A müncheni Theaterakademie-n 2012 őszétől indul a kétlépcsős, bolognai képzés: a 8 féléves énekes-zenész színházi alapszak, illetőleg a következő lépcsőben ráépülő 4 féléves mesterképzés. Utóbbi struktúráját, tantervét, gyakorlatát tanszékvezetőként már Kovalik Balázs alakíthatja ki. Komoly kihívásnak tartja a feladatot az utóbbi években Németországban aktív rendező, aki aktuális munkáiról is beszámolt.
Márciusban Hannoverben rendez: Aldous Huxley magyarul Loudun ördögei címmel megjelent művéből John Whiting készített drámai változatot, ebből szerkesztette operájának librettóját a lengyel komponista, Kryztof Penderecki. Kovalik szerint a mű nem más, mint egy "társadalompolitikai dráma arról, hogyan nyír ki egy kisváros valakit. Hogyan kerül szembe Urbain Grandier püspök a helyi és a nagy politika erőivel. Hogyan küldi halálba az a beteges szerelmi vonzódás, amit az Orsolya-rendi apáca zárda főnöknője, Jeanne érez iránta. A Loudun ördögei egyébként nem regény, hanem tényirodalom. Az opera bemutat minden érzelmi frusztrációt, ami odavezet, hogy elkezdjünk valakit gyűlölni, ellene boszorkányüldözést kreálni" - s hozzátette, nem kell mai párhuzamokért nagyon mélyre ásni.
Amint a történészek is megállapítják, Grandier egy Richelieu bíborostól induló politikailag motivált üldöztetés áldozata is. A hugenották elleni küzdelemben a városok önrendelkezési jogát elvették. A bíboros a központosított hatalom megszállottjaként a városfalakat leromboltatta, Loudun és Grandier volt a keményen ellenállók egyike - magyarázta Kovalik Balázs. Mivel nem lehetett politikailag vagy egyházilag ellehetetleníteni a püspököt, végül az emocionális hisztériát használják fel ellene. "Nagyon érdekes a darab felépítése, és az is, hogy 1968-ban, a diákmozgalmak fellángolása idején volt az ősbemutatója Hamburgban. Érdekes lenne Magyarországon - ahol sosem játszották - bemutatni. A hannoveri opera együttese pedig azért vette elő most, mert érdekes, nyitott színház. Németországban szokatlanul nagy, körülbelül 40 fős társulatot tart fönn, rendszeresen tűz műsorra olyan darabokat, amelyek nem tartoznak a standard repertoárhoz, mint a Bohémélet vagy az Aida" - mutatott rá a rendező. A hannoveri előadásban nem világsztárok lépnek fel, hanem azok a társulati tagok, akik Kovalik véleménye szerint rendkívül megbízható, a mai zenés színház követelményeinek megfelelő énekesek, ahogy az 2010-ben bebizonyosodott, amikor Prokofjev A három narancs szerelmese című operáját vitte itt színre.
"Németországban a közönség nevelését igen komolyan veszik. A közönség azért megy színházba, mert kíváncsi arra, hogy mi fog ott történni, és nem azt várja, amit ismer. A folyamat 15-20 éve kezdődött. A befektetett munka mostanra ért be, mert az igazgatók nem csupán a saját 3-5 éves vezetői periódusukban gondolkodtak, hanem jóval hosszabb távra. Ma az emberek szeretnek operába járni. A hannoveri színház körülbelül olyan méretű, mint a budapesti Operaház, tőle 40 kilométerre ott van a braunschweigi, meg a kasseli szintén ezer személyes színház. Olyan verseny van tehát, ami arra ösztönzi a társulatokat, hogy gondolkodjanak, hogy érdekesek legyenek. Ha Hannoverben Penderecki-művet mutatnak be, akkor Braunschweigben egy verista ritkaságot, Mascagni Isabeau-ját kínálják, amelyről sajnos nem feltételezhető, hogy magyar társulat valaha is játszaná. Ez a konstruktív konkurencia. A színházat pedig a bemutatók tartják életben" - vélekedett a rendező, aki Braunschweiget nem véletlenül említette: itt ugyanis a Figaro házasságát rendezi majd májusban. A évadonként tíz braunschweigi premier egyikeként bemutatandó Mozart-opera is "társulati" előadás lesz, a díszletet pedig Kovalik szinte állandó alkotótársa, Antal Csaba tervezi majd.
Kovalik munkásságát mindazonáltal itthon sem kell nélkülözzük: A Magyar Állami Operaházban 2012. január 21. és február 14. között nyolc alkalommal ismét műsorra kerül a Mefistofele, mely egyik utolsó munkája volt a rendezőnek, mielőtt lejárt volna budapesti szerződése.
hírlevél
