Zenés színház

Könyvmérgezés

2013.12.03. 12:27
Ajánlom
Az Erkel Színház Verdi-Schiller-trilógiájának utolsó estéjét Kolonits Klára címszereplése avatta ünneppé. KRITIKA

A kormányfőből legyen tiroli arisztokrata, a zenészből kiérdemesült katona, a kegyencnőből fiatal özvegy, Ferdinándból pedig Rodolfo: az Ármány és szerelem nyomán íródott 1849-es Verdi-opera a korabeli átlagnál valamelyest jobban megsínylette a cenzurális és egyéb külsődleges szempontok érvényesítését. A zeneszerző harmadik Schiller-műre alapozott operája mégis kitüntetett jelentőséggel bír, lévén ez Verdi első, legalább részben polgári életkörbe helyezett alkotása, amelyet azután gyors ütemben követett a Stiffelio (1850) és a Traviata (1853). S úgy lehet, ha valamire, hát talántán a Luisa Millerre állhat az Erkel Színház Verdi-Schiller hétvégéjét el- és levezénylő Selmeczi György kissé provokatív tételmondata, mely a műsorlap kisesszéjében ekképp hökkent: „a Schiller-operákban már minden készen áll".

A Magyar Állami Operaház és a Kolozsvári Magyar Opera közös vállalkozása is e trilógiazáró produkcióban, vasárnap este mutatta leginkább meggyőző formáját a Giovanna d'Arco és A haramiák erőteljesen meghúzott és igencsak hullámzó teljesítményeket felvonultató előadásai után. Jóllehet, igazán kiegyensúlyozott előadásról a Luisa Miller kapcsán sem beszélhetünk, ám itt mindenekelőtt akadt egy vokális alakítás, amely a kuriózumnak (lévén a Luisa Miller nálunk kuriózum) kijáró érdeklődésen és a bicentenáriumi tisztelgés obligát hangulatán messze túlemelte a produkciót. A címszereplő Kolonits Klára művelte e csodát: egészségesen életerős, tökéletesen kiegyenlített és szépen kiművelt szopránja jószerint a teljes estét beragyogta, s mivel a szólam technikai kivitelezése egy pillanatra sem vált kihívássá az énekesnő számára, így művészi energiáit a kiéneklés helyett mindvégig a kifejezésre összpontosíthatta. Kolonits művészalkatától az első felvonás naiv és ártatlan leánykája ugyan nyilvánvalóan távolabb áll, mint a harmadik felvonásra a tudásból és a méregből végzetesen nagyot kortyoló Luisa, de ettől még első áriája (Lo vidi e'l primo palpito) váltig megejtő üdeséggel hangzott fel. A második és harmadik felvonásban azután mind gazdagabban bontotta ki szólamát és ezzel - végérvényesen felbillentette az előadást.

Merthogy Kolonits Luisájának nem volt egyenrangú, vagy legalább méltó partnere ezen az estén. A rokonszenves, de bizonytalan Pataki Adorján (Rodolfo) teljesítményét elsősorban nem a két-három fülsértő gikszer húzta le, s tán még csak nem is hangjának teljes elapadása az opera végére, hanem a nyilvánvaló formátumhiány. Ez a Rodolfo egyszerűen nem volt érdemes ennek a Luisának a szerelmére, s a két énekesi kvalitás összemérésére a kettősök feszélyezően sok lehetőséget kínáltak. A jó apát (Miller) éneklő Busa Tamás, illetve a zord, sőt ördögi atyát (Walter) éneklő Kovács István egyaránt becsülettel megdolgozott a szólamáért, de Busánál a frázisok olykori le- és kifulladása, míg a mindig formátumos Kovácsnál valamiféle alulmotiváltság árnyékolta le a személyes produkciót. Az ármányos Wurm titkár megformálója, Szilágyi János vokálisan érdektelennek, míg a Lady Milfordból Federica grófnővé átforduló „másik nő" szerepében felléptetett Károlyi Katalin szimplán szereposztási tévedésnek bizonyult.

Fentebb következetesen csak a vokális teljesítményekről esett szó, miután a színrevitel mikéntje mindvégig a háromnapos sorozat neuralgikus pontja volt. „Régmúlt korok fosszíliái" - értelmezte Selmeczi György a trilógia estéinek színpadát uraló díszlethalmokat, amelyek - úgy tetszett - nem csupán az operaénekesek színészi kibontakozására hatottak bénítóan, de a rendezői fantáziára és szabadságra is. A három este összevetésében még tán a Luisa Miller rendezését jegyző Szőcs Artur tett kísérletet a leginkább valamiféle végigvitt koncepció kimunkálására, ám az igazat megvallva a színpadi játékban (meg a színpad hátterében és két oldalán) megmutatkozó esetlegességek lehetetlenné tették ennek érdemi értékelését. Mindenesetre a legtöbb tárgyi kelléket egyetlen könyvvel behelyettesítő megoldás nem nélkülözte az ötletességet, még ha a könyv általi méreghalál kivitelezése furcsán-komikusan hatott is az Erkel színpadán.

A Kolozsvári Magyar Opera Zenekara is e harmadik estén hallatta a legjobb formáját: a korábbiaknál kiegyenlítettebb, lendületesebb és helyenként szebb hangzó összteljesítményt produkálva. Selmeczi György karmesteri működése ezen az estén jótékonyan feledtette a felülfogalmazó esszéírót.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Igazi Angyal volt” – Emlékezések Kurtág Mártára

Fischer Iván és Keller András a Slipped Disc hasábjain búcsúztak a múlt héten elhunyt zongoraművésznőtől, Kurtág György alkotótársától.
Vizuál

Rekordok dőltek a Virág Judit Galéria árverésén

Kádár Béla Concertina című festménye 110, valamint Schönberger Armand Abszintivók című festménye 85 millió forintos eladási árával életműrekordot döntött a Virág Judit Galéria őszi árverésén.
Klasszikus

Ilyen érzés volt egyetlen európaiként hallgatni a Concerto Budapest koncertjét Kínában

Szürreális és tanulságos élmény volt, de emlékezetes volt az este Fucsouban a zenekar azon tagjai számára is, akik a koncert előtt egy vörös szőnyegen sétáltak Jackie Chan-nel.
Klasszikus

Hangverseny Kocsis Zoltán emlékére

Maurice Ravel, Frédéric Chopin és Kovács Zoltán egy-egy művével emlékeznek Kocsis Zoltán zongoraművészre, karmesterre és zeneszerzőre halála évfordulóján a Nemzeti Filharmonikusok.
Klasszikus

Íme a februári Beethoven-maraton teljes programja!

Forradalmi, látnoki, zseni – a klasszikus zene örök csillagát, Ludwig van Beethovent ünneplik a Müpa, a BFZ és a magyar zenei élet legmeghatározóbb muzsikusai 2020. február 2-án, a zeneszerző születésének 250. évfordulóján. Az igazi fanatikusok 11 órán át hallgathatják a zeneszerző-óriás műveit.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

A ruha is teszi az embert – így öltözködjünk az Operába

Az Opera a zene szentélye, ahová nem mindegy, milyen lélekkel és milyen külsőségek szerint lépünk be. Az Opera Magazin új rovatában az öltözködés és az illem szigorú és szelíd szabályainak sűrűjében segít eligazodni. Schiffer Miklóst kérdeztük.
Zenés színház ajánló

Ilyen már rég volt: operettet mutat be a Víg

Október 26-án, szombaton tartja a Vígszínház a Mágnás Miska premierjét Eszenyi Enikő rendezésében. Utoljára húsz éve tűztek műsorra operettet.
Zenés színház videó

Gyerekek adják elő az István, a királyt

Elindult az „István, a király iskolába megy” program. A legendás rockopera emblematikus főszereplői – Varga Miklós, Vikidál Gyula, Feke Pál, Vadkerti Imre – kisfilmben biztatnak jelentkezésre.
Zenés színház interjú

A punktól az opera felé – Kérdések és válaszok az operajátszásról

Új sorozat indult az Opera Magazinban, amelyben a színházi szakma képviselői beszélnek arról, szerintük hogyan érdemes operát játszani, mitől jó egy előadás, valamint mivel lehet megszólítani a fiatalokat és megtartani az idősebbeket. Az első részben Kiss Eszter Veronika és Fáy Miklós kritikusokat kérdezték.
Zenés színház ajánló

A János vitéz az Operettszínházban – negyven év után

Kacsóh Pongrác daljátéka, a János vitéz novemberben tér vissza a Budapesti Operettszínház színpadára. Szeptember 30-án sajtónyilvános olvasópróbával vette kezdetét a munka, ahol számos érdekesség kiderült az előadásról és az alkotógárdáról.