Zenés színház

Királynőnek született, az operaszínpad lett a birodalma: Jessye Norman

2019.10.02. 16:45
Ajánlom
Ezer közül is felismerjük a hangját, amely, ha piano énekelt, akkor is betöltötte az operaházak minden szegletét. A fenséges Izoldára, a mágikus Ariadnéra, Jessye Norman operaénekesre emlékezünk.

Minél többet élek, annál inkább értékelem azt a rengeteg támogatást és szeretetet, amit gyerekként kaptam

– mondta Jessye Norman, a díva, akit az operavilág a legnagyobbakhoz méltóan gyászol. Mert valóban az volt, egy igazi királynő, aki megismételhetetlen volt, s mint minden ilyen – jelenség.

1945-ben született a Georgia állambeli Augusta városában, feketeként szegregált környezetben. Anyja amatőr zongorista, apja biztosítási ügynök. A kislányban azonban azok a napok éltek élénken, amiket nagyszüleinél töltött, ahol volt egy kis harmónium. Szívesen hallgatta a nagymamáját, aki spirituálékat, gospel dalokat énekelt. Ha melankolikusak, ha boldogok voltak a dalok, „tele voltak lélekkel”. Gyerekként operát hallgatott a rádión, és minden nehézség nélkül barátkozott a műfajjal. „Emlékszem, úgy gondoltam, hogy az operatörténetek semmiben nem különböznek más történetektől. Egy fiú találkozik egy lánnyal, szerelmesek lesznek, de valamiért nem lehetnek egymáséi, és általában nincsen happy end sem” – írta memoárjában.

Fekete származása megkerülhetetlen kérdés volt egész életében, de soha nem engedte, hogy emiatt hátrány érje. „Országunk különleges korszakának és helyének szülötte vagyok, a messzi Dél gyermeke, ahol az emberek felvonultak, véreztek, és harcba szálltak a civil jogokért” – emlékezett vissza. Már az iskolában csatlakozott feketék jogaiért harcoló szervezetekhez, tüntetett, sztrájkolt, épületeket foglalt el.

GettyImages-2641895-154624.jpg

Jessye Norman (Fotó/Forrás: Evening Standard / Stringer / Getty Images Hungary)

Kiállását otthonról hozta. Szüleitől mindig azt hallotta, hogy habár más a bőrszíne, ő is épp olyan jó, mint minden ember, aki levegőt vesz ezen a bolygón.

Talán ezért is haladt olyan bátran előre az operaénekesi pályán. Miután a Howardon diplomát szerzett, Michiganben, majd a Peabody Institute diákjaként tanult tovább. Karrierjének első fontos állomása volt, amikor Münchenben első díjat nyert 1968-ban. Huszonhárom éves volt. A következő évben a berlini Deutsche Operben debütált Wagner Tannhäuser című operájának női főszerepében, Elizabethként.

Az úttörő munkát nem ő végezte el, hanem fekete énekesnő elődei, Marian Anderson, Leontyne Price és Dorothy Maynor. „Lehetővé tették, hogy azt mondjam, francia operát, német operát akarok énekelni, ahelyett, hogy megmondják nekem: legyen elég neked a Porgy és Bess” – nyilatkozta Norman. 1972-ben a londoni Covent Gardenben Berlioz A trójaiak című operájában Cassandraként mutatkozott be – ez egyik ikonikus szerepévé vált később. Cassandrával ellentétben fellépése azonban dicsőséges jövőt jósolt.

jessye-norman-sony-154514.jpg

Jessye Norman (Fotó/Forrás: Carol Friedman⁠ / Sony Classical)

A hetvenes években öt évet töltött Londonban, hogy tökéletesítse a technikáját, akaratlanul is felvette a brit akcentust. Született arisztokrata, mondták róla, pedig korántsem volt az. Egy francia herceg feleségül akarta venni, nemet mondott. "Pedig beleillettem volna a családba" – mondta később nevetve.

Bemutatkozott a nagy operaházakban, a Scalában, a brit Királyiban, végigjárta Németországot. Imádták őt Wagner és Richard Strauss operaszerepeiben, de mindig törekedett arra, hogy bővítse a repertoárját.

A skatulya gyufáknak való

– így szólt híres mondása. (Angolul: Pigeonholes are for pigeons.) Énekelt Poulencet (La voix humaine), Schönberget (Ertwartung). Volt Alcestis, a szép Heléna, Medea, Phaedra, Dido. Iocasta az Oedipus Rexben.

James Levine, a Met korszakos jelentőségű zeneigazgatója így beszélt róla: „A ritka, független énekművészek egyike.” Anekdoták szólnak arról, hogy előfordult, hogy a karmesternek is megmondta, mit kéne csinálnia. Szellemes volt. Amikor Kathleen Battle sértődötten kiviharzott egy próbáról, mert egy kritikában „fekete énekesként” hivatkoztak rá, Norman csak ennyit mondott: „Valakitől meg kellett tudnia.”

Szinte hihetetlen, de termete miatt sok kritikát kapott, volt, aki a fejére olvasta, hogy 185 centiméteres magassággal nem hiteles a színpadon.

Az ilyen megjegyzésekre reagált ugyan, de válasza nem tűrt ellentmondást. „Nem tartozom azok közé, akik párhuzamot vonnak a ruhaméret és a művészi teljesítmény között” – nyilatkozta.

Hangjában a természet ereje rezdült, az istenek ajándéka volt. Fényes, gazdag, érzéki, telt vocéját ezer közül is felismerték rajongói. Lenyűgözően kontrollálta a pianissimóit, szinte lebegett a hangja. Akik hallották élőben, úgy emlékeznek, hogy nem úgy tűnt, mintha a színpadról érkezne a hang, hanem mindenhonnan – az egész operaházat betöltötte.

Azokban a szerepekben bizonyult a legjobbnak, amelyben kihasználhatta, hogy már a megjelenése is hat a közönségre. Mágikus Ariadné volt Richard Strauss operájában, Sieglinde karakterének rejtett erőt adott, ahogy megformálta. Emlékezetes, hogy ő énekelte Pierre Boulez vezényletével Schönberg Gurreliederjét. Dalesteket adott, spirituálékat énekelt. Fellépett Ronald Reagan és Bill Clinton beiktatásán, egyszerre volt a nép operaénekese és az operaházak féltve őrzött művésze.

Nem véletlenül, hogy Herbert von Karajan őt kérte fel, hogy énekelje el Izolda szerelmi halálát azon a koncerten, amely a karmester egyik utolsó fellépésének bizonyult.

„Ritkán találkoznak az előadóművészet alapvető elemei egyetlen emberben. Tartás, intelligencia, a mozgáshoz való érzék, a részletekre való figyelmesség, a közönségnek szóló nagylelkűség és mindenekfelett, a hang” – írta az énekesnőre emlékezve Rufus Wainwright. Fiatalabb kollégája, Joyce DiDonato szerint Jessye Norman hangja rögtön felismerhető volt:

Fenséges szövegmondással énekelt, a színpadi perszónája nagyobb volt magánál az életnél, a hatása örökérvényű.

GettyImages-147169704-154610.jpg

Jessye Norman 2012-ben (Fotó/Forrás: David Wolff - Patrick/Getty Images)

Önéletrajza 2014-ben jelent meg Stand Up Straight and Sing! címmel. A kilencvenes években hangja megkopott, drámai erejéből viszont alig vesztett. Utolsó éveiben kevésszer lépett fel, de tavaly életművének elismeréseként Glenn Gould-díjat kapott. Idén szeptikus sokkot kapott, több belső szerve felmondta a szolgálatot egy korábbi betegség komplikációja miatt. Szeptember 30-án elhunyt. Hatalmas, életerős mosolya azonban velünk marad, ahogy hangfelvételei is. Fájhat a szívünk, mert tekintélyt parancsoló, figyelmet követelő termete nem fog már feltűnni a színpadon. Sokan találgatják most, mi lehetett Jessye Norman titka. Magával vitte azt is, mert tudta: az a kulcs csak nála nyitja a zárat, senki másnál.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Székely Kriszta: „Az ember sosem éri be azzal, amit már elért”

Május közepén kortárs olvasatban érkezik az Eiffel Műhelyházba Mozart kései vígoperája, a Così fan tutte. Székely Kriszta fiatal énekesekkel, a darab mélylélektani rétegeit kibontva hozza közel az operát a mai nézőhöz.
Klasszikus

Kurtág György is a magyar zenei élet megújítását sürgeti

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Zenei Alkotóművészeti Tagozata kilencpontos állásfoglalást tett közzé, amelyben a frissen felálló kulturális kormányzat számára tesz javaslatokat, és ajánlja fel együttműködését.
Zenés színház

Gyerekektől gyerekeknek – 15 sor zenés színház

„Az alkotás különleges értéke, hogy eredeti módon közelíti meg a jól ismert mesét, a karakterek, a környezet, a hangsúlyok mind elkülönítik az ismert feldolgozásoktól.” Az alábbi rövid írás Tóth Péter új meseoperájáról, A Szépség és a Szörnyetegről szól. 15 sor zenés színház.
Plusz

Az Őrség idilli környezetébe költözik a művészet a FAB Springfesten

A Kelemen Barnabás és Kokas Katalin hegedűművész házaspár által alapított Fesztivál Akadémia Budapest második alkalommal rendezi meg tavaszi fesztiválját, a FAB-Springfestet.
Könyv

Közülük kerül ki a 2026-os Esterházy Irodalmi Díj nyertese

Barnás Ferenc, Bognár Péter, Fancsali Kinga, Kollár Árpád, Szálinger Balázs, Takács Zsuzsa és Tóth Krisztina könyve is felkerült az Esterházy Magyarország Alapítvány által alapított elismerés rövidlistájára.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Négy fiatal énekes mutatkozik be Vecsei H. Miklós Mozart-rendezésében

Varró Dániel fordításában, a Kiégő Izzók videóanimációival és tehetséges fiatal énekesek bemutatkozásával tér vissza Mozart Szöktetés a szerájból című daljátéka május 24. és 31. között az Eiffel Műhelyház színpadára.
Zenés színház interjú

Kállay Bori: „Egy kicsit kizökkentjük az embereket a hétköznapokból”

Könnyed, pikáns, mégis szívmelengető előadás várja a közönséget a Benczúr Házban május 19-én, kedden 19 órakor.
Zenés színház hír

Moldovában is bemutatják a Csoportterápiát

Tapasztó Ernő rendezésében május 12-én debütál a Magyarországon jól ismert mjuzikelkámedi, a Csoportterápia. A zenés darab román nyelvű verziója 2020-ban született meg Aradon, most Kisinyovban mutatkozik be.
Zenés színház kritika

Gyerekektől gyerekeknek – 15 sor zenés színház

„Az alkotás különleges értéke, hogy eredeti módon közelíti meg a jól ismert mesét, a karakterek, a környezet, a hangsúlyok mind elkülönítik az ismert feldolgozásoktól.” Az alábbi rövid írás Tóth Péter új meseoperájáról, A Szépség és a Szörnyetegről szól. 15 sor zenés színház.
Zenés színház interjú

Székely Kriszta: „Az ember sosem éri be azzal, amit már elért”

Május közepén kortárs olvasatban érkezik az Eiffel Műhelyházba Mozart kései vígoperája, a Così fan tutte. Székely Kriszta fiatal énekesekkel, a darab mélylélektani rétegeit kibontva hozza közel az operát a mai nézőhöz.