Zenés színház

Kritikapályázat: Határsáv

2015.02.26. 18:49
Ajánlom
A Fidelio.hu kritikapályázatának keretében ezúttal Péter Zoltán írását olvashatják el a Magyar Állami Operaház Bolygó hollandijáról.

A bolygó hollandival Wagner először lépett ki a romantikus opera konvencionális keretei közül, de még nem hagyta teljesen maga mögött azokat. A darabban az emlékeztető motívumok még betoldásszerűek és bár az énekszólamokat a mester deklamatorikusan kezeli, azok még zártszámok szerinti tagolódnak. A Hollandi (akárcsak a Tannhäuser és a Lohengrin) a zenedráma és a romantikus opera közti keskeny határsávban foglal helyett. Ahogy a balladaszerű kísértethistória is két világ, a valóság és transzcendens lét határmezsgyéjén játszódik. Wagner művének ősváltozatából stilizált eszközrendszerével Szikora János operaházi rendezése is ezt igyekszik kifejezni számunkra.

Hollandi és legénysége piros, míg Donald és matrózai, valamint azok kedvesei kék színben lépnek színpadra. Senta kék köpenye piros színű jelmezt takar jelezve, hogy ő a két világ - a hétköznapok realitása és a transzcendens létezés - határmezsgyéjén áll. Hollandival közös jeleneteiben leveti köpenyét, míg ha ő nincs jelen a színen kék köpenyében áll előttünk. A díszletek szintén a Hollandi transzcendens, illetve a hősnő életében fontos szerepet játszó másik férfi, Georg (Erik) materiális világát jelképezik. Senta először a vesszőfonadékok stilizált látványát idéző falak között lép elénk (a hétköznapi realitások - Georg világa). A díszletelemek akkor kezdenek kifordulni és fokozatosan ismét a nyitó jelenetben látott fehér hullámok (vitorlák) képet felölteni (a Hollandi transzcendens világa), amikor a hősnőben megszületik a döntés: követni fogja eszményképét és elhagyja Georgot. Az üres színpad hatásosan fejezi ki Hollandi sivár magányosságát, akinek hajója csak virtuálisan jelenik meg a vetítővásznon. Minden, ami vele kapcsolatos csak illúzió, nem megfogható a maga anyagszerűségében. Ellentétben Georggal, aki valóságos fácánokat rak Senta lába elé vadászzsákmányként, ezzel felkínálva választottja számára az anyagi biztonságot. Ám minden próbálkozása ellenére nem képes kiragadni Sentát a misztikus hajós bűvköréből.

Kár, hogy a beállításokat, az ügyesen kezelt világítást vagy a kifejező jelmezek hatásosságát Szikora elcsépelt ötletekkel gyengítette. Ilyen például, hogy a férfiak asszonyaik, a nők férjük arcképét viselik pólójukon, I love you felirattal. A rendező ezzel kiemelte Senta társtalanságát, ugyanakkor túlságosan közhelyes és didaktikus megoldást eredményezett. Hollandi legénysége pedig maszkos élőhalottként, zombi mozgásokat imitálva ijesztgette Donald matrózait, ami elég komikus jelenetet eredményezett, az egyébként komor előadásban.

Senta a történet végén végleg megszabadul kék köpenyétől, hogy kövesse Hollandit az örökkévaló bolyongásba. Nincs megváltás: a hősnő dönt és átlép egyik világból a másikba, hogy együtt szenvedjen szerelmével. Szikora ezzel a megoldással teljesen romantikátlanította a történetet és modern mítosz kreált belőle, megfosztva azt minden illúziótól.

30309CAD-999D-4D81-AE18-F56B99D33904

A bolygó hollandi

A rendezés gördülékenysége mellett az este folyamán színpadra lépő énekesek is színvonalas, hanem is minden tekintetben kiemelkedő előadást ígértek. A címszerepet megformáló Kálmándi Mihály baritonja egyenletesen járja be a Hollandi tágas szólamát. Hangszínének szépségét kikezdték az utóbbi évek nehéz szerepei, hangja pedig nem elég komor a figurához. Színpadi jelenlétével azonban képes súlyt adni Hollandi alakjának, színészi játékával pedig elhitetni velünk magányos gyötrődéseit. Vele szemben Sümegi Eszter minden tekintetben ideális Senta volt: biztos magasságokkal, kifogástalan technikával rendelkező szopránja valósággal szárnyalt az előadás alatt. Vibrátója átütőerejű és egyszer sem okozott gondot számára a vastag zenekari hangzás áténeklése. Színészileg pedig nagyon hitelesen formálta meg a megszállott, földöntúli erők hatalmába került fiatal lány alakját. Horváth István árnyalt lírai tenor hangon énekelte a Kormányos szerepét. Fekete Attila viszont erőltetett, forszírozott énektechnikával formálta meg Georgot. Színészi játékával igyekezett kiemelni figurája gyengéd vonásait, de éneklése ebben nem volt segítségére. Palerdi András tisztességesen elénekelte Donald szerepét, viszont a szólam vastagabb zenekari hangzású részeiben alul maradt a hangszeres kísérettel szemben. Christian Badea kezei alatt a zenekar szép, letisztult hangzást produkált, az énekkar pedig ismét kiváló teljesítményt nyújtott.

A két világ határán egyensúlyozó Senta története 2013-ban a korábbi operaházi Wagner rendezésektől eltérő megvalósításban tért vissza a színpadra. Bízzunk benne, hogy még sokáig műsoron is marad, hiszen kisebb hibái ellenére színvonalas repertoár előadás lett belőle.  

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Sörösüvegekből zenét csiholni – interjú Balogh Máté zeneszerzővel

A Renewable Music – V4 Composers for Sustainability elnevezésű projekt a fenntarthatóság témájában ösztönzi párbeszédre és cselekvésre a nemzetközi klasszikus zenei közösséget. A kezdeményezésben részt vevő egyik zeneszerzővel, Balogh Mátéval beszélgettünk.
Színház

Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó a Centrál Színházban tér vissza a színpadra

A Nemzeti Színházban tavaly súlyos balesetet szenvedett színművészek apa-lánya párost alakítanak a Centrál Színház következő évadában. A Puskás Tamás rendezte előadás egy híres film adaptációja lesz. 
Klasszikus

Neves régizenei együttessel készített lemezt Daragó Zoltán

A fiatal kontratenor Bach-áriákat felvonultató lemeze Christophe Rousset vezényletével és a Les Talens Lyriques közreműködésével szeptemberben jelenik meg az Aparté Kiadónál.
Könyv

Pernye és fű – ősszel érkezik Závada Pál új regénye

Október 8-án a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg a Kossuth-díjas író legújabb regénye, amelynek története és karakterei ugyan fiktívek, ám a benne szereplő interjúk valóságosak – azokat Sipos András rendezővel készítették Statárium című, 1989-es filmjükhöz.
Plusz

Az utolsó szerelem mítosza

Az első szerelem minden líra egyik fő toposza, sőt népdaloktól regényekig, a first love az igazi, mert mindenkit érdeklő, lángba boritó téma. Azon gondolkozom, hogy miért nincs az elsőnek párja, azaz miért nincs igazi irodalma, lírai lenyomata az utolsó szerelemnek, ennek a fellobbanó érzelmi viharnak? Almási Miklós írása.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház kritika

Szikrák és vízcseppek – Aida a Szentmargitbányai Kőfejtőben

Tíz év után ismét az Aida került színre az Ausztriában található Szentmargitbányai Kőfejtő hatalmas szabadtéri színpadán. Nem ez volt azonban az egyetlen visszatérés: ismét Thaddeus Strassberger rendező munkáját láthatta a közönség.
Zenés színház hír

Lehoczky Zsuzsáról nevezték el az Operettszínház játszóhelyét

Különleges születésnapi ajándékkal köszöntötte a Budapesti Operettszínház Lehoczky Zsuzsát: a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja nevét viseli mostantól a teátrum Raktárszínháza.
Zenés színház ajánló

Lehár Ferenc világhírű művei csendülnek fel a Komáromi Erődben

A Budapesti Operettszínház a legendás komáromi zeneszerző életművéből nyújt nagyívű válogatást július 27-én, a gálakoncertet Homonnay Zsolt rendezésében láthatja a közönség.
Zenés színház kritika

Drámai kontúrok, finom árnyalatok – Richard Strauss Elektrája a Bajor Állami Operában

A legendás német rendező, Herbert Wernicke 1997-ben bemutatott Elektra-produkciója az idei évadban is szerepelt a Bajor Állami Opera műsorán, a produkció parádés szereposztással és kimeríthetetlen művészi energiával került színre.
Zenés színház interjú

„Csak akkor lehet szabadon alkotni, ha nincsenek félelmeink” – beszélgetés Tassonyi Balázzsal

Tassonyi Balázs elképesztően erős évadot tudhat maga mögött. A Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves hallgatójaként 2024-ben debütált a Budapesti Operettszínház több előadásában is, és főszerepet kapott a Carmenben.