A fentiek következtében a közönség többsége inkább a jól ismert klasszikusok előadásaira vált jegyet. Bátor vállalkozás volt tehát a Magyar Állami Operaház részéről, hogy vállalta egy új meseopera bemutatását a gyermekeknek szánt előadások bővítése érdekében. Persze a Ház vezetősége igyekezett biztosra menni: egy jól ismert mesejátékot választott ki megzenésítésre, a film- és színházzene terén nagy tapasztalattal rendelkező zeneszerzőt bízott meg a komponálással, valamint elismert rendezőre bízta az új darab színpadra állítását. Az eredmény pedig egy igazán bájos előadás lett.
Szilágyi Andor Leánder és Lenszirom című mesejátéka kiváló opera szüzsének bizonyult, amely szatirikussága és átgondolt szimbólumrendszere következtében a felnőtt és a középiskolás közönség érdeklődésére is számot tarthat. Szöllősi Barnabás gördülékeny szövegkönyvé dolgozta át Szilágyi eredeti darabját, Tallér Zsófia pedig sokszínű muzsikát komponált a szöveghez. A zeneszerző az összetartozó szereplőket hasonló harmóniavilággal ruházta fel, a két címszereplő komorabb melodramatikusabb szólamait pedig szolgálóik könnyedebb dallamvilágával tette oldottabbá. A neoklasszikus operák világát idéző zene nagyon jól jellemezte az egyes szereplőket, akik közül szinte mindenki kapott egy-egy szólószámot. A partitúrából a népzenei elemek sem maradtak ki: Leánder és Lenszirom Az egyszer egy királyfi dallamait énekelve talált egymásra. Tallér munkájának nagy erénye, hogy hatásos zenedramaturgiát alkotott, amely nem nélkülözte a mélyebb érzelmeket és a humort sem.
Zsótér Sándor jól működő színpadra állítást valósított meg. A rendezés látszólag csupán a történet elmesélésére törekedett, ugyanakkor Ambrus Mária finoman szürrealisztikus díszletei többször is szimbolikus jelenést hordoztak. Töndér Negéd birodalmában Lenszirmot nyomasztó árnyak veszik körül, a sötét színű díszlet zártsága a konvenciók által gúzsba kötött lány behatárolt lehetőségeire utalt. Az innen való megszökés, illetve a Vaknadállyal való találkozás a felnőtté válás rögös útjaként értelmezhető: a történet végére az önző és hiú királylányból érett felnőtt nő lett. Ötletes volt, hogy az előadás elején az énekesek egy hatalmas felfújható műanyag hengerben énekelve fejezték ki Bölömbér kerál 16 éves fogságának viszontagságait. A gyerekek világához közel álló megoldás volt a királyi palota termének a babaházak világát idéző megjelenítése, valamint Lenszirom rózsákkal díszített, élénk kék jelmeze. A gyerek táncosok koreográfiája is összeszedett és hatásos volt. Szerencsére az énekesek is kitettek magukért.
Bakonyi Marcell indulatos és érzékeny Leándere Lenszirommal közös jeleneteiben lírai, míg Bogyóval és Bölömbél kerállal szembeni kitöréseiben durva és darabos volt. Molnár Ágnes telitalálat Lenszirom szerepére: szép hangszínű, csillogó szopránja mellett karcsú alkata is ideális királylánnyá tette. Csibecsőr szerepében Wierdl Esztert, Bogyó szerepében Gradsach Zoltánt hallhattuk. Mindketten remekül komédiáztak, élénk és egyenletes vokális produkciót nyújtva. Meláth Andreának is nagyon jól állt Bölömbél kerálné szerepe: hisztérikus kitörései darabosak és élesek voltak, ami nagyon jól illett a figurához. Hábetler János Bölömbél kerál alakját egy szerethető embernek mutatta, aki mindent megtesz lánya megóvása érdekében. Boncsér Gergely Mar-Szúr szerepét kicsit túljátszotta, amivel szépen kiemelte a figura parodisztikus voltát. Tenorja kissé fakón, de magabiztosan szólt. Cserna Ildikó Töndér Negéd a herceget rövid pórázon tartó alakját hitelesen interpretálta. A Bogányi Tibor vezette zenekar igyekezett kihozni Tallér muzsikájának sokszínű árnyalatait. Olykor a líraibb részletek nem sikerültek a legszebben, a hangerő pedig túl sok volt, de a következő évadban még nyilván finomodni fog a zenekar játéka.
Egy színvonalas új meseopera ősbemutatójára került tehát sor áprilisban az Erkel Színházban. Persze a legfontosabb kérdés, hogy mindez mennyire nyerte el a gyerekek tetszését. A szolid félházas előadás szünetében sokan távoztak, ugyanakkor, akik maradtak, olyan lelkes tapsok és üdv kiáltások közepette ünnepelték az est végén a művészeket, amiért már megérte létre hozni az előadást.
hírlevél
