Kesselyák nem először vitte színre a darabot. 2004-ben Szegeden rendezett belőle előadást. Ahhoz a produkcióhoz nem volt szerencsém, így összehasonlítani sem fogom a két változatot. Mindenesetre a műsorfüzet és az előadásfotók tanúsága szerint Kesselyák megtartotta Papp Janó 2004-es jelmezeit a most költöző rendezésében. Ami azért érdekes, mert díszletből másikat terveztetett a 2013-as előadáshoz. Ez érthető is, hiszen a szabadtéri előadás gigantikus díszlete egyéb színpadra nem is férne be.

Zeke Edit teljesen stilizált teret álmodott helyszínül, melynek állandó eleme egy a díszlet hátuljába vágott kerek nyílás. Akár egy távcső képét is közvetíthetné, mivel csillagképekre emlékeztető alakzatokat látni benne. Ezt az allúziót húzza alá a fináléban éjszakai égboltként felvillanó díszlet. A látvány másik meghatározó eleme Baál isten bálványa, melyet egy négy akrobata/táncos által mozgatott gömbváz és egy póznavégre tűzött bikafej alkot.

Az elvont díszletet így, a már említett, klasszikusabb felfogásban készített, historizálásra törekvő jelmezek ellenpontozzák. Kesselyáknak valószínűleg fontos volt, hogy az időtlen térbe helyezett cselekmény nagystílű látvánnyal bírjon, mivel rendezésével egy királydrámává próbálja faragni a Nabuccót. E miatt a mű bizonyos részei felett nagyvonalúan átsiklik, összekötő kapocsnak használva azokat az őt érdeklő jelenetek között.

Hogy mennyire fontos a grandiózus látvány Kesselyák számára azt az is bizonyítja, hogy kockára teszi miatta még a zenét is. Példának okáért az első felvonásban a kar a zsöllye két oldalán lép be, a nézőtérre is kiterjesztve a színpadi kompozíciót. Ilyenformán viszont a szélen ülőket majd megsüketíti a felharsanó kórus, míg a páholyban vagy az emeleten helyet foglaló nézők alig hallhatnak valamit. Hasonlóképpen az első felvonásban Nabucco az erkélyen jelenik meg, a színpadra csak hatalmas árnyéka vetül. Még szerencse, hogy Alexandru Agache hangja le tudja gyűrni ezt a hátrányt is. Egy csöppet kisebb kvalitású énekes már elveszett volna a magasban.

Alexandru Agachéval pedig el is értünk az előadás csúcspontjához. Már csak az ő alakítása miatt is megéri beülni a nézőtérre. A 60 éves bariton még mindig ereje teljében van. Bosszúszomjas uralkodóként hangja dübörgő, félelmetes. Megvan benne az a drámaiság, amitől megjelenése isteni büntetéssé válik a zsidók számára. Megtört, zavarodott öregemberként pedig szánni való. Negyedik felvonásbeli imájában lírai, megbánása átélt és igazi. Megjelenését az első két felvonásban erős vörös megvilágítás kíséri. Mintha az egész világot vérbe akarná borítani fékezhetetlen hatalomvágyában. Ez a világítás változik fejedelmi aranyszínűvé, miután bocsánatot nyer. (Meglehetősen hatásvadász Kesselyák részéről, hogy Nabucco bűnbánatát, cuki báránnyal és kisgyerekkel felturbózza, arról nem is beszélve, hogy mindkét szimbólum végtelenül egyszerű.)

Mivel a rendező a darabban rejtőzködő királydrámát helyezi előtérbe, az előadás másik főszereplője Abigél lett. Szerencsére Rálik Szilvia az előadás másik biztos pontja. Bár nem mondhatni, hogy mindig szépen énekli Abigél szólamait, de szerepének ez meghatározó eleme. Pontossága bravúros, miközben a düh, a csalódottság és az érzelmek csak úgy sütnek megszólalásaiból.

Palerdi András az utóbbi időben rengeteg szerepet vállal, így nem csoda, hogy Zakariásként szürkébb a megszokottnál. Gál Erika Fenénája korrekt, bár teljesen háttérbe szorul. Szintúgy Horváth István, aki meglehetősen sótlan Izmael szerepében, egyszerűen eltűnik a színpadon és a szólamokban is. Helyettük inkább a kar dominál, és hát végeredményben úgyis a Va, pensierón áll vagy bukik a mindenkori Nabuccók sikere.

A zenekar irányítását Kesselyák átengedte Kovács Jánosnak, akinek vezényletével rendkívül plasztikusan szólal meg a mű. A dallamok magukkal ragadóan zendülnek fel az árokból, s hátukra veszik, továbblendítik az olykor leülni látszó rendezést. És bár semmi kifogás nem érheti Kovács teljesítményét, mégis érdekes lenne hallani a rendezés mellett Kesselyák zenei interpretációját is.

Egyáltalán nem rossz ez a Nabucco, sőt vannak kifejezetten jó és ötletes részei, csak kicsit egysíkú. Mindenesetre, nem csak és kizárólag a Va, pensiero miatt áll meg az előadás.