Zenés színház

Kritikapályázat: Félig-meddig

2015.03.25. 13:03
Ajánlom
2015-ben is folytatta a Late Night sorozatát a Magyar Állami Operaház, a célpontban ezúttal a franciákkal. KRITIKAPÁLYÁZAT

Az előző évi MozartLateNight előadások kétségeket ébresztettek az Operaház programjának létjogosultsága felől: bár a szándék értékelendő, szükség van a rendhagyó helyszínű és időpontú produkciókra, ráadásul az erotika színpadi megjelenítése és ezzel együtt bizonyos tabuk ledöntése az úgynevezett „magas művészetben" fontos törekvések, a múlt évi előadások alacsony színvonala mégis inkább elvette a kedvet attól, hogy hasonló programok tanúi legyünk. Az intézmény azonban nem adta fel, így idén már francia szerzők műveit láthattuk a Zeneakadémia Solti Termében, és örömmel konstatálhattuk, hogy ezúttal legalább részleges siker igazolta a törekvéseket.

Műsorpolitikai szempontból nem a legszerencsésebb módon az első előadás, Bizet Dzsamiléja volt a problematikusabb, aminek következtében a közönség egy része már a szünetben távozott. Ez a produkció mind színpadi, mind zenei szempontból sok kívánnivalót hagyott maga után. Pedig Bizet operája érdekes mű, a három főszereplő viszonya kellően bonyolult, számos pszichológiai vagy társadalmi kérdést vethet fel. A fogvatartójába beleszerető nő a Stockholm-szindróma tüneteit mutatja, míg az úr és rabnője közti szerelem kapcsán a nők helyzetéről és a nem egyenrangú kapcsolatokról is közölhetne valamit Viktor Balázs rendező. Ám nem így történt, a színre állítás nélkülözött mindenfajta értelmezői attitűdöt. Természetesen az is elfogadható lett volna, ha a rendezés nem a komolyabb mondanivaló, hanem a vígoperai szórakoztatás igényét vállalja magára, ehhez azonban túl szegényesek voltak a humoros és szórakoztató elemek, az erotika pedig kimerült annyiban, hogy néhány táncosnőnek láthattuk a lábát, ez, úgy hiszem, a kamaszkor elmúltával, már a férfiaknak sem kellőképpen érdekes.

Sajnálatos módon a színpadi megvalósítás hiányosságait a zenei produkció sem ellensúlyozta, mindkét férfi főszereplő, Boncsér Gergely és Bátki Fazekas Zoltán hangja sokszor szólt kellemetlenül élesen, valamint intonációs bizonytalanságok is mutatkoztak mindkettejük részéről. A legtöbb örömet a címszerepet éneklő Kálnay Zsófia okozta, aki szép színű hangja mellett szuggesztív színpadi személyiségével is a mérleg pozitív oldalát erősítette, de elismerés illeti a női kart a kis létszám ellenére is teljes és egységes hangadása miatt.

Saint-Saëns A sárga hercegnő című operájából minden szempontból sikeresebb előadás készült. A drogfüggő fiú látomása valódi szürreális vízióvá lett, amelyhez még a Solti Terem sokszor túlságosan civilnek ható atmoszféráját is sikerült hozzáigazítani. Ebben nagy szerepe van a Kornélis képzeletében megjelenő eszményi nőalakot, sőt, Léna vágyait, és ezen keresztül magát a vágyottat, az eszményt megtestesítő Apáti Bencének, aki nem csupán valóság és álom határvonalait mosta el, de magára a térérzékelésünkre is jelentős hatással volt. Az előadás azonban nem a közönség teljes elbódítását tűzte ki célul. Nagy szerep jutott az ironikus elemeknek, részben a kábulattal ellentétben sokáig a realitást képviselő Léna alakjában, részben a zárójelenet értelmezésében: a lány is csak a drogok világában találhatja meg a boldogságot - ahelyett, hogy ő mutatna valós boldogságot Kornélis-nak - s józansága végül áldozatul esik a fiú iránti vágyainak.

Az előadás egyik legfőbb értékét Balczó Péter produkciója jelentette, a tenorista nem csupán igényesen kimunkált szólamformálásával és hangja sokoldalú kifejezőeszközeivel, de bonyolult lélekelemzésre is kiválóan alkalmas színészi játékával is emlékezetest alkotott. Mellette Szemere Zita elsősorban komikai képességeit és könnyed, szép hangját csillogtatta meg. Köteles Géza karmesteri pálcája alatt a Magyar Állami Operaház Zenekara is ebben a darabban nyújtott különösen élvezetes produkciót, színgazdag és érzéki játékuk mellett összeszedettségük is kitűnt.

Ha az a kérdés, jobbak voltak-e az idei LateNight-előadások, mint a tavalyiak, a válasz határozott igen. Ha viszont azt kellene megmondani, összességükben az idei produkciók megfelelnek-e a Magyar Állami Operaházzal szemben támasztott elvárásainknak, már nehezebb igent felelni. Ám ha a javuló tendencia folytatódik, a jövő évre tervezett GreekLateNighton talán már teljesen elégedettek lehetünk majd.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Klasszikus

Varázslatosan festő koncertközpont épül Münchenben

Az osztrák Cukrowicz Nachbaur Architekte mérnökei építik azt a koncertpalotát, amelynek nagytermében 1800 néző kaphat majd helyet.
Klasszikus

Fidelio Klasszik: Bérczes, Elsässer, Tóth Vera

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 14-én lesz hallható a 92.1-en.
Vizuál

Frida hétfőnként is fogad

A nagy érdeklődésre való tekintettel július harmadik hetétől hétfőnként is látogatható a Nemzeti Galériában a Frida Kahlo-kiállítás.
Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Zenés színház kritika

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Zenés színház interjú

„A Marica grófnőnek minden száma sláger”

A Fertő-tó partján, Mörbischben láthatja a közönség Kálmán Imre örökzöld alkotását, a Marica grófnőt, amely zeneileg és látványosságában is lenyűgözőnek ígérkezik. A produkcióról a Seefestspiele Mörbisch művészeti vezetőjét, Peter Edelmannt kérdeztük.
Zenés színház interjú

"Szeretni kell és pont" – A nő kétszer

Kálmán Imre Cirkuszhercegnőjének kétestés, margitszigeti bemutatójának primadonna szerepében július 20-án Dobó Enikő, 21-én pedig Eperjesi Erika látható majd. A két „Fedórát” szerepükről és az előadásról kérdeztük.
Zenés színház kritika

Dadaista baba

Kortárs-ifjúsági-abszurd-bábopera – a négy jelzőből egy is elég, hogy a közönség előre tudja, nem szokványos élményben lesz része. Vajda Gergely Az óriáscsecsemő című darabja nem csupán megfelelt elvárásainknak, de felül is múlta azokat.