„Legyünk rá büszkék, és soha ne felejtsük el, honnan érkeztünk!”

Molnár Levente (Fotó/Forrás: Zsólyomi Norbert)

Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával említetted, mennyire fontosnak tartod, hogy az értékeinket átadjuk a következő nemzedékeknek. A Bánk bán is ilyen nemzeti értéket képvisel.

Valóban hiszek abban, hogy missziónk továbbadni egy értékrendet a mai fiataloknak. Aki ebben a rendezésben látja a Bánk bánt, szerintem meg fogja szeretni az operát. Ráadásul egy igazi kősziklaként álló példaképet, egy stabil embert és vezetőt is láthat maga előtt. Szüksége van a társadalomnak olyan stabil vezetőkre, akikre felnézhetünk. Bánk bán is ilyen karakter: folyamatosan támadás éri, szét akarják tépni a becsületét, el akarják pusztítani a szerelmét, a hazáját, de ő megingathatatlanul tűr, küzd, és folyton a megoldást keresi a különböző helyzetekre. És, ha végképp nem létezik igazán jó választás, akkor arra törekszik, hogy a legkevésbé ártalmas út mellett döntsön.

Nem először formálod meg Bánk bánt. Hogy érzed magad ebben a próbafolyamatban?

Ez a változat most nagyon közel áll a szívemhez. Úgy érzem, ez lesz a tökéletes Bánk bán előadás, mert a dramaturgia és a történet is nagyon jól össze lett rakva, illetve a zene is nagyon illik egy bariton karakterhez. Nagyon erőteljes, dinamikus a történetvezetés, mégis jobban megmagyaráz dolgokat, rávilágít az összefüggésekre. Ráadásul egy igazán profi csapat állt össze, mindenki nagyon odateszi magát. A próbafolyamat egyszerre oldott, jóhangulatú, mégis koncentrált. A lendületes, csodaszép ívekkel teli dallamokhoz társul egy nagyon energikus színpadi játék és egy kicsit Trónok harcát idéző, különösen izgalmas látványvilág. Tűzzel telik meg ez a ma is aktuális témát bemutató történet, a végén pedig egy letisztult, érdekes értelmezés születik meg.

Mitől lesz egyedi, valóban sajátod az általad életre keltett Bánk?

Számomra Bánk bán egy igazi kőszikla, aki rendületlenül teszi a dolgát, és a végsőkig kitart az elvei mellett. Hű a hazájához, a királyhoz, és egészen addig a királynőhöz, Gertrudhoz is, amig az nem lép túl egy határt. Shakespeare-i magasságokba emeli a történetet, hogy még ekkor is meghajtja a fejét a király előtt. Úgy tudja, hogy a családja biztonságban van, majd bejön Tiborc, Bánk meglátja a halott gyermekét és a halott szerelmét, Melindát. Teljesen megsemmisül, egyszerűen elképzelhetetlen, felfoghatatlan, hogy ezek után milyen élet várhatna rá. Ebből az erős hitből, töretlen lojalitásból táplálkozik az én Bánkom, miközben szorongatja a rengeteg kérdés, kétely és fájdalom, amit két szerelme, az országa és felesége kapcsán érez.

Molnár Levente (Fotó/Forrás: Zsólyomi Norbert)

Láthatóan könnyen tudsz azonosulni ezzel a karakterrel.

Talán vele azonosulok legszívesebben az összes általam eddig megformált karakter közül. Nagyon szeretem a Kárpát-medencét, a magyarságot, és nagyon fontos számomra a tisztelet a származásom iránt. Hiszek abban, hogy minden ember egyenlő, de nem kell, hogy azt jelentse, hogy egyformák vagyunk.

Tehetséggondozással, erdélyi mesterkurzusok szervezésével, tanítással teszel is azért, hogy a fiatalok is megérezzék, megbecsüljék ezeket a magukkal hozott értékeket.

Ez is nagyon fontos része az életemnek, és mindig jó érzéssel tölt el, ha segíthetek ebben. Mindig boldogsággal tölt el, mosolyra késztet, amikor arra gondolok, mennyi tehetséges gyermekünk van! Annyira szép, hogy ezek a gyerekek magyar anyanyelven gondolkodnak és beszélnek! Mindez nagyon érezhető a művészi produkciójukon is. Teljesen másképp szólaltatja meg a hegedűt egy magyar tehetség, mint egy német, egy lengyel, vagy egy japán.

Mi egy nagyon különleges, csodaszép örökséggel és hagyományokkal megáldott nép vagyunk, és a kultúránk a művészetünkben is meglátszik. Legyünk rá büszkék, és ne felejtsük el, honnan érkeztünk! Tartsuk becsben, amit örökségként kaptunk! Fontos időszak ez, abból szempontból, hogy magyarnak lenni vagányság és kívánatos legyen mind nemzetközi és hazai szinten. Magyarság egyenlő vagányság!

Támogatott tartalom.