2017 első hat hónapjában az operán kívül a San Francisco-i Balett és a helyi szimfonikusok előadásain is szabad az italozás. Természetesen csak helyben vásárolt italokra vonatkozik az engedélyezés, enni pedig továbbra is tilos – írják a honlapjukon.
Az operai etikett egyébként bonyolult dolog. Már az sem egyszerű, hogy mibe öltözzünk. Szmoking, öltöny, zakó vagy hétköznapi? Mikor kell tapsolni? (Mert ugye vannak a nagyáriák, amit szinte kötelező...) De tudta, hogy a Parsifal első felvonása után tilos a taps?
Kapcsolódó
Ünnep, egyéni ízlés szerint – dresszkód a színházakban
Az öltözködésünknek azt a képet kell mutatnia, amilyet magunkról sugallni akarunk – szögezte le az egyik általános igazságot a megkérdezett protokollszakértő, ez a szabály pedig a színházba járásra is igaz.
Azt már meg sem kérdezem, hogy kiáltott-e már Ön „bravo”-t hölgy előadónak (a „brava” helyett, ugye).
Stephen Richardson Falstaff szerepében (Sydney-i Operaház, 2006) (Fotó/Forrás: Patrick Riviere / Getty Images Hungary)
Pedig nem volt ez mindig, mindenhol így. A XIX. századi nagypolgárság nem azért járt operába, mert a kedvenc művét játszották, hanem azért, hogy ott találkozzon az ismerőseivel.
Sőt, egy áriafajta is létrejött az iszogató közönség kedvéért, ez volt az aria di sorbetto (sörbet-ária), melyet mindig egy másodlagos karakter énekelt egy lényegtelen jelenetben. Eközben az ételeket, italokat és fagylaltot áruló fiú körbekínálta még egyszer a portékáját. Ha meg végleg unatkozott a látogató, átnézhetett a haverokhoz a másik páholyba vagy elmehetett a szerencsejáték-asztalhoz.
Mondhatjuk tehát, hogy San Franciscóban az opera kicsit visszakanyarodott az olasz gyökereihez.
hírlevél
