Zenés színház

Lapis Erika: "Mindkét Sally-t szeretem"

2013.04.02. 11:00
Ajánlom
A Kabaré a musicalirodalom talán legnagyobb klasszikusa, amelynek a legújabb színpadi feldolgozását március 22-én a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház mutatta be, Király Attila rendezésében. A Sally-t alakító Lapis Erikával beszélgettünk, aki pályája során már másodszor találkozik ezzel a szereppel. INTERJÚ

- A pályádat a debreceni Csokonai Színháznál kezdted. Miért akartál más társulathoz kerülni?

- A Shakespeare Színművészeti Akadémia elvégzése után leszerződtettek a Csokonai Színházhoz, ahol négy nagyon szép évet töltöttem. Amikor a színház élén igazgatóváltás volt az új vezetőség a saját csapatával akart továbbdolgozni így szinte minden kollégámmal együtt távozásra kényszerültünk. Nyílván akkor ezt nehéz volt feldolgozni, de utólag visszagondolva már egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy egy színész életében a legideálisabb az, ha négy-ötévente színházat vált.

- Hogyan kerültél a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházhoz?

- Az előző művészeti vezető, Smuk Imre meghallgatást tartott itt, majd le is szerződtetett. Dunaújvárosban immár a hatodik éve vagyok társulati tag, de egy pillanatig sem érzem, hogy fásult lennék. Ennek többek között az is oka, hogy a Békéscsabai Jókai Színháznál visszatérő vendég vagyok. Szarvason születtem, ezért érzelmileg erősen kötődöm Békés megyéhez, tulajdonképpen olyan mintha hazamennék. Mindkét helyen nagyon szeretek játszani.

- Nem fárasztó az utazás?

- Megéri vállalni a sokszor fárasztó utazást, mert így új kihívások, impulzusok érnek. Mindenképpen a hasznomra válik az, hogy ha időnként más társulattal, más színházi közegben dolgozom. Ráadásul már megtanultam hogyan lehet maximálisan kihasználni az ingázással töltött időt, a kocsiban például remekül lehet szöveget tanulni, beénekelni vagy dalokat memorizálni.

- Sally szerepét immár másodszor játszod el. Mennyiben más ez az előadás, mint a Békéscsabai Jókai Színházban bemutatott Kabaré?

- Eleinte féltem attól, hogy milyen lesz egy év leforgása alatt kétszer is ugyanazt a szerepet eljátszani. Ösztönös elvárása ugyanis a színésznek ilyenkor, hogy lehetőleg különbözőképpen építse fel ugyanazt a szerepet, ami igen kemény feladat. De erről a félelmemről hamar kiderült, hogy alaptalan, hiszen ha teljesen más a rendező és a koncepció, sőt a partnereim is, akkor az alakítás sehogy sem lehet ugyanolyan. Sőt a két rendező, két teljesen különböző oldalról közelítette meg Sally karakterét.

Király Attila koncepciójában a Kit Kat Klub jelenlegi sztárja egy igen szenzibilis személyiség, aki képes érzelmileg mélyen kötődni egy férfihoz, aki iránt valódi érzéseket táplál. Komolyan szerelmes lesz. Ezzel szemben a békéscsabai előadásban egy sokkal nehezebben nyíló, kérgesebb, látszólag mindent könnyedén feláldozó nőt játszottam. Mindkét Sally-t szeretem. A mostani ugyan közelebb áll hozzám, de nagyon nehéz leplezetlenül megélni az érzelmeket úgy, hogy közben ne szakadjon bele a szívem. A békéscsabai előadásban a "rideg díva" karaktere kapcsán pedig pont az elfojtással küzdöttem. Izgalmas helyzet.

- Sally itt sem a szerelmet választja. Véleményed szerint, miért döntött így?

- Sally-nek a saját démonaival kell megküzdenie. Fél attól, hogy a meg nem valósított álmaiért egyszer majd a férjét és a gyermekét fogja hibáztatni. Egyszerűen félti őket saját magától és inkább kilép a szerelemből. Egy cseppet sem bízik magában. Tudja, hogy hosszú távon képtelen feláldozni önmagát a család oltárán. Érdekes, mert mostanában ez engem is elgondolkoztat. Vajon hogyan lehet igazán jól összeegyeztetni a gyermekvállalást a munkával? A karrierépítés nem zárja-e ki a boldog, harmonikus családi életet? Visszatérve a kérdésedre, Sally döntése sorsszerű. Vannak, akik valóban képtelenek "felnőni".

- A történet a hitleri diktatúra megszilárdulásának idejében zajlódik. Az előadásban mennyire érződik a vihar előtti csend?

- Sally életében nem fontos a politika. Tudja ő is, hogy mi van körülötte, de úgy érzi, hogy ezek rajta kívül eső problémák. A darab szempontjából viszont nagyon izgalmas időszak ez. Az idő előre haladtával tapinthatóan jelen van a levegőben a diktatúra fojtogató nyomása, a csendben beszivárgó szélsőséges eszmék. Cliff az a szereplő, aki pontosan látja, hogy milyen borzalmakhoz vezethet a hamis, torz fasiszta ideológia.

- Visszatekintve az eddigi szerepeidre, hogyan látod önmagadat?

- Én az a típusú színész vagyok, aki minden megformált karakterébe belerak egy nagyot saját magából. A saját érzelmi világomból, a lelkem titkos zugaiból, elfojtott vagy túláradt vágyaimból. Megújulni akkor tudok, ha a rendező vagy a partnerem tud tapasztani valamit hozzám egy próbafolyamat során. A lényeg, hogy úgy fejlesszem az eszköztáramat, hogy közben eszköztelen maradjak. Sohasem volt célom, hogy sztár legyek. Én jó helyen jó emberekkel szeretnék dolgozni, alkotni. Nem a hírnév hajt előre, hanem annak a vágya, hogy olyat tudjak létrehozni, amely értéket képes teremteni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Klasszikus

Varázslatosan festő koncertközpont épül Münchenben

Az osztrák Cukrowicz Nachbaur Architekte mérnökei építik azt a koncertpalotát, amelynek nagytermében 1800 néző kaphat majd helyet.
Klasszikus

Fidelio Klasszik: Bérczes, Elsässer, Tóth Vera

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 14-én lesz hallható a 92.1-en.
Vizuál

Frida hétfőnként is fogad

A nagy érdeklődésre való tekintettel július harmadik hetétől hétfőnként is látogatható a Nemzeti Galériában a Frida Kahlo-kiállítás.
Jazz/World

Igazi riport egy marokkói popfesztiválról

Essauriában, a Gnawa és Világzene Fesztiválon járt szerzőnk, ahonnan egészen ambivalens érzésekkel távozott.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Zenés színház kritika

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Zenés színház interjú

„A Marica grófnőnek minden száma sláger”

A Fertő-tó partján, Mörbischben láthatja a közönség Kálmán Imre örökzöld alkotását, a Marica grófnőt, amely zeneileg és látványosságában is lenyűgözőnek ígérkezik. A produkcióról a Seefestspiele Mörbisch művészeti vezetőjét, Peter Edelmannt kérdeztük.
Zenés színház interjú

"Szeretni kell és pont" – A nő kétszer

Kálmán Imre Cirkuszhercegnőjének kétestés, margitszigeti bemutatójának primadonna szerepében július 20-án Dobó Enikő, 21-én pedig Eperjesi Erika látható majd. A két „Fedórát” szerepükről és az előadásról kérdeztük.
Zenés színház kritika

Dadaista baba

Kortárs-ifjúsági-abszurd-bábopera – a négy jelzőből egy is elég, hogy a közönség előre tudja, nem szokványos élményben lesz része. Vajda Gergely Az óriáscsecsemő című darabja nem csupán megfelelt elvárásainknak, de felül is múlta azokat.