- Amikor te gyerek voltál, édesapád rengeteg operát rendezett. Meg akartad úszni a műfajt, az előadásokat, vagy épp ellenkezőleg?

- Egyáltalán nem akartam megúszni az operát, és nem csak azért mert több előadásban szerepeltünk is - egészen kicsi gyerekként "rohangásztunk" a színpadon, de még 16 évesen is, épp itt Szegeden, Az álarcosbálban statisztáltunk -, hanem mert tényleg szerettem a műfajt is, édesapám rendezéseit is. Talán azért, mert mozgalmasak voltak, érdekesek egy hét- nyolc éves gyerek számára még akkor is, ha például az olasz nyelv miatt nem értettem, miről énekelnek, de a történet lekötötte a figyelmemet, és a színpadi eseményeket, az előadásmódot, a képeket látva össze tudtam rakni, miről szól a darab. Más operáknál, ahova elráncigáltak, ez gyakran nem történt meg, és halálra untam magam.

- Melyik előadások vannak a képzeletbeli toplista tetején?

- Nagyon-nagyon szerettem a Pillangókisasszonyt, amit szintén itt, Szegeden mutattak be, vagy az Agrippinán, amit az óbudai Zichy-kastély kertjében játszottak, és persze A sevillai borbélyt. Engem általában a zenék fognak meg, Macbeth- vagy Don Giovanni-előadásra például ezért valahogy nem is nagyon emlékszem, csak képek vannak róluk a fejemben.

- Mindig énekeltem operákat a tanulmányaim során, és az kiderült, hogy nekem nagy és erős hangom van, amit lehetne formálni. Ezt a szerepet három hónapja tanulom, és most érzem, hogy kezd beülni. Amikor először szólaltam meg nagyzenekarral a próbán, elképesztő flash volt. Biztosan hatalmas a különbség prózát, musicalt, operettet vagy operát énekelni és játszani, én azonban valami miatt azt érzem, a műfajok ellenére ugyanarról, színházról beszélünk. A technika ugyanaz - ha most csak az énekes műfajokról beszélünk -, csak a stílus más. Természetesen kell hozzá hangi adottság, ami nekem úgy tűnik, megvan, és hozzátehetjük, hogy a Bajazzók Beppéjét szokták operett felől érkezőkre is kiosztani, de alapvetően minden esetben a játék a lényeg. Persze szeretném ezt most egy kicsit megfordítani, hogy ne legyen feltűnő, hogy én esetleg másképp énekelek, mint az egészen elképesztő tehetségű külföldi kollégák - Asmik Grigorian, Boris Grappe vagy a Caniót éneklő Avgust Amonov, akit csak Mario del Monacóhoz tudnám hasonlítani, a kedvencemhez ebben a szerepben -, illetve Szegedi Csaba, aki szintén játszik az előadásban. Azt gondolom, hogy első operaszerepemben el vagyok kényeztetve, hogy ilyen énekesekkel állhatok egy színpadon. Mondhatjuk, hogy egyáriás szerep, de van duett és több apró megszólalás is, illetve folyamatos jelenlétet kíván.

- A Bajazzókon kívül miről szól a nyár?

- A fellépésekről. Kisebbekről, nagyobbakról, és aztán augusztusban Baján játsszuk a Miss Saigont, újra szabadtéren.

- És a jövő évad?

- Lesz egy Marica grófnő, amit nagyon szeretek, majd következik az Elisabeth. Ebben megkaptam Lucchenit, és nagyon örültem, hogy megtalált a feladat. 16 évvel ezelőtt kis Rudolfként léptem fel a premieren, utána mindenféle szerepben statisztáltam, aztán viszont sok évig nem volt benne játszanivalóm. Amikor a Lévay Szilveszter Nemzetközi Musical Énekverseny karakterénekes kategóriáját megnyertem, maga a zeneszerző mondta, hogy nagyon szeretne ebben a szerepben látni, ami hatalmas elégtételt és dicséretet jelentett. A harmadik bemutatóm a Viktória lesz, ezt pedig az Ördögölő Józsiás című fantasy musical követi. Harmincéves leszek jövőre, azt hiszem, nagyon jó évadom lesz!

- Vannak még olyanfajta hangok, hogy bezzeg könnyű neked az édesapád miatt? A bátyádnak (Kerényi Miklós Dávid balettművész - a szerk.) ebből a szempontból milyen volt a helyzete?

- Neki is ugyanolyan nehéz volt, függetlenül attól, hogy ő táncol. Ilyen hangok pedig mindig is lesznek, ez elkerülhetetlen. Apai árnyként nem kellett átlépnem soha, azért, hogy mások elfogadjanak, nem csupán hozzá, de magamhoz képest is, természetesen meg kellett dolgoznom. Amikor az Operettszínházba, olyan művészekkel egy társulatba kerültem, akik gyerekkorom óta ismertek, nem az igazgató fiát látták, hanem azt, aki igyekezett, aki dolgozott.  A kíváncsiságot tapasztaltam kezdetben, a közönség pedig eldöntötte, hogy szeret vagy nem szeret. Erre tényleg csak azt tudom mondani, hogy itt vannak a már emlegetett külföldi operaénekesek, akik próba után odajönnek, és arról beszélnek, hogy mennyi energiát kapnak ettől a munkától, hogy mennyire le vannak nyűgözve, hogy milyen jó édesapámmal dolgozni, hogy nem találkoztak még olyan rendezővel, aki ennyire a zenét rendezi. És ilyenkor kollégából átmegyek legbelül gyerekbe, mert hát mégis az apám...

Kerényi Miklós Máté - Parasztbecsület/Bajazzók - divatbemutató

- Akik Kerényi Miklós Máté miatt. Bennük, azt hiszem, van egy hatalmas kíváncsiság, hogy mit fogok csinálni, és azt hiszem, azon fognak meglepődni, hogy egy operában - ha lehet így fogalmazni - nem leszek kevesebb, mint amit az operett- vagy a musicalszínpadon megszoktak. Ha ebből a generációból Dolhai Attila miatt vagy miattam néhányan eljönnek erre az előadásra, már teljesítettük a feladatunkat, nevezetesen azt, hogy a műfajnak új nézőket nyerjünk meg. Akik pedig az opera miatt jönnek, ők lehet, hogy nem is tudják, ki vagyok, nekik nem leszek meglepetés. Ők optimális esetben egy kellemes Beppe-élménnyel távoznak.