izgalmas, kalandos regény ideális olvasmány tizenéveseknek. Néhány hét múlva pedig levelet kaptam az egyik tanárnőtől, hogy a diákokat még mindig foglalkoztatja az előadás. Örültem, hogy ekkora hatással voltunk rájuk.

Laborfalvi Róza szerepe bizonyára különleges számodra. Hogyan kötődsz hozzá, és mit jelent számodra Jókai világa?

Nagyon közel érzem magamhoz mind Jókait, mind Laborfalvi Rózát. Jókai regényeit mindig is szerettem, és lenyűgöz az a világ, amit teremtett. Laborfalvi Róza pedig bátor, szenvedélyes és öntudatos nő volt, igazi példakép. Ők ketten olyan házasságot éltek, ami tele volt ellentmondással és szenvedéllyel, mégis kitartottak egymás mellett. Az előadásban van egy rész, ahol Róza visszatekint Jókai második házasságára Nagy Bellával. Mi a darabban úgy képzeljük, hogy Róza asszony a túlvilágról megbocsát Móricnak, és azt mondja: „Így volt igazságos a Jóistentől.” Szóval van benne szabad fantázia, de mély emberi hit is.

Az est során közreműködik Somlai Valéria zongoraművész, akivel sok közös munkád volt már.

Igen, Valival régóta dolgozunk együtt, és nagyon jó barátnők is vagyunk. Számtalan hasonló irodalmi-zenés produkciót készítettünk már, például Kodály Zoltánról vagy Arany Jánosról. Szeretjük a verseket dallamokkal párosítani. Gyakran előfordul, hogy egy vershez, ami valamiért megérint, Vali rögtön talál megfelelő zenét. Ilyen volt például Petőfi Lennék én folyóvíz című verse, amelyhez aláfestő zeneként egy gyönyörű Liszt-szerzeményt társítottunk. Ez a mostani műsorban is helyet kapott. Valéria emellett más Chopin- és Liszt-művet is előad majd, a darabban, így nemcsak a magyar irodalom, hanem a kor zenei világa is megszólal. Liszt Ferenc kortársa volt Jókainak, és hatalmas rajongója Chopinnek, ő írta róla az első életrajzi könyvet is. Ezért kapott helyett az előadásunkban Chopin zenéje is.

Fejléckép: Kékkovács Mara (forrás: Benczúr Ház Rendezvényközpont)