Zenés színház

Levine visszatér

2013.11.12. 13:31
Ajánlom
Él a világon egy karmester, akit - noha sosem lépett fel Magyarországon - talán minden más kollégájánál bensőségesebben ismernek a hazai zenekedvelők, hiszen hosszú időn át heti rendszerességgel határozta meg szombat esti rádióhallgatási szokásainkat. A kilencvenes évek első felétől hazánkban is fogható adássorozat, a Metropolitan Opera matinéadásainak nagy múltra visszatekintő rádiósugárzása mindenki számára ismertté tette James Levine nevét - azét a dirigensét, aki, meglehet, a hetvenes évek közepétől fokozatosan a legnagyobb sztárok közé küzdötte fel magát, bizonyos szempontból mindig is különc maradt az élmezőnyben. MAGAZIN

Hogy miben áll Levine különlegessége? Aligha abban, hogy új utakat nyitott volna bármely zenei korszak vagy stílus interpretáció-történetében: muzsikálását általában konzervatívként jellemzik, sőt egyenesen a Karajan-iskolához sorolják (az osztrák maestro valóban ott bábáskodott a fiatal amerikai pályakezdésénél). Az általános vélekedés szerint, miként Karajan, úgy Levine számára is a szép zenekari hangzás áll mindenekfelett; s aki hallotta valaha akár koncertjét, akár opera-előadását, aligha szabadulhatott attól a hatástól, amit a  Levine-hangzás váltott ki belőle - elsősorban Wagner és Richard Strauss műveiben tud lefegyverezőn hatni ez a speciális sound. Akadnak persze, akik ezt a fajta közelítésmódot felületességnek  bélyegzik; az azonban aligha vitatható, hogy létrehozása elmélyült műhelymunkát feltételez. „...Levine csodákat művelt a rakoncátlan zenekarral, amely sosem tartozott a Met dicsőségei közé" - írja róla az elismerő szavakat nem sűrűn osztogató Norman Lebrecht népszerű bulvárkönyvében (Maestro! A karmestermítosz) - s ez nem csupán Levine tehetségének legfontosabb vonására, zenekarnevelő tevékenységére világít rá, de arra is, amiben valóban csaknem egyedülálló a lökhajtásos karmesterek korában: hogy sosem hagyta ott a zenekari árkot a pódiumért.

Életrajzába pillantva meg kell állapítanunk, hogy ez kezdetben cseppet sem volt egyértelmű: pályakezdőként Levine Széll György asszisztense volt Clevelandben, majd csakhamar vezényelte a Philadelphiai és a Chicagói Szimfonikusokat is (az utóbbit Kertész István helyett, beugrással). Minden készen állt tehát, hogy ígéretesen induló karrierjét koncertkarmesterként építse fel, aki generációjának legjobbjaihoz hasonlóan alkalmanként vállal csak egy-egy operaprodukciót a négy-öt legfontosabb ház vagy fesztivál valamelyikében. 1971. június 5-én sor került azonban sorsdöntő debütálására a Metropolitan Opera falai között: a Toscát dirigálta Grace Bumbry, Franco Corelli és Peter Glossop főszereplésével egy matiné-előadáson. Feltűnést kelthet-e egy mégoly erős karmester -egyéniség a sztárszereposztás árnyékában? A jelek szerint igen: a Dallas Texas Time Herald New Yorkba delegált tudósítója, bizonyos Speight Jenkins mindenesetre nagy karriert jósolt kritikájában a fiatal karmesternek,  kiemelve,  hogy  jóvoltából  Puccini  partitúrájának  ismeretlen zenekari részletei tárultak fel, valamint olyan drámaiság sugárzott az előadásból, ami szokatlan a Met zenekari árkában.

A kritika mellett az éppen vezetőváltás előtt álló met vezérkara is felkapja a fejét - a huszonkét éven át regnáló igazgató, Rudolf Bing 5000 este a Metropolitanben című könyvében szentel egy félmondatot a fiatal tehetségnek: „Anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is alábecsülném új énekeseink jelentőségét (...), őszintén meg kell mondanom, hogy későbbi éveimben jelentősebbek voltak a karmesterek debütálásai. Karajanon és Bernsteinen kívül vonatkozik ez... két egészen fiatal amerikaira, Christopher Keene-re és James Levine-re, aki új életre keltette a Luisa Millert..." Az utolsó megjegyzés már Levine Met-beli karrierjének üstökösként felívelő voltára világít rá: fél évvel sikeres debütálása után máris premiert vezényel, és Rafael  Kubelík rövid életű főzeneigazgatói kísérlete után 1976-tól ő veszi át a ház zenei irányítását.

Ettől kezdve neve elválaszthatatlanná válik New York első számú dalszínházáétól, s noha néhányszor megkísértette a továbblépés lehetősége (leginkább Karajan halála után, amikor megüresedett a Berlini Filharmonikusok teljes embert kívánó vezetői széke), végül mindig a metben maradt; operát ezen kívül csak Bayreuthban és Salzburgban vezényelt, zenekarok vezetését (így a Müncheni Filharmonikusokét  vagy  a  Bostoni  szimfonikusokét) pedig csupán félállásban vállalta. „Big Jim" több súlyos betegségen túlesve is fáradhatatlanul dolgozik, amikor egészsége engedi: hosszabb - két éves - kényszerű kihagyás után most a Falstaff vezénylésével tér vissza szeretett színházába, ahol idén két másik produkciót is vállalt. Nagy örömünkre mi is részesei lehetünk az újbóli találkozásnak - immár nem csak a rádió, de a müpában a HD-technológia segítségével a mozivászon jóvoltából is.


A ház urai New York-ban

Akárhány nagy karmester-egyéniség fordult is meg a Metropolitan régi és új épületének falai között, James Levine érkezése előtt mégis elsősorban a főigazgatók személye határozta meg a ház korszakait. Giulio Gatti-Casazza, Edward Johnson vagy Rudolf Bing mellett még egy Gustav Mahler vagy Arturo Toscanini is csak ideig-óráig ragadhatta magához a vezető szerepet - az erős kezű igazgatókkal való konfliktusok, vagy éppen az egymással szembeni intrikák hamar távozásra késztették őket. A Levine-korszak ebben is változást hozott: különböző pozíciókban (vezető karmesterként, főzeneigazgatóként, művészeti igazgatóként) több vezetői csapattal is dolgozott már együtt, de művészeti kérdésekben megkérdőjelezhetetlen maradt döntő szerepe. Az elmúlt négy évtizedben többször érte az a vád, hogy más jelentős karmester nem juthatott szóhoz mellette a Met zenekari árkában. Ha ez kezdetben igaznak is tűnhetett, az elmúlt évek, egészen pontosan Peter Gelb igazgatósága ebben is változást hoztak: Lorin Maazel, Sir Simon Rattle, Esa-Pekka Salonen, William Christie vagy Riccardo Muti meghívása egy-egy produkcióra feltétlenül színesítette a Met zenei palettáját.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Klasszikus

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Színház

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház közönségszavazás

Szavazzon: ki kapja az Operettszínház közönségdíját?

A közönségdíjat a legtöbb lájkot bezsebelő művész kapja majd a június 24-én tartandó díjátadón. Szavazásra fel!
Zenés színház bartók plusz 2018

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Zenés színház bartók plusz 2018

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.