Idén átvehette a Jászai Mari-díjat. Mekkora erőt ad egy ilyen szakmai elismerés a további munkájához?

Mindenképpen egy fontos mérföldkő, ha ez ember kap egy ilyen kitüntetést. Egy olyan szakasznak az útjelzője, amikor azt érzem, hogy mások is odafigyelnek arra, amit csinálok. Egy nagyon jó, tovább lendítő érzés, bár én mindig úgy vagyok vele, hogy a következő feladatra koncentrálok, és hál’ Istennek mindig sok feladat talál meg.

Alapvetően mi, színészek, előadóművészek a közönségnek játszunk és a magunk maximalizmusával, hitével próbáljuk a lehető legjobbat nyújtani estéről-estére, de az mégiscsak egy jó dolog, hogy ha az ember kap egy ilyen visszajelzést arról, hogy más is úgy gondolja, hogy az elmúlt három évtizedben kellő hittel, elszántsággal és felkészültséggel tettem a dolgomat. Ebből pedig nem szabad engedni a pályán eltöltött évtizedek múlásával sem.

Az elszántság és elhivatottság az elmúlt másfél évben különösen fontos volt. Ön hogyan értékelné az elmúlt évadot?

Valóban más volt ez az évad, de ez azt eredményezte, hogy jobban tudtam fókuszálni egyéb dolgokra is. Tehát ugyanúgy a szakma jegyében telt ez az időszak, de olyan feladatok kerültek így előterébe, amelyeket alapvetően is meg kell csinálni, csak most több idő volt rá. Ilyen volt például a disszertációm is a rendező szakon, dolgozhattam a vizsgarendezésemen és persze a darabok előkészítése, a szereptanulások is folyamatosak voltak.

A nyáron a szabadtéri előadásoké a főszerep, legközelebb például a Szabad ég alatt operett- és musicalgálán lép fel július 16-án. Tudna erről mesélni? Milyen tapasztalatai vannak tavalyról?

Nagyszerű volt a Pesti Vármegyeháza udvarán fellépni, mert igazán különleges atmoszférája van és sokban különbözik a színházi gáláktól, előadásoktól. A csillagos ég alatt, egy nagyon szép, elegáns környezetben színpadra lépni nagyon bensőséges élmény, ráadásul nagyon együtt vagyunk, együtt lélegzünk a közönséggel, ettől pedig a nézőkkel való kommunikáció szabadabbá válik, mint egy színházi előadás során, a közönség pedig ezt kifejezetten élvezi. Ezen a szabadtéri gálán megtörténik az egymásra hangolódás, ami különleges helyzetet teremt.

Szabad ég alatt operett- és musicalgála (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)

Idén mire számíthat a közönség?

Idén egy kis műfaji keveredés lesz az előadásokon, azaz most nem választjuk szét az operettet a musicaltől, így egy estén belül mindkét műfaj kellő hangsúlyt fog kapni. Szerintem ez egy nagyon érdekes dolog, mert a közönség egyetlen koncerten láthatja majd, hogy milyen az ember, ha éppen bonvivánként énekel, és milyen, amikor musicalhősként áll színpadra. 

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen a jövő tanévtől az operett- és musicalszak hallgatóit oktatja majd Kiss-B. Atilla főigazgató oldalán. A felvételi időszak is lezárult már, milyen benyomása van a leendő diákokról?

Úgy érzem, hogy a tanítás egy olyan újabb állomás az életemben, amihez fel kell nőni. Ahhoz hasonlatos, mint a főiskolára való felvételizés, a szerepekre való felkészülés vagy épp a Berlinben eltöltött éveim. A tanítás is hitet és odaadást igényel. Mert itt nekünk is nagyon fel kell készülni, és nagyon felelősségteljes munkát kell végeznünk ezekkel a fiatal felnőttekkel.

A tanítás mellett a Nine című darabban is szerepelni fog a következő évadban, aminek próbafolyamata augusztusban újra elindul.

Mivel Fellini 8 és ½ című filmjéből készül, ami alapvetően sem egyszerű alkotás, így maga az előadás is nagyon speciális lesz. A darab egyszerre tartalmazza a próza, a musical és az opera elemeit. Egy szürreális musical, amiben az általam alakított Guido Contini, a filmrendező, lényegében Fellini megtestesítője éppen alkotói válságban van, és előtte áll a feladat, hogyan tovább. Rájön, hogy a saját életével, a saját lelkivilágával kell szembenéznie, ami egy barokk operához hasonlít, ezt pedig a színpadon is megjelenítjük majd. A darab összetettsége a mi előadásunkban is megmutatkozik majd, nem véletlen tehát, hogy nagyon várjuk a szeptemberi bemutatót.

Fejléckép: Homonnay Zsolt (fotó: Várady Nikolett)

Támogatott tartalom.