AlmasiToth foto budapesti metropolitan egyetem (Fotó/Forrás: Metropolitan Egyetem)
- A Zeneakadémián rendezett idei operavizsga szervesen kapcsolódik az Armelhez. Hogyan alakult az együttműködés?
- Az operavizsgát mindig megpróbálom nyitottá, izgalmassá tenni. Rendre más helyszíneket keresek és a színpadi játék szempontjából összetett feladatot jelentő darabokkal dolgozom. Az Armel az utóbbi években szervesen fókuszál a 20-21. századi művek bemutatójára, ami számunkra ideális, nem beszélve arról, hogy magyarországi bemutatókban vehetnek részt a hallgatók. Külön öröm, hogy az operafesztivál minden produkciója felvételre kerül, így a fiatalok munkája a Duna Televízió, az ARTE és az ARTE Concert közreműködésével a széles közönséghez is eljuthat majd. Az Armel zenei vezetőjével, Vajda Gergellyel már sok közös projektünk volt, írtunk együtt műveket, új operáját is én fogom rendezni 2017-ben, ő maga pedig vezényelt már több általam rendezett operaelőadáson és operavizsgán.
- A választott darab több ponton illeszkedik az együttműködésbe.
- Henze operája, az 1961-es Elegy for Young Lovers Gregor Mittenhofer költőről szól, aki kegyetlen manipulációkkal használja ki a körülötte lévőket, s állítja sorsukat művészete szolgálatába. Az
Almási-Tóth András (Fotó/Forrás: Almási-Tóth András)
egy szereplőt központba állító darab lehetővé teszi, hogy az Armel programjában versenyszerep legyen Gregor alakja, a mi ifjú énekeseink pedig a fiatal szerelmeseket alakítják.
- Henzéről aligha hallott a magyar operaközönség. Mit lehet tudni a darabról?
- Henze jelentős operaszerző a 20. század második felében, és ma is nagyon népszerű Európában, itthon azonban még nem játszották, mert darabjainak születése idején a kortárs opera nem igazán találta meg a hazai közönséget. Erős szövegkönyv és jó szituációk jellemzik, olyan mű, ahol a zene a színházi hatásmechanizmus szolgálatában áll. Olyan darabokat keresek, amelyek esetében nincsenek előadói hagyományok, nem kell megfelelni az elvárásoknak és kliséknek. Saját szerepértelmezés tud megszületni, amiben a fiatalok fel tudnak szabadulni. Azt hiszem, ez a legfontosabb, amit énekeshallgatóknál el kell érni.
Almási-Tóth András
- Véleményed szerint milyen irányba halad a mai operajátszás?
- Az opera történetét folyamatos harcnak látom: az időtlen, szent zene és a nagyon is aktuális, profán színház szemben állnak egymással. Manapság újra a színházi jelleg erősödik fel: épp a Henzééhez hasonló művek emelik be a kortárs színházat. Az alkotók a színművek frissességével nyúlhatnak az operához, olyan konfliktusokat és problémákat kell felismerhetővé tenni a színpadon, ami a saját korunké. A cél már nem a történetmesélés. Fontos, hogy a színházi jelleg dominanciájának gondolata mentén kezdtek el olyan zeneszerzők is dolgozni, mint Eötvös Péter, George Benjamin vagy Thomas Adès. A zeneművészet szentségéből kicsit visszatekeredtünk az életszerűségbe, az opera műfaji sajátosságai által más dimenzióban tekinthetünk az életünkre, ha nem muzeális felfogásban állunk hozzá.
tunderkiralyno kreativ
Az Operaház hagyományosan minden évadban műsorra tűz egy barokk, vagy pre-klasszikus operát. Idén Purcell A tündérkirálynő című semi-operájára esett a választás, ami a rendező Almási-Tóth András ötlete nyomán a barokk betétdalok jazz-feldolgozásaival szólal meg, a 40-es évek film noirját idéző képi megvalósításban.
- A barokk művek, úgy tűnik, megtalálták a helyüket a kortárs operai színtérben. Mi ennek az oka?
- A barokk művek visszaemelése az operarepertoárba a '80-as évek leleménye. Ezek a művek laza szerkezetűek, sokféle értelmezésre adnak lehetőséget. A zene pszichológiai archetípusokat mutat fel, szigorú szabályok szerint, nem úgy, mint Mozart vagy Verdi esetében, ahol szubjektív pszichés állapotokról beszélünk, amikből a szerepet értelmezni kell, itt ki kell találni a karaktereket, hogy szubjektivizáljuk a zenét.
Almási-Tóth András
A barokk operák a színház számára nyitott művek maradnak, kreatív alkotó energiákkal kell életre kelteni őket. A kortárs zenés színházban is teremtőleg kell fellépni a színpadra vivőknek is, hogy a teátrális hatás és a zene együttes színpadi jellege megnyilvánuljon.
- Sok esetben a popkultúra sem áll messze a kortárs operától.
- A magas- és popkultúra az új operában összekapcsolódik. Operák jöhetnek létre tv-műsorok vagy újságcikkek alapján. Amerikában nemrég mutattak be egy dokumentumoperát Kennedy utolsó napjáról, de ott van például Turnage műve a playboy nyuszi, Anna Nicole Smith életéről is.
Megint itt a hasonlóság, a barokk korban nem volt különbség a hétköznap, a nézőtéri valóság és a színpad között. Úgy vélem, a kortárs operának két adekvát lehetősége van: vagy nyit a popkultúra felé és merít a musicalekből a populárisabb színházra támaszkodva, vagy megtartja intellektuális, elitista jellegét és egyfajta unikális élményre pályázik.
hírlevél
