Zenés színház

Kör, körítés

2012.03.02. 07:05
Ajánlom
Ismét Brecht az Operettszínházban, ezúttal a második világháború utáni Grúziában játszódó, mesemotívumokból építkező Krétakör. Fiatal rendező, vizsgaelőadás, stúdiószínház, kísérletezés. Ez mind jól hangzik, de mintha Brechtről és dráma kérdésfelvetéseiről elfeledkeztek volna.

A kísérletező zenés színházi produkcióként beharangozott előadásból hiányzik a kísérletezés: nincsenek szokatlan és új színházi gesztusok, a jelenetezés, a térhasználat legfeljebb a prózai színházakat messziről elkerülő operettrajongók számára tűnhet szokatlannak vagy különösnek. A kísérletező kedv persze tetten érhető. Somogyi Szilárd számos ötlettel, látványos megoldásokkal igyekszik Brecht emblematikus művét az oldottabb szórakozáshoz szokott nézők számára is érthetővé, élvezhetővé tenni. A fiatal rendező mindent szeretett volna belepasszírozni vizsgaelőadásába: egyszerű, mégis sokoldalú játéktérrel és jelmezekkel, epikusan és elidegenítőn - ahogyan kell -, kalandosan és eseménydúsan, érzelmesen és szentimentálisan, szórakoztatón és viccesen, kellő, illő komolysággal, mégis könnyeden, részletgazdagon, mégis stilizálva. Brecht sokat elbír és kibír, mégsem adja meg könnyen magát: ezúttal elsősorban a körítés maradt belőle.

Mielőtt alaposabban elgondolkodhatnánk azon, hogy az egymással derékszöget bezáró széksorok a díszlet derékszögben álló elemeivel négyszöget alkotnak, miközben az előadás egy körről szól, meztelen hátsójú, zuhanyozó férfiak jelennek meg a színen. Gondosan megkomponált a díszletkeret (díszlet és jelmez: Gyarmathy Ágnes): a két kolhoztábor konfliktusának megbeszélése egy munkahelyi öltözőben zajlik, ahol van zuhanyozó és öltözőszekrény is, a falak tetején pedig mindenféle csövek futnak. A keretjáték kisreálja Gruse történetével szimbolikus terekké alakul át, új funkciót kap a vécé, a nejlonfüggöny, a plafon felől leeresztett vaskerítés híd lesz, az alufólia-tekercsek pedig széles folyóvá válnak. A rendező ügyel a keretjáték megtartására: a kolhoztagok által előadott meséhez szükséges jelmezeket mintha különböző kolhozok kacatjaiból hordták volna össze. Talán ezzel a logikával kerültek játékba a koszosfehér kezeslábasok, szemeknél és szájnál kivágott (kommandós jellegű) pilótasapkák, és ezért helyettesítik a katonák fegyvereit fehér partvisokkal. A tárgyak jelzésszerű vagy szimbolikus használata, az "alternatív" előadások szokásos eszköz- és kelléktára az előadásban - mélyebb összefüggések, kapcsolatok híján - esetlegesnek hat, szimpla ötletbörze csupán.

A keretjáték pedig csak addig érdekes, amíg mulattató helyzeteket lehet belőle kihozni. Az Énekes, Arkadij Cseidze (Szabó P. Szilveszter) rajongott sztárként lép színre. A növénytermesztő és kecsketenyésztő lányok-asszonyok bomlanak utána, illegetik magukat előtte, a játék kezdetekor pedig mohón lesik rendezői utasításait. De az Énekes sztár- és rendezői allűrjei rövid időn belül eltünedeznek. Természetesen lehet, hogy egyre inkább beleéli magát szerepébe, de vele együtt mintha mindenki elfeledkezne arról - a színészi játékot tekintve mindenképp -, hogy kettős szerepet (színház a színházban szituáció) alakítanak. Az énekes karaktere összetett, mégis zavaros: a híres színjátszócsoport-vezető a történet narrátoraként egyúttal szimbolikus figura, aki az eseményeket irányítja, és jelképezi a Sorsot is, de ez a sok szerep valahogy összekeveredik, és hol egyikre, hol másikra koncentrál. A partvisokkal szaladgáló katonák komikusnak vagy megdöbbentőnek szánt közjátékai sokszor kínos haknijelenetek szintjére süllyednek. Bizonyos szereplők túladagolt gesztusokkal önmaguk paródiájává képesek válni. Van, aki elfeledkezik róla, hogy most nem musicalt énekel, a zenekaron pedig sok az erősítő, és hajlamos elnyomni az énekeseket, az előadásnak mégis nagy erénye, hogy többen igen jó hangi adottságokkal rendelkeznek a színpadon. Paul Dessau diszharmonikus, sokszor hátborzongató, slágergyanúsnak csak jóindulattal nevezhető dalai erőteljesen, határozottan szólnak. Peller Anna Gruséja sokszínű: kiszolgáltatott, kétségbeesett, máskor pedig öntudatos és talpraesett figura, aki tágra nyitott szemekkel néz a világba, igaz, kevesebb intenzitással is hiteles karakter lenne. Kiváló döntés volt Makranczi Zalán meghívása: játéka az előadás üdítő színfoltja, zárkózott, érzelmeit nehezen kimutató Szimont játszik, aki ugyan bátortalanabb, mint várnánk, kemény tekintete, merevsége mögött azonban mély érzelmek rejtőznek. Náray Erika (Natela Abasvili) nem keveset hisztizik és hadonászik, Faragó András (Acdak) igénytelensége nem kicsit visszataszító, ők mégis olyan szereplők, akik adott jeleneteikben képesek szerepben gondolkodni, és alakításukban nem a nézői reakciók jelentik a fő motivációt.

A kísérletező kedv sugallta szimbolikus gesztusok, jelzésszerű részletek mellett kellemetlenül hatásvadász ötletek is felbukkannak az előadásban. Szép motívum, hogy az ominózus gyermek egy nejlonzacskókból - azaz szemétből - összegyúrt játékbaba. Ügyetlenség azonban, hogy a babát - az idő múlását érzékeltetvén - nagyobbra cserélik, a végső drámai pillanatot pedig azzal próbálják megteremteni, hogy egyszer csak egy igazi gyerek kerül a színpadra, és őt ráncigálják ide-oda. A belépéskor kapott barna és fehér sálak a kolhozok tagjaivá avanzsálják a nézőket, de ennek az előadás szempontjából semmi jelentősége. A nézők semmilyen formában nem vonódnak be sem a kolhozok vitájába, sem pedig Natela és Gruse konfliktusába. Az ötlet visszafelé sül el: azt az érzetet erősíti a nézőben, hogy sál ide vagy oda, sehova sem - és tulajdoképpen mindegy is, hova - tartozik. Az előadás végén pedig majdnem elfeledkezünk arról, hogy a sálat visszategyük a dobozba, hiszen olyan, mintha nem is lett volna.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Igazi Angyal volt” – Emlékezések Kurtág Mártára

Fischer Iván és Keller András a Slipped Disc hasábjain búcsúztak a múlt héten elhunyt zongoraművésznőtől, Kurtág György alkotótársától.
Klasszikus

Ilyen érzés volt egyetlen európaiként hallgatni a Concerto Budapest koncertjét Kínában

Szürreális és tanulságos élmény volt, de emlékezetes volt az este Fucsouban a zenekar azon tagjai számára is, akik a koncert előtt egy vörös szőnyegen sétáltak Jackie Chan-nel.
Vizuál

Rekordok dőltek a Virág Judit Galéria árverésén

Kádár Béla Concertina című festménye 110, valamint Schönberger Armand Abszintivók című festménye 85 millió forintos eladási árával életműrekordot döntött a Virág Judit Galéria őszi árverésén.
Klasszikus

Hangverseny Kocsis Zoltán emlékére

Maurice Ravel, Frédéric Chopin és Kovács Zoltán egy-egy művével emlékeznek Kocsis Zoltán zongoraművészre, karmesterre és zeneszerzőre halála évfordulóján a Nemzeti Filharmonikusok.
Klasszikus

Íme a februári Beethoven-maraton teljes programja!

Forradalmi, látnoki, zseni – a klasszikus zene örök csillagát, Ludwig van Beethovent ünneplik a Müpa, a BFZ és a magyar zenei élet legmeghatározóbb muzsikusai 2020. február 2-án, a zeneszerző születésének 250. évfordulóján. Az igazi fanatikusok 11 órán át hallgathatják a zeneszerző-óriás műveit.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

A ruha is teszi az embert – így öltözködjünk az Operába

Az Opera a zene szentélye, ahová nem mindegy, milyen lélekkel és milyen külsőségek szerint lépünk be. Az Opera Magazin új rovatában az öltözködés és az illem szigorú és szelíd szabályainak sűrűjében segít eligazodni. Schiffer Miklóst kérdeztük.
Zenés színház ajánló

Ilyen már rég volt: operettet mutat be a Víg

Október 26-án, szombaton tartja a Vígszínház a Mágnás Miska premierjét Eszenyi Enikő rendezésében. Utoljára húsz éve tűztek műsorra operettet.
Zenés színház videó

Gyerekek adják elő az István, a királyt

Elindult az „István, a király iskolába megy” program. A legendás rockopera emblematikus főszereplői – Varga Miklós, Vikidál Gyula, Feke Pál, Vadkerti Imre – kisfilmben biztatnak jelentkezésre.
Zenés színház interjú

A punktól az opera felé – Kérdések és válaszok az operajátszásról

Új sorozat indult az Opera Magazinban, amelyben a színházi szakma képviselői beszélnek arról, szerintük hogyan érdemes operát játszani, mitől jó egy előadás, valamint mivel lehet megszólítani a fiatalokat és megtartani az idősebbeket. Az első részben Kiss Eszter Veronika és Fáy Miklós kritikusokat kérdezték.
Zenés színház ajánló

A János vitéz az Operettszínházban – negyven év után

Kacsóh Pongrác daljátéka, a János vitéz novemberben tér vissza a Budapesti Operettszínház színpadára. Szeptember 30-án sajtónyilvános olvasópróbával vette kezdetét a munka, ahol számos érdekesség kiderült az előadásról és az alkotógárdáról.