Don Giovannit mindenki ismeri: ő az az irodalmi toposz szintjére emelkedett figura, aki nők ezreit csábítja el Európa-szerte, és semmi nem riasztja el, hogy az újabb kiszemeltjét a hálójába kerítse: gátlástalanul udvarol, hazudik, és sosem törődik vele, hogy az általa használt nőkkel később mi történik. Hogy hány hölgy akad a horgára, arról az opera első felvonásában Leporello, Don Giovanni szolgája énekel (a „Madamina, il catalogo è questo” kezdetű áriában:

A Queenslandi Opera előadásának rendezője, Lindy Hume így beszélt a készülő produkcióról: „Női rendezőként, feministaként, és olyan műkedvelőként, aki imádja a Don Giovanni-történetet, szerettem volna olyan helyzetet teremteni, hogy a nők is megjelenjenek a záróképben. [Don Giovanni] egy antihős, aki bejárva Európát, annyi nőt tesz magáévá, amennyit csak tud. Egy rossz ember, és a #MeToo korszakában nem lehet máshogy nézni a Don Giovannira, mint ezen a prizmán keresztül.”

Az eredeti operatörténet szerint a főhőst elnyeli a pokol, de Hume most egy alternatív befejezéssel próbálkozik. „A végén Don Giovanni konfrontálódik egy Commendatore nevű, apaszerű figurával, és fizetnie kell a tetteiért. Általában lerántják a pokolba, de úgy gondoltam, hogy érdekesebb lenne, ha a nők mondanák ki az utolsó szót.”

A rendező most olyan hölgyeket keres, akik hajlandóak meztelenül színpadra állni, esetleg érdekli is őket ez az élmény.

(via ABC)