Zenés színház

Két összeillő ember

2011.02.03. 07:40
Ajánlom
A Così fan tutte produkciója sem kronológiai, sem esztétikai szempontból nem sorolható az Opera repertoárjának frissebbik hányadához. Mester Viktória és Haja Zsolt januári beállása mindenesetre javított valamit ezen a helyzeten.

Az előadás elöregedő jellege persze sokkal inkább természetszerű, mint csodálnivaló, hiszen Szinetár Miklós rendezése a hetvenes évek vége óta fut az Opera műsorán, s bizony egy zenésszínházi produkció esetében a krisztusi kor megközelítése vajmi ritkán jár együtt az esztétikai hamvasság megőrzésével. Egy jó ideje letűnt világkorszak pora árad az egykor megérdemelt tetszést arató rendezésből (valamint Forray Gábor díszleteiből meg Schäffer Judit jelmezeiből), s nincs az a mindent elsöprő retrohangulat, ami érdemben változtathatna ezen.

"A szerelmet a világirodalom története során gyakran rántották sárba, elég csak a gúnyverseiről híres Aretinóra, Boccaccióra, Machiavellire, Rabelais-ra vagy Fischartra gondolnunk, ám egyikük sem tette ezt oly szellemtelenül, mint Da Ponte. És aligha létezett valaha is egy olyan nagy művész, aki oly magától értetődő módon szentelte erejét egy ilyen közepes tákolmány megzenésítésének, mint ahogy azt Mozart tette a Così fan tuttéval. Közreműködésével ő maga gúnyolja ki azt, amit az összes többi művében soha nem szűnt meg dicsőíteni és isteníteni: a földi szerelmet. (...) Mozart művészetére immáron csak a Venus Vulgivaga ábrázolása várt, azé a szerelemé, amely az első jöttmentnek odaadja magát, aki abban a pillanatban megtetszik neki." Szűk száz esztendeje bizony még ekként értékelte Mozart utolsó olasz vígoperáját biográfusa, Arthur Schurig, s a Così kárhoztatásával korántsem maradt egyedül a szigorú tanítóbácsi, hiszen még olyan bíráló is akadt a zenekritika történetében, aki "a világ legidétlenebb vackának" ítélte a szerelmi párcserét jelenetező dalművet. Azóta persze nagyot fordult a világ, s túl stílusváltások és szexuális forradalmak során, a Cosìt immár tartósan a legizgalmasabb és legvonzóbb alapművek közé számítjuk.

A maga idejében ezt a szexepilt és okos játékosságot érzékeltethette az operaházi produkció is, ám a vonzerőt ma már - amint személyes emlékeink szerint már jó tíz éve is - leginkább csak az új beállók, valamint a zenekar jobb pillanatai képviselik az előadásban. Az utóbbiakon kezdve, Vashegyi György karmesteri pálcája olykor valósággal érzéki muzsikálásra sarkallta a délelőtti előadás zenekarát. Egy emlékezetesen szép oboaszóló, a kulturált rezes szekció, s egészében a mindvégig koncentrált együttes teljesítmény tette élvezetessé a zenekari árokszolgálat hangzásképét.    

Januártól Dorabella szerepében Mester Viktória, míg a párcserével időlegesen mellékerülő buffo-bariton, Guglielmo szólamában Haja Zsolt csatlakozott a játszókhoz, s kettős beállásuk rögvest határozott nyereségnek bizonyult. Nemcsak azért, mivel fiatal és egészséges hangok birtokosai, hanem mert színpadi létezésükből a kívánatos vonzerő, sőt ifjonti báj árad. Noha voltaképp mindketten fegyelmezetten idomulnak az előadás alapregiszteréhez, Mester Viktória eminensen felparázsló nőiessége, játékos macskatermészete éppúgy átüt az ómódi hangulaton, mint a magvas baritonú Haja kamaszos kiállása és derűs férfiöntudata. Mellettük, mi tagadás, a "velünk élő történelem" képviselőinek tűntek a szólamaikért amúgy becsülettel megküzdő társaik. Csonka Zsuzsanna mórikáló Despinája például mintha egyenesen a nyolcvanas évek Operettszínházából kapott volna kikérőt erre a szerepre, míg a rokonszenves Frankó Tünde esetében Fiordiligi immár korántsem tűnik a leglakályosabban belakható szólamnak. A még jócskán fiatal tenor, Szappanos Tibor (Ferrando) színpadi jelenléte ugyan olykor egészen derűsnek mutatkozott, ám éneklésének kényszeredett magasságai komolyan rontottak az összhatáson. A korábbi Guglielmo, Busa Tamás most látható kedvvel idomítja arcát a kávéházi libertinus, a heccmester Don Alfonso cinikus vonásaihoz, ám vokális lendülete sajnos nem tart ki az előadás végéig.

2011. január 11:00 - Magyar Állami Operaház

Così fan tutte

Szerző: Wolfgang Amadeus Mozart

Fordító: Romhányi Ágnes

Szerző: Lorenzo da Ponte

Rendező: Szinetár Miklós

Koreográfus: Barkóczy Sándor

Jelmeztervező: Schäffer Judit

Díszlettervező: Forray Gábor

Vezényel: Vashegyi György

Szereposztás

Fiordiligi: Frankó Tünde

Dorabella: Mester Viktória

Ferrando: Szappanos Tibor

Guglielmo: Haja Zsolt

Despina: Csonka Zsuzsanna

Don Alfonso: Busa Tamás

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Rudolf Péter ismertette a Vígszínház következő évadának terveit

A Vígszínház új igazgatója kilenc bemutatót tervez, köztük egy zenés produkció premierjét az intézmény alapításának 125-dik évfordulója alkalmából, jövő májusban.
Színház

Ragályi Elemér, Cserhalmi György, Molnár Piroska és további hetven művész emelt szót az SZFE ügyében

Az Emmy- és Kossuth-díjas operatőr, filmrendező, Ragályi Elemér kezdeményezésére született nyílt levél aláírói arra kérik Semjén Zsoltot, hogy vonja vissza a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításáról szóló törvényjavaslatot. FRISSÍTVE!
Színház

Újabb nyílt levél az SZFE modellváltásáról szóló törvény kapcsán

Több mint hetven színész, rendező, színházi művész támogatta aláírásával a Színművészeti Egyetem modellváltását lehetővé tevő törvényt.
Vizuál

Hét kedvenc Walter Matthau vígjátékunk

Ezt a hét filmet bármikor újranéznénk. Szubjektív lista szigorúan időrendben és nem rangsorolva – hisz utóbbi gyakorlatilag lehetetlen. Az apropó pedig: húsz éve, 2000. július 1-jén hunyt el az Oscar-díjas amerikai színész, a 20. század népszerű filmkomikusa, Walter Matthau.
Klasszikus

Elhunyt Ida Haendel, az egykori csodagyerek, akinek Sibelius gratulált

Lengyelországban született, háromévesen felfedezték zenei tehetségét. Kanadában élte le élete jelentős részét. Sibelius levélben gratulált neki a hegedűversenyének előadásáért.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Szántó Andrea: „Tőlem kérdezed, aki nem vagyok dívatípus?”

Mezzoszoprán és alt szerepekben egyaránt tündököl: Juditként érzékeny és megejtő, Carmenként vad és szenvedélyes. Ha nem söpri el a bemutatót a világjárvány, Kundry szerepében mutatkozott volna be az Operaház új Parsifal-előadásában. Szántó Andreát március elején faggattam operákról, operaszerepekről, de óhatatlanul is magasabb kérdések felé terelődött a beszélgetés.
Zenés színház hír

Szabadtéri koncertsorozatot indít júliusban az Operettszínház

A musical és az operett szerelmeseinek egyaránt kínálnak könnyed, nyáresti szórakozást egy különleges belvárosi helyszínen, a Pesti Vármegyeháza udvarán.
Zenés színház hír

A jövő héten nyit a milánói Scala

A koronavírus-járvány miatti négy hónapos kényszerszünet után a koncerten a közönség és az énekesek számát is csökkentette az operaház.
Zenés színház koktélparti

Brünnhilde és Wotan pszichológiája – 150 éve mutatták be A walkürt

A főisten leszállt a halandók közé, hogy fiút nemzzen. A fiú és ikerhúga között szerelem gyúlt, amely nyomán felsejlettek a múlt traumái. Brünnhilde pedig integritást nyert azáltal, hogy szembeszállt apjával. Wagner tetralógiája nem csak a zenetudomány, hanem a pszichológia számára is kutatási terület.
Zenés színház hír

Jövőre halasztják a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt

A koronavírus-járvány miatt 2021 őszére halasztja az idén minden eddiginél több jelentkezőt vonzó IV. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt a Zeneakadémia.