Zenés színház

Kritikapályázat: Esettanulmány a szerelemről

2015.03.01. 15:06
Ajánlom
Tavaly indult LateNight elnevezésű sorozatát folytatva idén a franciákat vette célkeresztbe az Operaház. Az est két produkciója közül Camille Saint-Saëns operája A sárga herceg/nő (La princesse jaune) magyarországi ősbemutatóként látható. A másik egyfelvonásos épp csak egy hajszállal lehet ismerősebb, mivel tv felvétel is létezik belőle Mikó András rendezésében. Ez Georges Bizet műve a Dzsamile, avagy A szerelmes rabSzolgalány [Djamileh].

Az est két produkcióját nem csak francia mivoltuk köti egymáshoz. Mindkét mű egzotikus világba kalauzolja a nézőket, s mindkét mű egy reménytelennek induló, de végül sikeresen megoldódó szerelmi történet. Bizet operája Egyiptomban játszódik, Harun, aki a pillanatnyi örömöknek él, és hamar ráun aktuális partnereire, épp túl akar adni, a belé reménytelenül szerelmes Dzsamilén. Azonban a lány nem hajlandó annyiban hagyni a dolgot, mivel úgy gondolja, hogy Harun a felszín alatt viszonozza érzelmeit. Ezért cselt eszel ki, és álruhában újra ura elé járul. Harun végül felismeri a lányt, és rádöbben iránta érzett vonzalmára is. Saint-Saëns operáját pedig a távoli Japán ihlette. A főszereplő Kornélis egy számára ópiummámorban megjelenő álomlénybe, a Sárga Hercegnőbe, szerelmes, közben pedig látszólag észre sem veszi a valóságban érte epekedő Lénát. Végül azonban felismeri, hogy a Sárga Hercegnőben is Lénát szerette valójában. Az est külön érdekessége, hogy a rendezésre két Színművészetis hallgató kapott lehetőséget, és a szerepeket is fiatal, feltörekvő tehetségek kapták meg.

Mindenek előtt meg kell említeni a zenekart, akik Köteles Géza vezényletével, egészen kiváló teljesítményt nyújtva hozzák le a két, zeneileg merőben különböző darabot. Bizet művében meghatározó a kromatikusság, amivel létrehozza a keleties hangulatot. Saint-Saëns pedig pentaton hangzással idézi meg a távoli Japánt. A Dzsamile melankolikusabb, és sokkal drámaibb, mint a több virtuozitást igénylő, pezsgőbb Saint-Saëns mű. Továbbá az előbbi inkább hajaz egy kicsinyített nagyoperára férfi és női karral, duókkal, triókkal, sőt még balett betéttel is, míg az utóbbi tényleg kamaraopera.

Az estet a Dzsamile nyitja Viktor Balázs rendezésében. Viktor színész szakon végzett, de tavaly már rendezőként is bemutatkozott a Philoktétész színpadra állításával. Látványtervezőjével, Nagy Szilviával erősen stilizált orientalista miliőt hoztak létre. Arabos-móros ornamentika köszön vissza a színpad közepére vezető lépcsők oldalán, s ugyanez a díszítésre, giccsre hajló arabos ízlés hagy nyomot a férfiak egyszerű zakóin. Közben a női jelmezek inkább görög khitónokra emlékeztetnek, kivételt csak a hastáncos rabnő jelmeze jelent. Ezen kívül egyébként - a zenét leszámítva - semmilyen fogódzót nem nyújt a rendezés arra vonatkozóan, hogy mikor vagy hol játszódik a történet. Az összhatás mégis inkább bájos, mintsem zavaró.

Viktor Balázs rendezésében a zenei motívumokhoz tartozó érzelmek élveznek elsőbbséget. Dzsamile jeleneteiből süt a keserédes vágyakozás, azonban ha Harun uralja a jelenetet, akkor ennek helyét átveszi az élvhajhász, hedonista életélvezet. Az epekedő szerelmet Dzsamile tiszta érzelmeiből vezeti le.

A második produkciót Székely Kriszta rendezte, akinek ez már nem lehetett annyira szokatlan feladat, hiszen Ascher Tamás mellett rendezőként részt vett Fischer Iván A vörös tehén című operájának bemutatójában is. Székely a jelenbe helyezte a cselekményt. Kornélis és Léna street art művészek, akik a hátteret képező tűzfalat készülnek éppen lefesteni. Kornélis pedig ópium helyett heroint használ arra, hogy révületbe essen.

Székely Kriszta rendezésében az epekedő szerelem inkább a vágyak kielégítésére irányul, e miatt is szorosan összekapcsolódik az erotikával. A Herceg/nő Kornélis mámorából kilépve testet ölt a színpadon egy androgün táncos alakjában, bár nem sárga, hanem kék. Kornélis először ezen az alakon keresztül próbálja kiélni vágyait, mígnem eljut a felismerésig, hogy nem kell a képzelet világába menekülnie, hiszen ott van neki a valóságban Léna.

Mindkét előadást a kiváló alakítások teszik teljessé. Boncsér Gergely Harunként remekül formázza meg az elkényeztetett sármőrt. Hangja magabiztos, kellően karakterizálja a figurát. Balczó Péter Kornélisként talán még meggyőzőbb, mint Tom Rakewellként. Könnyedén követi a virtuozitást igénylő szólamot, és a magasabb és mélyebb regiszterekben is egyaránt befogja a teret. Bátki Fazekas Zoltán Splendiano áriájában tud kiteljesedni, többnyire azonban visszafogja a karaktert, s emiatt kicsit partnerei árnyékában marad.

Kálnay Zsófia Dzsamile érzékenységét emeli ki a címszerepben. Pontosan követi le a szerep érzelmi hullámzását. Éneke könnyed, tiszta, a szöveg végig érthetően hangzik el. Közben pedig a játékkal sem marad adós. Dzsamiléje mint egy megszeppent őzike veszi tudomásul azt, hogy lejárt az egy hónap, de utána céltudatosan végrehajtja tervét, miközben süt belőle a Harun iránt érzett szerelem. Szemere Zita Léna szerepében ismét megcsillogtathatja hangterjedelmét, amiben nem is a magasság a legfigyelemreméltóbb, hanem az a játszi könnyedség, amivel ezekbe a magasságokba lendül. Egyértelműen ők ketten az előadások legjobbjai, de közülük már nehezebb lenne választani. Szerencsére nem is kell.

Csupán egyetlen hibát tudok felróni a FrenchLateNightnak. Mégpedig azt, hogy mindössze négyszer látható az évadban. Pedig igazán elférne a repertoáron. Mindenesetre eddig az idei évad egyik legjobb előadása. Kíváncsian várom, hogy jövőre mivel rukkol elő az Opera a késő esti sorozatban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Bayreuthban is koncertezik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar

Az együttes ausztriai és bajorországi turnéra indul Mahler 4. szimfóniájával a tél végén, míg júliusban a német zenei központban játsszák a Mendelsshon testvérek műveit.
Színház

A fura, az általában jó

Február 13-án került sor a Rózsavölgyi Szalon legújabb előadásának bemutatójára: Hárs Anna Mákfagyi című darabját Dicső Dániel állította színpadra. Játssza Jeney Luca és Kálid Artúr, fontos szerep jut még egy fagyitérképnek.
Színház

Színházigazgatók közleménye: „Minden esetben tiszteletben tartjuk a fenntartó döntését”

„Elfogadhatatlan kollégáink felelősségteljes döntésének megkérdőjelezése” – közös nyilatkozatot adott ki több színházigazgató, melyben kiállnak azok mellett a munkatársaik mellett, akik a közelmúlt igazgatói pályázatainál bírálóként, javaslattevőként tevékenykedtek.
Vizuál

A kortárs művészetekkel kapcsolatos kérdéseinkre keresi a választ a Ludwig Múzeum új kiállítása

Február 14-én nyílik meg a Ludwig Múzeum új, Gyakran Ismételt Kérdések című módszertani kiállítása, amellyel a céljuk, hogy a látogatók közelebb kerülhessenek a kortárs művészetben tapasztalható tendenciák megértéséhez, befogadásához.
Színház

 Vizi Dávid: „Vannak esték, amikor nem én követem a nézőket, hanem ők engem”

Bár fiatalon azt gondolta, színésznek lenni sokkal egyszerűbb, mégsem bánja, hogy ezt a hivatást választotta – Vizi Dáviddal, a Katona József Színház színészével a zenés színházról, saját hangja megtalálásáról, a Karsai Dániellel való találkozásról és a közösségi médiáról beszélgetettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Lelkiismereti kérdések – Matthew Wild rendező a Macbethről

Dél-Afrikából érkezik Budapestre az európai zenés színpadokat sorra hódító rendező, Matthew Wild, hogy Verdi Macbethjét új elképzelés szerint állítsa színre.
Zenés színház ajánló

Peller Anna és Peller Károly lesznek az Operabeavató következő vendégei

Különkiadásokkal búcsúzik a közönségtől az Operabeavató, Dinyés Dániel és Göttinger Pál előadássorozata. Február 15-én az operett kerül terítékre a népszerű programon, ennek megfelelően a műfaj két meghatározó művésze, Peller Anna és Peller Károly lesznek a vendégek.
Zenés színház interjú

Operát írtak porszívóra – beszélgetés Iván Sárával és Perczel Enikővel

Kortárs operabemutatóval indította az évet a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház, az Előjáték Lear királyhoz a vidéki teátrum számára készült. A zenei tagozat fiatal tehetsége, az Olaszországban zeneszerzést tanult Iván Sára írta a partitúrát, a librettóért Perczel Enikő dramaturg felelt. A közös munkáról, a mű születéséről és egy különleges porszívóról beszélgettünk velük.
Zenés színház magazin

1100. előadásához érkezik A padlás a Vígszínházban vasárnap

Újabb színháztörténeti pillanathoz, az 1100. előadásához érkezik A padlás február 9-én a Vígszínházban. Minden idők legsikeresebb magyar zenés színpadi művét Marton László rendezésében mutatták be 1988. január 29-én. A premier hosszú vastapssal zárult, és azóta is folyamatosan telt házzal futnak az előadások.
Zenés színház interjú

Sümegi Eszter: „A felnőtt embernek is kell a mese”

Bár az olasz és német repertoár számtalan nagy szerepében hódította meg a közönség szívét, Sümegi Eszter pályája nemrég izgalmas fordulatot vett: Turandotként debütált a Magyar Állami Operaházban.