Hatalmas médiakampány kísérte a Porgy és Besst , amelyben az Operaház egyetlen aspektusra szorítkozott: arra a bizonyos piros szalagra, amely azt hirdeti, hogy „az előadást be kell tiltani”, és „jelen formájában nem játszható”. Miközben az Operaház a legutolsó erről szóló angol nyelvű cikk megszületéséről is tudósított, kevés szó esett a produkció szereplőiről, illetve hogy jó-e a Porgy és Bess a dalszínházban. (A Fidelio kritikája ezen a linken olvasható.)
Kapcsolódó
Feketék fehéren
A Porgyt értékei szerint műsoron kellene tartani minden operaházban: az Erkel Színházban most - dacolva egy végrendelettel - színpadra került, egyedül a hiányos rendezés állt a siker útjában.
Létay Kiss Gabriella (Bess) és Palerdi András (Porgy) (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)
Éppen ezért érdemes elolvasni a Súgópéldány interjúját Létay Kiss Gabriellával, aki örömmel újságolja: belebújt az itthon legendás Bess-énekes, Házy Erzsébet cipőjébe. Szimbolikus jelentőségű, hogy nem az előadáson – a rendezés ugyanis egészen más –, hanem csak úgy, a színfalak mögött: „Ezt a darabot nagyon régen, a '80-as években játszották itthon és akkor is csak fehérek. Házy Erzsébettel mutatták be, aki nagy ikonnak számított.
A premier napján belebújhattam Házy Erzsébet Bess-cipőjébe, mert a ház egyik dolgozója megtartotta akkoriból, ez pedig különleges élmény volt számomra.”
Az interjúból kiderül, hogy az énekesi gárda bevallottan, illetve vállaltan más énekstílust használ, mint a feketék, a helyes kiejtést pedig a felkészülés alatt külön gyakorolták. „Próbáltunk azért mást is belecsempészni, mégsem úgy énekeltük, mint egy klasszikus Verdit, Puccinit, Mozartot; ráadásul prózai részek is vannak benne.”
Létay Kiss Gabriella elmondta, amit az Operaház rendszeres látogatói észrevehetettek már: "alapvetően a szenvedő női alakokat formálom meg” – Mimit, Liút, Cso-cso-szánt és Angelica nővért. Bess viszont egészen más: "Bess egy érdekes személy. Az elején ő egy kitartott nő, valószínűleg egész életében az volt." Miután Porgy az első férfi, aki nem a testéért szeret belé, egy dilemmával szembesül: a szíve a testi fogyatékossággal küzdő Porgyhoz húzza, a testi szenvedély viszont a többi férfihoz. Porgy megöli Crownt, Bess pedig lelép Sporting Life-fal, „megfutamodik a nehézségek elől”. Porgy pedig elhatározza, hogy utánamegy. Létay Kiss – aki sohasem csinált titkot kereszténységéből – így értelmezi a zárlatot:
Nekem ez a gesztus olyan, mintha Isten az ember után nyúlna, mert ő ismeri igazán, hogy milyen.
A teljes interjút itt lehet elolvasni.
Gershwin célja a Porgy és Bess-szel az volt, hogy megírja a nagy amerikai operát: ez sikerült is neki. Olvasson tovább!
Kapcsolódó
Gershwin megírta a Nagy Amerikai Operát
Nem fogadta kirobbanó siker: az emberek nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy egy opera a jazz és a blues elemeiből építkezik. Pedig a Porgy és Bess egyike a valaha írt legjobb operáknak.
hírlevél
