Zenés színház

Kritikapályázat: Meg kell halni az operához

2015.03.15. 17:49
Ajánlom
A Pillangókisasszony egyike azoknak a produkcióknak, melyek valóban megérdemlik, hogy évről-évre visszaköszönjenek az Operaházban. A csoda azonban a mondás szerint is csupán három napig tart, hát még milyen nehéz éveken át újra és újra megteremteni.

Van valami egészen megkapó az opera megjelenítésében, ez pedig a jelmezek és a színpadkép letisztultsága. A Pillangókisasszony legfőbb erénye ebben az egyszerűségben áll: míg más előadások sokszor a legjobb előadók ellenére is egy rosszul öltözött japán piacra emlékeztetnek, Kerényi Miklós Gábor rendezésében a színek és a színpad összhatása csak erősíti Puccini ártatlanságról és tisztaságról szóló operáját. A giccs elkerülése már csak azért is üdvözlendő, mert az opera történetét minden egzotikuma ellenére nem szabad távoli történetként értelmezni. Előbb kell szólnia férfiról és nőről, mintsem a japán és az amerikai kultúráról, keletről és nyugatról. Nem mintha a Pillangókisasszonyt rendezők egyébként bővelkednének ötletekben: az unalmas és pragmatikus rendezésekhez szokott közönség a legkisebb ötletért, pluszért is hálás. Legyen az az anyja halála közben a kikötőt pásztázó kisfiú, vagy hogy a nevezett öngyilkosság legalább nem egy paraván mögött történik. A mértéktartó sminkelésnek hála olyan érzésünk sincs, hogy túlzottan kifestett európai embereket látunk a színpadon. Zavaró legfeljebb csak a kisfiú életkora lehet, aki a történet szerint legfeljebb a másodikat tölthette, a színpadon azonban egy hat-nyolcéves kisfiú remekel.

Kerényi Miklós Gábor rendezése nem tör nagy magasságokba, de hibátlanul megállja helyét azon a szinten, melyet kitűzött magának: stilizált színpaddal és a történet semlegesebb koncepciójával - nos, töltse meg mindenki, ahogy szeretné. És noha az ilyen rendezéseket gyakran ostorozzák ürességük miatt, tény, hogy ezek élnek túl több évet az Operaház színpadán.

A címszerepet alakító Létay Kiss Gabriella uralta a színpadot, noha hangilag csak részben alkalmas a szerepre. Úgy is mondhatnám, bele lehet feledkezni éneklésébe, de csak kevéssé adja át a „törékeny Butterfly" KERO-féle elgondolását. Mivel hangja inkább mezzo, az első felvonás hősnőjét hallva nem igazán átérezhető, hogy egy tizenöt éves, naiv lányt hallunk. Annál szerencsésebb az időbeli ugrás után, amikor egy gyermek anyjának kell lennie: ekkor már hiteles ez a mezzóból avanzsálódó szoprán hang. Létay Kiss remek plasztikussággal, a szó legjobb értelmében rutinosan énekli a nagyáriát is (Un bel di vedremo).

László Boldizsár könnyed és elegáns Pinkerton szerepében, noha mintha takarékon énekelt volna. Több harsányság, több felelőtlenség várható el a viszkis jelenetben és erőteljesebb kifejezés a szerelmes részeknél. Az énekes azonban így is megjeleníti a férfi paradoxonját: a kalandor tengerész a nászéjszakán valóban szerelmes, szeret és rajong Cso-cso-szánért, gesztusai és éneke ilyenkor telve van romantikával. Egész alakítása még kiválóbb lehetett volna, ha nem csupán egy keddi repertoárdarabként tekint az estére.

Ulbrich Andrea (Szuzuki) szép és érett hanggal, telt hangszínnel énekel, az amerikai feleséget Markovics Erika alakítja, aki hangilag jól oldotta meg szólamát, de némi nőies vonzerővel felruházhatták volna (szó szerint és képletesen): legyen elképzelhető, hogy érte hagyta el Butterflyt Pinkerton. Busa Tamás már kevésbé meggyőző Sharpless szerepében, előadása halk és kissé modoros, Megyesi Zoltán jól teljesít Goróként. Az Operaház zenekara meglehetősen szürkén játszott: nem igazán döntötte el, melyik aspektusát kívánja árnyalni a darabnak. A Zümmögőkórusban mind az énekkart, mind a zenekart meglehetősen bizonytalannak éreztem.

A Pillangókisasszony értéktartó és minőségi előadás, azonban óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy születne-e dráma az operából egy ilyen tragikus gócpontot jelentő halál, Cso-cso-szán öngyilkossága nélkül? Egy átlagosan jó előadás esetében aligha. Egy hétköznapi repertoáresten valakinek meg kell halnia ahhoz, hogy az éneklésből opera, az operából dráma szülessen.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Klasszikus

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Jazz/World

„Gyakran maga a hangszer ihlet meg" – Bögöthy Ádámmal beszélgettünk

Bár Bögöthy Ádám zenei tanulmányait gitáron kezdte meg, hamar kiderült, hogy a nagybőgő hangja is közel áll a szívéhez. A Kodolányi János Főiskolán és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is jazz tanszéken tanult – a két képzést párhuzamosan végezte el –, azóta pedig számos versenyen bizonyította tehetségét. Három éve csatlakozott a Modern Art Orchestrához, ennek kapcsán beszélgettünk vele a zenekarról, jazzről, vallásról.
Vizuál

Horvát Lili új filmjét dicséri a rangos Variety

Szeptember 24-én mutatták be itthon Horvát Lili megjegyezhetetlen című filmjét. A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című alkotásról a Variety közölt méltató kritikát.
Könyv

Feleannyian olvasnak rendszeresen könyvet, mint 15 éve

A Tárki kutatása szerint 2005 óta majdnem megfeleződött a rendszeres könyolvasók száma. Átlagosan 37 könyvet olvasnak évente azok, akik olvasnak.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

A New York-i Metropolitan Operaház lemondta az egész szezont

Közel 140 éves történelmében először lemondta egész szezonját a New York-i Metropolitan Operaház (Met), amely csak jövő szeptemberben nyitja meg ismét kapuit a közönség előtt.
Zenés színház interjú

„Káros az elitizmus” – interjú Philipp Györggyel

Philipp György a zenés színházi élet megkerülhetetlen kakukktojása. Formabontó és gondolatokat provokáló előadásaival a partvonalról céloz a dolgok közepébe. Karmester, énekes és rendező. Októberben az Artus társulattal készült Minden (is) című produkciójához zeneszerzőként járult hozzá.
Zenés színház interjú

„Szeretem az életem úgy, ahogy van”

Mozgalmasan kezdődik az évad Jónás Andrea számára. Próbál a Furcsa pár női változatásban és mindemellett önálló esttel készül. Október 3-án várja a közönséget Élek! címmel a Gaál Erzsébet Stúdióban.
Zenés színház hír

Tapssal tüntettek a nem biztonságos körülmények ellen a madridi operaházban

A Teatro Real közönsége úgy vélte, túl közel ültették őket egymáshoz, tapssal jelezték elégedetlenségüket. Addig-addig, hogy az előadást el sem lehetett kezdeni.
Zenés színház ajánló

Színháztörténetet írt a József Attila Színház

Vállaltan szubjektív beszámoló a „Színház” tollából. Sokszor leírtuk mi magunk is, ahogy mesélik is rólunk: nem csupán egy színház vagyunk, hanem A JASZ-Család. Nem túlzó a jelző, hisz szeretjük egymást, de néha őrületbe kergetjük a másikat.