Zenés színház

Lelkész a pácban

2013.04.14. 11:52
Ajánlom
A rendszerint ízlésbéli konzervativizmussal, múltba révedéssel vádolt Állami Operaház a bicentenáriumra, önmagát meg nem tagadva, Verdi-bemutatóval rukkolt elő - a vérfrissítés jegyében egy alkotással az életmű kevéssé ismert darabjai közül. A Stiffelio-premier részsikereket hozott, igaz, azok közül némelyik akár kiemelkedőnek is minősíthető. KRITIKA

Az eseményre nyomtatott műsorfüzet szerint a Piave által jegyzett szövegkönyv Souvestre és Bourgeois dramaturgiailag és irodalmilag is sápkórosnak minősíthető drámája nyomán készült, mely az opera szűk keresztmetszetét képezi. Kétségtelenül, a XIX. századi elvárások mentén alakuló történések egy latin-amerikai szerelmi teleregény és egy moralitásjáték színvonalát hozzák, a történet első ránézésre azonban nem hordoz kevesebb meggyőző erőt, mint bármely egyéb, e korban született dalmű, ahol a fordulópontokat villámcsapások vagy fülemüleének alakjában megnyilvánuló isteni beavatkozások alakítják. Stiffelio, a protestáns lelkipásztor, Lina, a neje és a Raffaele gróf között kibontakozó szerelmi drámán botorság számon kérni a hollywoodi forgatókönyvírás logikai zártságát, a főhős morális felsőbbrendűségéből adódó vagy a vallásos hitből fakadó, a mai gondolkodásnak tán kissé érthetetlen történetmozgató elemek pedig esztétikai szempontból nem kevésbé elfogadhatók, mint a cigányasszony által felnevelt, csecsemőként elrabolt grófi sarj visszatérte.

A történet szerint Stiffelio hosszas távollét után szemtanúja lesz egy vélelmezett megcsalásnak, de a keresztény felebaráti szeretet nevében megsemmisíti a bizonyítékot. A valóságban éppen neje, Lina az, aki párhuzamos kapcsolatot tart fenn Raffaelével, amit Lina apja megsejt, de a család tisztességének megőrzése érdekében lányát hallgatásra bírja. A második felvonásban persze fény derül a tisztességtelenségre, amely Stiffelióban a kötelezőnek érzett keresztényi megbocsátás és az őrjöngő féltékenység konfliktusát idézi elő. Elbocsátaná nejét, de az megvallja, hogy csak egyetlen pillanatra lett úrrá rajta a gyengeség, és változatlanul a férjét szereti. Lina apja közben megöli a hallgatózó csábítót. A fináléban Stiffeliónak prédikálnia kell, s a véletlenszerűen megtalált bibliai történet (a házasságtörő asszony) hatására nyilvánosan megbocsát feleségének.

Az Operaház a koncertszerű megvalósítással elejét vette a dramaturgiai küszködésnek, dalszínházi helyett zenei élményt kínálva, mely több előnnyel is járt. Elsősorban, kiderült, hogy a sokat kárhoztatott akusztikai problémák meghaladhatók és feledtethetők, igaz, ahhoz a zenekart az árokból fel, az énekeseket pedig a színpad mélyéről előre kell hozni. Másodsorban nyilvánvalóvá vált, hogy a rezesek között is akadnak olyanok, akik a velük összefüggésben nem egy alkalommal megélt művészi hányavetiséget nem vallják magukénak. A nyitány obligát hangszerét megszólaltató Király Tibor intonációs és ritmikai pontosságával, melodikai ábrázolástechnikájával és érzelmi azonosulásával feledtette a szólamtársai által itt és szerte az országban elbaltázott jó néhány előadás gyalázatát. Persze nem tudni, ehhez a szinthez nőtt-e fel a Héja Domonkos dirigálta zenekar, vagy éppen a karmester által megszabott össz-zenei elvárások öltöttek-e testet a trombitaszólóban. Az biztos, hogy az együttesnek és vezetőjének közösen sikerült bizonyítani, hogy Verdi ezen operája minden mellőzése dacára érdemes az alaposabb vizsgálatra - nem véletlenül énekelte a főszerepeket lemezre pl. Sass Sylvia, José Carreras vagy Mario del Monaco -, ahogyan igazolták a hamarosan a zenekar életében komoly szerepet vállaló Pinchas Steinberg állítását is: több rejtőzik az együttesben, mint amit eddig sikerült felszínre hozni.

Csalódást elsősorban az énekesi teljesítmények okán érezhetett a közönség. A szebb napokat is megélt, címszerepet alakító Kiss B. Atilla messze valamikori tudása és képessége alatt énekelt. Hangjának préselt, forszírozott dinamikája, erőből kiénekelt magasságai, intonációs pontatlanságai szinte az első perctől álmélkodásra késztettek, a második felvonástól a fáradtság pedig egyenesen hamissá tette megnyilatkozásai zömét. A Lina szerepében színpadra lépő Rálik Szilvia bizonyította, hogy karakteréhez inkább illenek a Verdi-, semmint a Wagner-figurák: énekhangjának teltsége, melegsége és harmonikai spektrumának szélessége sokkal plasztikusabb szerepábrázolást mutatott, mint a nemrég megformált Senta esetében. Az e sorok írója által mindig távolságtartással szemlélt, a többség által azonban kifejezetten kedvelt Kálmándi Mihály Stankar, az idős tábornok alakjának sallangoktól mentes, szinte kifogástalan énektechnikai megszemélyesítésével az őt egyébként jellemző, a szövegmondást gátló gombócos megszólalásokat is meghaladta, s ezzel magát, a Jorg alakját életre keltő Palerdi Andrással együtt, az este legjobbjává avatta.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.
Könyv

Ernest Hemingway ritkán látott családi fotói

Felépítette saját mítoszát: síelt, horgászott, vadászott, bikaviadalokat látogatott, szenvedélyesen érdekelte a háború és fáradhatatlanul kereste a személyes boldogságot. A Nobel-díjas amerikai író, akinek tárgyilagos szikár stílusát sokan próbálják utánozni azóta is, 1899. július 21-én született.
Klasszikus

Amikor Maria João Pires másik zongoraversennyel készült, mint a zenekar

Ma ünnepli 75. születésnapját Maria João Pires, az egyik legjobb Mozart-játékos az elmúlt évtizedekből. Leghíresebb koncertfelvételével köszöntjük őt.
Vizuál

Aki pestiesítette a párizsi divatot

Egyszerű másoló, remek divatérzékű üzletasszony vagy tervezőzseni? Rotschild Klára szalonja a luxust jelentette a harmincastól a hetvenes évekig. Simonovics Ildikó mesélt arról, milyen kihívás összegyűjteni a még megmaradt ruhákat, dokumentumokat és kibogozni a valóságot a legendák és pletykák közül.
Klasszikus

Barokk randevú Gödöllőn

A barokk zenének ad otthont augusztusban a Gödöllői Királyi Kastély, ahol Bach egyik ritkán játszott világi kantátájának színpadi változata és Vivaldi a-moll kettősversenye is elhangzik.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház opera

A politika vált a legfőbb beszédtémává. Ennek nem kéne így lennie.

Októberben mutatják be Budapesten Eötvös Péter tizenöt éves operáját, az Angyalok Amerikában. Ennek kapcsán olvasható interjú a világ egyik legkeresettebb operaszerzőjével.
Zenés színház ajánló

A „Hazám, hazám”-áriát is elénekli Ninh Long a Palotakoncerteken

Alig pár hét, és ismét operettslágerektől lesz hangos az Oroszlános udvar, ahol a hagyományokhoz híven idén is megrendezik a műfaj szerelmeseinek nyári ünnepét, a Budavári Palotakoncerteket. A Budapesti Operettszínház jól ismert sztárjai mellett új tehetségek is színpadra állnak, aki óriási lelkesedéssel vetették bele magukat a munkába.
Zenés színház ajánló

Az operettrajongók ünnepe lesz ez a két nap

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 20-án lesz hallható a 92.1-en, benne interjú hallható Auksz Évával, Lombos Pállal, Mits Gergellyel és Vadász Dániellel. Utóbbi a Budavári Palotakoncertek producere, amelyet augusztus 2-án és 3-án rendeznek meg.
Zenés színház előzetes

Jesszumpeppi, az előzetes alapján borzasztónak tűnik a Macskák filmváltozata

Olyan világsztárok főszereplésével jön a Macskák című Lloyd Webber-musical filmváltozata, mint Taylor Swift, Ian McKellen és Judi Dench. Nem tűnik jónak.
Zenés színház magazin

Ezek Renée Fleming kedvenc szopránáriái

Az egyik legnépszerűbb amerikai operaénekes, Renée Fleming hat kedves áriáját gyűjtötte össze. Meglepő, de hiányzik egy nagyon fontos darab a listáról.