Augusztus 3-án és 4-én a közönség ezúttal táncos-komikusi énjét ismerheti meg az Oroszlános udvarban, ahol a klasszikus nagy slágerek mellett új számokban is megcsillogtatja majd virtuóz tánctudását és briliáns énekhangját.

Mit jelent számodra a Palotakoncerten való fellépés?

Lehetne erről sablonosan beszélni, hogy mitől különleges szabadtéren, ráadásul a budavári környezetben színpadra lépni, de amitől nekem ez a koncert igazán különleges, az az, hogy már az első évben ott voltam én is az Oroszlános Udvarban, és ettől úgy érzem, már a kezdetektől részese vagyok ennek a mára hagyománnyá vált ünnepnek. Vadász Dániel és Nacsa Olivér nagyon nagy ötletét, hogy az operettnek, mint műfajnak és a 21. századi operett játszásnak egy ilyen kuriózumnak tekinthető koncert segít a széles körű terjesztésében és megismertetésében, fantasztikus dolognak tartom. Számomra is kuriózum, hogy ezen a gálán felléphetek.

Kerényi Miklós Gábor a Palotakoncertek próbáján (Fotó/Forrás: Éder Vera)

Kettős helyzetben vagytok. Egyrészt egy hatalmas nézőtérnek kell énekelni, másrészt sok-sok kamera követ titeket, hiszen a televízió rögzíti az előadást. Ez nem okoz gondot a játékban? Túl sok vagy túl kevés, amit csináltok?

Ezzel nem foglalkozom.

A Palotakoncertnek televíziós felvétele is attól különleges, hogy valami olyat lát a tévénéző, ami csak egyetlen (idén két) alkalommal kerül színpadra, ez adja az izgalmát és különlegességét. Nem egy jól bejáratott, sokat játszott előadás, nem egy stúdióban alaposan előkészített anyag kerül rögzítésre, hanem valami olyasmi, aminek sikere kizárólag az aznapi énekesi, színészi állapotunktól és koncentrációnktól függ. Ezért is óriási a rajtunk lévő felelősség. A tévének köszönhetően egyébként, ha ma kimondjuk azt a két szót, hogy Budavár és operett, szinte mindenkinek a Budavári Palotakoncert jut eszébe, ami lassan már egy nemzeti esemény. Hiszen augusztus 20-án, a tűzijáték után a televízión keresztül több millió ember láthatja a gálaestet. Azt gondolom, egy műfajért így érdemes és így kell harcolni. Ebben a harcban, ebben a küzdelemben, én is bármikor boldogan részt veszek.

Kerényi Miklós Gábor a Palotakoncertek próbáján (Fotó/Forrás: Éder Vera)

Lőcsei Jenő rendezi-koreografálja az idei estet. Mi az ő koncepciója?  

Jenő a Budapesti Operettszínház nagyon sok gálájának aktív közreműködője. Tehát pontosan tudja egy klasszik gálaest általános ismérveit. Egy ideje már beszélgettek arról Vadász Daniékkal, hogy ezúttal ne a szokványos koncert legyen, hanem próbáljunk meg ennek egy kerettörténetet adni. Hogy ne egymás után, hanem egymásból jöjjenek a számok. Ez egy kísérlet. Ehhez hasonló rendezvények egyébként voltak már a színházban, mint a Bor-gála vagy a Huszka-gála, amik szintén tematikus estek voltak. Én kedvelem, hogy van egy úgymond „storyline”-ja az estének és remélem, a nézők vevők lesznek rá. Sőt, szinte biztosra veszem – és akkor ezen az úton érdemes tovább dolgozni és úgy operett gálákat csinálni a jövőben, mintha az egy előadás lenne, de nem egy szerzőtől, egy darabból vannak a számok, hanem sok szerzőtől, sokféle stílusban.

Te milyen számokban lépsz színpadra?

Annyit azért elárulhatok, hogy mindannyian éneklünk nagy operett slágereket klasszikus feldolgozásban, de úgy is, ahogy még nem láthatta a közönség, és persze lesznek olyan dalok, amiket még soha nem láttak tőlünk. Ezúttal nem az Operettszínház repertoárjából vannak kiragadva számok, hanem külön, erre az alkalomra készülnek. Jenő iszonyatosan sok melót fektetett ebbe. Talán vannak, akik még emlékeznek arra a híres Friederikuszos mondatra, hogy „Ez a műsor nem jöhetett volna létre, ha nincs a Kontrax”. Az idei Palotakoncertre azt lehet mondani: „Ez a műsor nem jöhetett volna létre, ha nincs a Lőcsei Jenő”.

Fejléckép: Kállai-Tóth Anett