Zenés színház

Kifogta az aranyhalat

2005.12.21. 00:00
Ajánlom
Jövőre, veled, itt! – valószínűleg sokaknak cseng ismerősen a cím, hiszen a darabot Schütz Ila és Sztankay István, majd Udvaros Dorottya és Hirtling István játszotta nagy sikerrel. December 10-én a Budapesti Operettszínház Súgó Raktárszínházában Somogyi Szilárd rendezésében mutatják be a musical comedyt. A fiatal, pályakezdő rendezőt eddigi munkáiról és terveiről Papp Tímea kérdezte.

Somogyi Szilárd

A szentesi drámatagozatról nem nehéz színházközelbe kerülni. De te először énekeltél. Hogyan kerültél a színpad elé, egészen más szerepbe?

Nem vettek fel a Színművészeti Főiskola operett-musical szakára, „csak” az ELTE vegyész szakára. Ott a matekszigorlat miatt pályafutásom rövidre sikeredett, ezután következett a Pázmány Páter Katolikus Egyetem jogi kara, ahol szüneteltetem a tanulmányaimat, de mindenképp be szeretném majd fejezni. Ha az ember túlvan a római jogon – márpedig én igen –, akkor utána már nem lehet megállni. Közben Toldy Máriánál tanultam és különböző színházakban léptem fel. Játszottuk a Valahol Európában-t Erdélyben, tulajdonképpen a mi előadásunk volt az ottani ősbemutató. Aztán jött az István, a király, ebben sámándobos és Asztrik főpap is voltam, és bejártuk vele az Egyesült Államokat, Kanadát. 2001-ben, amikor hazajöttem az amerikai turnéról, éppen nem volt színházi munkám, az Operettszínház pedig rendezőasszisztenst keresett. Jelentkeztem, beszélgettünk Kerényi Miklós Gábor direktor úrral, és találkoztak a színházról alkotott elképzeléseink. Az első bemutatóm asszisztensként a Csárdáskirálynő volt. Pontosan emlékszem a dátumra: május 4-én reggel a direktor úr felhívott, hogy azonnal menjek be. Csak annyit közölt: „Olvassa el a darabot, és segítsen bevilágítani a harmadik felvonást!” Szerintem tetszettek neki az ötleteim, mert a próba végén azt mondta: „Szerződtetem.” De ha abból indulok ki, hogy otthon, Jánoshalmán összeszedtem kétszázötven gyereket, mert láttam a sydney-i olimpia megnyitóját, és a focipálya közepére hasonló táncszínházat varázsoltam, akkor egyáltalán nem véletlen, hogy már nem a színpadon állok.

Tudatos döntés volt az, hogy felhagysz az énekléssel?

Teljesen tudatos. „Szilárd, ez a hajó már elment” – jegyezte meg Kerényi tanár úr. Akkor sajnálkozva vettem tudomásul, ma viszont úgy gondolom, hogy nem az én világom estéről estére színpadra állni. Már csak a próbákon és a fürdőkádban éneklek. Igaz, mióta rendezek, többen megjegyezték, hogy jobb színész is lettem. Bár a színpadon most már maximum csak előjátszom.

Szívesen rendeznéd magad?

Egyáltalán nem. Nehéz ember vagyok. Szeretem az alapokat stabilan lerakni, a keretet megadni, azon belül azonban a színésznek kell megtöltenie tartalommal, élettel az alakokat. De a sarokpontokhoz foggal-körömmel ragaszkodom. A Jövőre, veled, itt!-ben szerencsés találkozás jött létre. Október óta két olyan csodálatos tehetségű emberrel dolgozom együtt, mint Janza Kata és Bereczki Zoltán, akik meg akarják csinálni ezt az előadást, és akiknek igazán jól áll Doris és George szerepe. Olyan alkotótársakra találtam, mint Bakó Gábor koreográfus, aki ma Magyarországon szerintem a legjobban érti a musical comedy műfajára jellemző mozgásokat. Túri Erzsébet a jelmez és a díszlet terén is otthon van, de az Operettben eddig inkább kosztümjeit ismerték. Mi megfordítottuk a dolgot: ő készíti a díszleteket. Velich Rita és Böhm Katalin álmodják meg a jelmezeket. Ők úgy tudják a ruhákat kitalálni, hogy a korhűség mellett mindig ott van a modern, a mai. Mert ne felejtsük el: ebben a darabban huszonöt évet kell átjátszani az időben.

Hogyan találtál rá a darabra?

Amikor a Madách Színházban Udvaros Dorottya és Hirtling István játszotta, én épp a Ki Mit Tud?-ra készültem. Rengeteg kazettát hallgattam, és ez is köztük volt. Olyannyira megtetszett, hogy Toldy Máriánál szerettem volna vizsgadarabnak választani, de valami miatt nem jött össze. Később Veszprémben láttam a prózai verziót, akkor még jobban megérintett ennek a két embernek a története, és egyre érett bennem az elhatározás, hogy én ezt egyszer megcsinálom. És ez az egyszer most van. Az elmúlt három-négy évben körülbelül tíz-tizenöt darabot vittem a direktor úrnak, de az Operettszínházban az egyeztetés nem egyszerű, így hiába indult el a munka, ha fizikailag nem lehetett összehozni a szereplőket. Igaz, ennél a darabnál is nagy nehézségekkel kellett szembenéznünk. A zenei szekciónak újra kellett kottázni a dalokat, meg kellett írni az énekszólamokat. Ezt már az elején tudtam, de nem gondoltam volna, hogy ennyi időt vesz igénybe. Már folytak a rendelkező próbák, amikor megérkeztek a kották. Így a próba kezdetben egyszerre volt korrepetíció, rendelkező próba és emlékpróba is, mindemellett a színészeknek meg kellett tanulniuk nyolcvan oldal szöveget – őrület volt.

Szokatlan mennyiségű szöveg ez egy zenés darab esetében!

Magyarországon nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy ennyi szöveget mondanak egy zenés előadásban. A darabot eredetileg Bernard Slade prózában írta meg, ehhez készítette Stan Daniels a dalszövegeket. A Jövőre, veled, itt! műfaja zenés vígjáték. Úgy szeretném megrendezni, mintha a próza alatt is zene lenne. Azt gondolom, a zeneszerző pontosan megmutatja az utat a rendezőnek, aki ezen belül vagy ellenpontoz, vagy átadja magát a zene sodrásának, de mindenképpen a zenét rendezi. Nekem is van egy zeném, amelynek a tempóját, kitöréseit, legatóit hallom a prózai jelenetek alatt is.

Mennyire volt idegen a színészektől ez az elképzelés?

Eleinte furcsállták, kicsit értetlenül álltak a dolog előtt, de aztán elfogadták. Másképp egyébként nem is lehet hozzányúlni a darabhoz. Van egy reális díszlet, egy reális szituáció, és ezen belül kell elemelni a szürreális felé, mert a túlzottan realista színjátszás megölné a musicalt. Mindezek mellett pedig zajlik egy vígjátékba oltott, nagyon komoly dráma is. Azt szeretném, hogy a nézők először nevessenek, aztán sírjanak, majd fordítva. Bárki lehet George és Doris. Két ember összetalálkozik, szerelmes lesz egymásba, de közben mindkettőnek van saját családja. Banális történet, azon sem lepődnék meg, ha a nézőtéren ülők hasonló cipőben járnának. Saját magunkra ismerünk, saját gondolatainkra, amiket sosem vallunk be. Talán ezért tud megrendítő lenni. A Raktárban nem lehet hazudni. Ha nem könny a könny, nem pofon a pofon, nem csók a csók, az mesterséges. A nagyszínpadon ezek egyszerűbbek. Itt sokkal jobban, pontosabban ki kell munkálni mindent. Tragédia és vígjáték nem nőhet egymás fölé: ha megborul az egyensúly, akkor az előadás elmegy a rossz értelemben vett bulvár felé. És akkor a közönség ugyan azt mondja, hű, de jót szórakoztam, de én azt akarom, hogy hazamenjen és elgondolkodjon, hogy a katarzis otthon is hasson.

Ez nem idegen a musical műfajától?

Egyik musicaltől sem idegen, bár a stílusra olykor valóban jellemző a feszültség végső feloldása.

Hányan lesznek a színpadon?

Nagyon szeretek tömeget rendezni. A Raktárszínház pici terébe is tíz táncost „zsúfolok” be: öt fiú, öt lány, tíz lehetséges szerelem. Ugyanolyan emberek, mint a nézőtéren ülők. Nem szeretném elmesélni, mit csinálnak, hol lesznek. Legyen elég annyi, hogy egyfajta szertartás-színházi környezetet hozunk létre. A néző ne meneküljön, mert nem menekülhet az érzelmei elől, amelyeket nem feltétlenül kell értenie, de az általam mutatott tükörbe bele kell néznie.

Kiknek ajánlod az előadást?

Középiskolás korosztálytól bárkinek. Két ember viszonyának olyan szépségeit akarom megmutatni, amelyeket nem is veszünk észre. Egy ölelést, egy csókot, egy feszült csöndet.

Operettel kezdtél, de lassan nem készül nélküled musical. Melyik műfaj áll közelebb hozzád?

Érdekesen alakult a pályafutásom: az első produkciók, amelyekben közreműködtem, operettek voltak, de egy ideje csak musicalekkel dolgozom. Jobban is szeretem, de mostanában kezdek az opera felé is nyitni. Igazából sodortatom magam, mert minden érdekel, ami zenés színház. De még sokat kell tanulnom.

Ha nem a színházban vagy, akkor mit csinálsz, hogyan kapcsolódsz ki?

A Nagymező utca – Blaha Lujza tér – Keleti pályaudvar háromszögben élem az életem – nagyon szeretem. Ha van egy kicsi időm, akkor hazautazom Jánoshalmára. Otthon, a házunk kertjében van egy kis tavam. Én csináltam, és nagyon büszke vagyok rá. Egyik nap hazamentem és elkezdtem kiásni a helyét. Hirtelen felindulásból – mert ha valamit elhatározok, azt azonnal és tűzön-vízen keresztülviszem, hiszen másképp nincs értelme. Most már nyílik benne tavirózsa, és előjöttek az aranyhalak is. Már nagyon várom, hogy lássam őket.

 
 
 

NÉVJEGY
Somogyi Szilárd 1979-ben született Baján. Zenei általános iskolába járt, ahol négy évig trombitált. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatos osztályában érettségizett. Az ELTE Természettudományi Karán rövid ideig vegyészetet tanult, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta tanulmányait. Az 1996-os Ki Mit Tud?- on az országos válogatóig jutott. Az 1997/98-as évadban a veszprémi Petőfi Színház tagja volt (színészként), majd a Vasutas Zeneiskolában, a Toldy Mária vezetésével működő Musicalstúdióban képezte tovább hangját, ám közben számos előadásban játszott. 2001 óta a rendező munkatársaként Kerényi Miklós Gábor csapatában dolgozik a Budapesti Operettszínházban. A Csárdáskirálynő, a Mozart!, a Rómeó és Júlia, A Szépség és a Szörnyeteg rendezőasszisztense, illetve több musical dalszövegeinek társfordítója volt. Fordítóként közreműködött az SZFE produkciójának, a Yentlnek létrehozásában is. 2004 nyarán a Városmajori Szabadtéri Színpadon megrendezte a Valahol Európában-t, 2005-ben pedig Szabó Magda Álarcosbál című regényének musicalváltozatát, amelyet Szemenyei Jánossal közösen írt. A Jövőre, veled, itt! bemutatójára készül, emellett közreműködik a világpremierként jegyzett új Wildhorn-darab, a Rudolf című musical alkotó teamjében.

Hobbi: a munkám, vagyis a színház és a kertészkedés
Kedvenc film: sok van, most a Jövőre, veled, itt! kapcsán az Édes november
Kedvenc zenés film: Rikkancsok (remélem, egyszer sikerül színházban megrendeznem)
Kedvenc musical: mindig, az, amivel foglalkozom
Kedvenc könyv: Szabó Magda: Abigél
Kedvenc ország: Spanyolország (ezen belül kedvenc városom Barcelona)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Itt hallgathatja meg Kurtág György operáját élőben

Ma este mutatják be Kurtág György első operáját a milánói Scalában. Az előadást az olasz közrádió és a Bartók Rádió élőben közvetíti, az interneten ön is meghallgathatja!
Vizuál

Ön mit szól a legújabb budapesti Sisi-szoborhoz?

Új, egész alakos szobrot kapott Sisi, azaz Erzsébet királyné a Madách téren, ám felmerül néhány kérdés az alkotással kapcsolatban.
Klasszikus

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Klasszikus

Klasszikus zenei minikoncertek nyolc budapesti szórakozóhelyen

Szombaton késő délutántól éjfélig A zene éjszakája - csak klasszikusan címmel ünneplik Pest, Buda és Óbuda egyesülését.
Könyv

A nő, aki beleszületett az irodalomba, és azóta is benne él – Szabó T. Anna

Első novelláskötetét, a Töréstesztet egyfajta katalizátornak szánta, hogy begyújtson valamit, akkor is, ha fáj, hiszen nem lehet megúszni. Szabó T. Anna Kult50-ben megjelent portréja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Egy operettlegenda a József Attila Színház színpadán

Három emblematikus operettet jegyez a magyar színháztörténet: a Csárdáskirálynőt, a Mágnás Miskát illetve a Csókos asszonyt. Utóbbi Szilágyi László és Zerkovitz Béla örökbecsű műve, ami második éve fut a József Attila Színházban.
Zenés színház opera

Itt hallgathatja meg Kurtág György operáját élőben

Ma este mutatják be Kurtág György első operáját a milánói Scalában. Az előadást az olasz közrádió és a Bartók Rádió élőben közvetíti, az interneten ön is meghallgathatja!
Zenés színház opera

Vajda Gergely Kékszakállút vezényel Palermóban

Schönberg A sors keze című egyfelvonásosát és Bartók Béla Kékszakállúját játssza a palermói Teatro Massimo. Utóbbinak két főszereplője Bretz Gábor és Schöck Atala.
Zenés színház rossini

A pesarói hattyú

Százötven éve, 1868. november 13-án halt meg Gioachino Antonio Rossini, az olasz opera egyik legnépszerűbb mestere. Híres ínyenc is volt, nevét étel-kompozíciói is őrzik.
Zenés színház new york

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.