Zenés színház

Kifogta az aranyhalat

2005.12.21. 00:00
Ajánlom
Jövőre, veled, itt! – valószínűleg sokaknak cseng ismerősen a cím, hiszen a darabot Schütz Ila és Sztankay István, majd Udvaros Dorottya és Hirtling István játszotta nagy sikerrel. December 10-én a Budapesti Operettszínház Súgó Raktárszínházában Somogyi Szilárd rendezésében mutatják be a musical comedyt. A fiatal, pályakezdő rendezőt eddigi munkáiról és terveiről Papp Tímea kérdezte.

Somogyi Szilárd

A szentesi drámatagozatról nem nehéz színházközelbe kerülni. De te először énekeltél. Hogyan kerültél a színpad elé, egészen más szerepbe?

Nem vettek fel a Színművészeti Főiskola operett-musical szakára, „csak” az ELTE vegyész szakára. Ott a matekszigorlat miatt pályafutásom rövidre sikeredett, ezután következett a Pázmány Páter Katolikus Egyetem jogi kara, ahol szüneteltetem a tanulmányaimat, de mindenképp be szeretném majd fejezni. Ha az ember túlvan a római jogon – márpedig én igen –, akkor utána már nem lehet megállni. Közben Toldy Máriánál tanultam és különböző színházakban léptem fel. Játszottuk a Valahol Európában-t Erdélyben, tulajdonképpen a mi előadásunk volt az ottani ősbemutató. Aztán jött az István, a király, ebben sámándobos és Asztrik főpap is voltam, és bejártuk vele az Egyesült Államokat, Kanadát. 2001-ben, amikor hazajöttem az amerikai turnéról, éppen nem volt színházi munkám, az Operettszínház pedig rendezőasszisztenst keresett. Jelentkeztem, beszélgettünk Kerényi Miklós Gábor direktor úrral, és találkoztak a színházról alkotott elképzeléseink. Az első bemutatóm asszisztensként a Csárdáskirálynő volt. Pontosan emlékszem a dátumra: május 4-én reggel a direktor úr felhívott, hogy azonnal menjek be. Csak annyit közölt: „Olvassa el a darabot, és segítsen bevilágítani a harmadik felvonást!” Szerintem tetszettek neki az ötleteim, mert a próba végén azt mondta: „Szerződtetem.” De ha abból indulok ki, hogy otthon, Jánoshalmán összeszedtem kétszázötven gyereket, mert láttam a sydney-i olimpia megnyitóját, és a focipálya közepére hasonló táncszínházat varázsoltam, akkor egyáltalán nem véletlen, hogy már nem a színpadon állok.

Tudatos döntés volt az, hogy felhagysz az énekléssel?

Teljesen tudatos. „Szilárd, ez a hajó már elment” – jegyezte meg Kerényi tanár úr. Akkor sajnálkozva vettem tudomásul, ma viszont úgy gondolom, hogy nem az én világom estéről estére színpadra állni. Már csak a próbákon és a fürdőkádban éneklek. Igaz, mióta rendezek, többen megjegyezték, hogy jobb színész is lettem. Bár a színpadon most már maximum csak előjátszom.

Szívesen rendeznéd magad?

Egyáltalán nem. Nehéz ember vagyok. Szeretem az alapokat stabilan lerakni, a keretet megadni, azon belül azonban a színésznek kell megtöltenie tartalommal, élettel az alakokat. De a sarokpontokhoz foggal-körömmel ragaszkodom. A Jövőre, veled, itt!-ben szerencsés találkozás jött létre. Október óta két olyan csodálatos tehetségű emberrel dolgozom együtt, mint Janza Kata és Bereczki Zoltán, akik meg akarják csinálni ezt az előadást, és akiknek igazán jól áll Doris és George szerepe. Olyan alkotótársakra találtam, mint Bakó Gábor koreográfus, aki ma Magyarországon szerintem a legjobban érti a musical comedy műfajára jellemző mozgásokat. Túri Erzsébet a jelmez és a díszlet terén is otthon van, de az Operettben eddig inkább kosztümjeit ismerték. Mi megfordítottuk a dolgot: ő készíti a díszleteket. Velich Rita és Böhm Katalin álmodják meg a jelmezeket. Ők úgy tudják a ruhákat kitalálni, hogy a korhűség mellett mindig ott van a modern, a mai. Mert ne felejtsük el: ebben a darabban huszonöt évet kell átjátszani az időben.

Hogyan találtál rá a darabra?

Amikor a Madách Színházban Udvaros Dorottya és Hirtling István játszotta, én épp a Ki Mit Tud?-ra készültem. Rengeteg kazettát hallgattam, és ez is köztük volt. Olyannyira megtetszett, hogy Toldy Máriánál szerettem volna vizsgadarabnak választani, de valami miatt nem jött össze. Később Veszprémben láttam a prózai verziót, akkor még jobban megérintett ennek a két embernek a története, és egyre érett bennem az elhatározás, hogy én ezt egyszer megcsinálom. És ez az egyszer most van. Az elmúlt három-négy évben körülbelül tíz-tizenöt darabot vittem a direktor úrnak, de az Operettszínházban az egyeztetés nem egyszerű, így hiába indult el a munka, ha fizikailag nem lehetett összehozni a szereplőket. Igaz, ennél a darabnál is nagy nehézségekkel kellett szembenéznünk. A zenei szekciónak újra kellett kottázni a dalokat, meg kellett írni az énekszólamokat. Ezt már az elején tudtam, de nem gondoltam volna, hogy ennyi időt vesz igénybe. Már folytak a rendelkező próbák, amikor megérkeztek a kották. Így a próba kezdetben egyszerre volt korrepetíció, rendelkező próba és emlékpróba is, mindemellett a színészeknek meg kellett tanulniuk nyolcvan oldal szöveget – őrület volt.

Szokatlan mennyiségű szöveg ez egy zenés darab esetében!

Magyarországon nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy ennyi szöveget mondanak egy zenés előadásban. A darabot eredetileg Bernard Slade prózában írta meg, ehhez készítette Stan Daniels a dalszövegeket. A Jövőre, veled, itt! műfaja zenés vígjáték. Úgy szeretném megrendezni, mintha a próza alatt is zene lenne. Azt gondolom, a zeneszerző pontosan megmutatja az utat a rendezőnek, aki ezen belül vagy ellenpontoz, vagy átadja magát a zene sodrásának, de mindenképpen a zenét rendezi. Nekem is van egy zeném, amelynek a tempóját, kitöréseit, legatóit hallom a prózai jelenetek alatt is.

Mennyire volt idegen a színészektől ez az elképzelés?

Eleinte furcsállták, kicsit értetlenül álltak a dolog előtt, de aztán elfogadták. Másképp egyébként nem is lehet hozzányúlni a darabhoz. Van egy reális díszlet, egy reális szituáció, és ezen belül kell elemelni a szürreális felé, mert a túlzottan realista színjátszás megölné a musicalt. Mindezek mellett pedig zajlik egy vígjátékba oltott, nagyon komoly dráma is. Azt szeretném, hogy a nézők először nevessenek, aztán sírjanak, majd fordítva. Bárki lehet George és Doris. Két ember összetalálkozik, szerelmes lesz egymásba, de közben mindkettőnek van saját családja. Banális történet, azon sem lepődnék meg, ha a nézőtéren ülők hasonló cipőben járnának. Saját magunkra ismerünk, saját gondolatainkra, amiket sosem vallunk be. Talán ezért tud megrendítő lenni. A Raktárban nem lehet hazudni. Ha nem könny a könny, nem pofon a pofon, nem csók a csók, az mesterséges. A nagyszínpadon ezek egyszerűbbek. Itt sokkal jobban, pontosabban ki kell munkálni mindent. Tragédia és vígjáték nem nőhet egymás fölé: ha megborul az egyensúly, akkor az előadás elmegy a rossz értelemben vett bulvár felé. És akkor a közönség ugyan azt mondja, hű, de jót szórakoztam, de én azt akarom, hogy hazamenjen és elgondolkodjon, hogy a katarzis otthon is hasson.

Ez nem idegen a musical műfajától?

Egyik musicaltől sem idegen, bár a stílusra olykor valóban jellemző a feszültség végső feloldása.

Hányan lesznek a színpadon?

Nagyon szeretek tömeget rendezni. A Raktárszínház pici terébe is tíz táncost „zsúfolok” be: öt fiú, öt lány, tíz lehetséges szerelem. Ugyanolyan emberek, mint a nézőtéren ülők. Nem szeretném elmesélni, mit csinálnak, hol lesznek. Legyen elég annyi, hogy egyfajta szertartás-színházi környezetet hozunk létre. A néző ne meneküljön, mert nem menekülhet az érzelmei elől, amelyeket nem feltétlenül kell értenie, de az általam mutatott tükörbe bele kell néznie.

Kiknek ajánlod az előadást?

Középiskolás korosztálytól bárkinek. Két ember viszonyának olyan szépségeit akarom megmutatni, amelyeket nem is veszünk észre. Egy ölelést, egy csókot, egy feszült csöndet.

Operettel kezdtél, de lassan nem készül nélküled musical. Melyik műfaj áll közelebb hozzád?

Érdekesen alakult a pályafutásom: az első produkciók, amelyekben közreműködtem, operettek voltak, de egy ideje csak musicalekkel dolgozom. Jobban is szeretem, de mostanában kezdek az opera felé is nyitni. Igazából sodortatom magam, mert minden érdekel, ami zenés színház. De még sokat kell tanulnom.

Ha nem a színházban vagy, akkor mit csinálsz, hogyan kapcsolódsz ki?

A Nagymező utca – Blaha Lujza tér – Keleti pályaudvar háromszögben élem az életem – nagyon szeretem. Ha van egy kicsi időm, akkor hazautazom Jánoshalmára. Otthon, a házunk kertjében van egy kis tavam. Én csináltam, és nagyon büszke vagyok rá. Egyik nap hazamentem és elkezdtem kiásni a helyét. Hirtelen felindulásból – mert ha valamit elhatározok, azt azonnal és tűzön-vízen keresztülviszem, hiszen másképp nincs értelme. Most már nyílik benne tavirózsa, és előjöttek az aranyhalak is. Már nagyon várom, hogy lássam őket.

 
 
 

NÉVJEGY
Somogyi Szilárd 1979-ben született Baján. Zenei általános iskolába járt, ahol négy évig trombitált. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatos osztályában érettségizett. Az ELTE Természettudományi Karán rövid ideig vegyészetet tanult, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta tanulmányait. Az 1996-os Ki Mit Tud?- on az országos válogatóig jutott. Az 1997/98-as évadban a veszprémi Petőfi Színház tagja volt (színészként), majd a Vasutas Zeneiskolában, a Toldy Mária vezetésével működő Musicalstúdióban képezte tovább hangját, ám közben számos előadásban játszott. 2001 óta a rendező munkatársaként Kerényi Miklós Gábor csapatában dolgozik a Budapesti Operettszínházban. A Csárdáskirálynő, a Mozart!, a Rómeó és Júlia, A Szépség és a Szörnyeteg rendezőasszisztense, illetve több musical dalszövegeinek társfordítója volt. Fordítóként közreműködött az SZFE produkciójának, a Yentlnek létrehozásában is. 2004 nyarán a Városmajori Szabadtéri Színpadon megrendezte a Valahol Európában-t, 2005-ben pedig Szabó Magda Álarcosbál című regényének musicalváltozatát, amelyet Szemenyei Jánossal közösen írt. A Jövőre, veled, itt! bemutatójára készül, emellett közreműködik a világpremierként jegyzett új Wildhorn-darab, a Rudolf című musical alkotó teamjében.

Hobbi: a munkám, vagyis a színház és a kertészkedés
Kedvenc film: sok van, most a Jövőre, veled, itt! kapcsán az Édes november
Kedvenc zenés film: Rikkancsok (remélem, egyszer sikerül színházban megrendeznem)
Kedvenc musical: mindig, az, amivel foglalkozom
Kedvenc könyv: Szabó Magda: Abigél
Kedvenc ország: Spanyolország (ezen belül kedvenc városom Barcelona)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Közös nyelven zenélünk” – Újjáalakult a Kelemen Kvartett

Két éve ideiglenesen feloszlott, most újjáalakult az elmúlt évtized legsikeresebb kamarazenei együttese. A két alapító, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin Vashti Mimosa Hunter csellóművésszel és Jonian Ilias Kadesha hegedűművésszel a Bartók Tavasz fesztiválon mutatkoznak be. Nem akármilyen vállalással: két koncerten Bartók hat vonósnégyesét adják elő.
Jazz/World

Rózsák között ébredt egy szakállas bácsi

És nem is csak rózsákból állt az ágya, hanem mindenféle virágból. Lenyűgöző klip készült Pátkai Rozina új dalához.
Színház

Egyre több premier marad el, nem kockáztatnak a színházak

A járványhelyzet folyamatos kihívás elé állítja a kulturális intézményeket és produkciós irodákat, nem elég, hogy csak az online térben közvetíthetik előadásaikat, a próbák és a streamelt bemutatók is el-elmaradoznak az egészségügyi kockázat miatt. FRISSÍTVE!
Klasszikus

Bartók nevét viseli a Müpa új fesztiválja

Online zajlik a Bartók Tavasz Művészeti Hetek április 2. és 18. között. Nemcsak a Müpából, hanem Európa neves hangversenytermeiből is közvetítenek koncerteket, amelyeket a közönség ingyenesen láthat a képernyőkön. Mutatjuk, milyen programok lesznek.
Plusz

Megvan a Budapesti Tavaszi Fesztivál időpontja

Április 9-18. között rendezi meg a főváros a 40 éves fesztivált, amelyet idén először egyedül, a kormányzat anyagi segítsége nélkül kénytelen megszervezni.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház gyász

Elhunyt Palcsó Sándor operaénekes

A kétszeres Liszt Ferenc-díjas operaénekest, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagját 91 éves korában érte a halál.
Zenés színház hír

Az autósmozik mintájára autósszínházat terveznek Manchesterben

Musical koncertekkel indulna a nyári színházi szezon Manchesterben, ahol mindenki élőben, de biztonságban, a saját autójában ülve élvezhetné az előadásokat.
Zenés színház ajánló

Börtöndráma az Operaházban

A megrázó erejű Ments meg, Uram! (Dead Man Walking) című Jake Heggie-operával folytatódik az Opera Otthonra fizetős streamsorozata. Az Almási-Tóth András rendezte produkció szombaton Meláth Andrea és Sólyom-Nagy Máté főszereplésével látható.
Zenés színház magazin

Óda a magyarokhoz – 240 éve mutatták be Joseph Haydn A hűség jutalma című operáját

1779-ben leégett a fertődi Esterházy kastélyhoz tartozó színház. E sajnálatos esemény nyomán azonban egy igazán különleges zenemű született: Haydn új nagyoperája, A hűség jutalma csendült fel először az újranyitott teátrumban.
Zenés színház interjú

„Az egyetemes Bóni-életérzést kerestem” – interjú Erdős Attilával

Erdős Attila operaénekesi feladatai mellett a Budapesti Operettszínházban táncoskomikusként is bemutatkozhatott, a Kékszakáll Popolanija után többek között a Vidnyánszky Attila rendezte Csárdáskirálynő Bónijaként láthatta őt a közönség. Az indulásról, zenei kalandozásokról és az operett műfajának sokszínűségéről beszélgettünk.