Az afroamerikaiak muzsikáját, a ragtime-ot és a dzsesszt a saját zenei világával ötvözte egységes, különleges egésszé a The Gershwins Porgy és Bess című operájában. Az 1935-ös premierjén az előzetes aggodalmak ellenére hatalmas sikert aratott mű az egyre szigorodó előadási jogok miatt – csak fekete bőrű énekesek játszhatták el – lényegében nem vált a nemzetközi repertoár szerves részévé, csak vendégelőadások járták a világot. Most azonban

január végétől. Almási-Tóth András, a Zeneakadémia Opera Programjának vezetője rendezi az új produkciót: mint elmondta, szívesen sűrítené itt-ott a történetet, de a jogörökösök feltétele az, hogy húzás nélkül kerüljön színre az opera.

Almási-Tóth András

A rendező szerint azzal, hogy túl szigorúnak mondható előadási korlátokat felállították, a zenedrámát kivették a nemzetközi operaélet „körforgásából”. A színrevitel jelentősége ezzel a gesztussal a nullára redukálódott, hiszen a feladat mindössze abból állt, hogy „lebonyolítsák” az adott estét. Azzal azonban, hogy a budapesti intézménynek sikerült megszerezni az engedélyt, most először Almási-Tóth András elrugaszkodhat az eredeti koncepciótól, és úgy nyúlhat George Gershwin, DuBose és Dorothy Heyward, valamint Ira Gershwin művéhez, mint ahogy az itthon is ismert, úgynevezett non-replica produkciók készülnek.

Ahogy azt a rendező kifejtette, a Porgy és Bess afroamerikai témájú, de az identitáskérdés, a feketék és fehérek közötti ellentét nem található meg benne, mindössze annyiban szociológiai látkép, hogy szegényekről, hátrányos helyzetűekről szól. Ezt a motívumot, az itthon is ismerős otthonnélküliséget és a kirekesztettséget megragadva állítja majd színpadra az operát. A történetet kiemelte a számunkra távolinak tűnő, kevés kapcsolódási ponttal rendelkező, legfeljebb filmekből ismert világból, az Egyesült Államok déli államainak miliőjéből. „Egy bárhol elképzelhető környezetben játszódik majd a cselekmény: mintha egy természeti katasztrófa után elpusztult város hangárjába telepítették volna be az embereket, ahol matracokon, átmeneti szállás jellegű közegben élnének.

Egy olyan közösségről van szó, amely elvesztette a biztos pontjait, két világ között vegetál, mert a régi megszűnt, az új pedig még nem alakult ki”

– mondta. Arról is szólt, hogy a díszletek mellett a jelmezek sem a korabeli amerikai környezetet jelenítik majd meg. Mint egy árvíz vagy vihar miatt mindenüktől megfosztott csoportnak, kissé szedett-vedett megjelenésük lesz a szereplőknek, hogy ezzel is ismerős helyzet jelenjen meg a színpadon. Bár járható út volna az eredeti környezet ábrázolása is, Almási-Tóth András szerint az ilyen jellegű darabokat érdemesebb inkább más szemszögből megközelíteni.

A három szerző (balról: George Gershwin, DuBose Hayward, Ira Gershwin)

A Porgy és Bess nem klasszikus szerelmi történet, illetve elég keveset játsszák, így nem kell szembenézni azzal a nehézséggel, ami a népszerű klasszikus műveknél a rájuk rakódott közhelyekből fakad. Itt más kérdésekre kell választ adni. Két éve merült fel az előadás ötlete, és a rendezőt azóta foglalkoztatja az a problematika, hogy hogyan lehet átformálni ezt az operát anélkül, hogy egy távoli, múlt századi történetről szóljon, mégis megőrizze eredeti mondanivalóját. Ahogy fogalmaz: „azért tartom megfelelőbbnek a kortárs környezet felvázolását, mert a színháznak az a feladata, hogy közünk legyen hozzá”.

A cikk eredetileg az Opera Magazin 2017. november-decemberi számában jelent meg.