Lipics Franciska: „Bármit csinálsz, szívből tedd”

Milyen arányban vannak jelen a produkcióban Dankó Pista életének tényei és az a vízió, amit a személye köré képzelünk?

Hiteles életrajzi pont a cárral való kapcsolata, illetve a saját zenészeihez fűződő családias viszonya. A fő szerelmi szál azonban a szerzők egyik látomása, amely sokrétűen tárja elénk Dankó Pista életének lehetséges motívumait.

Mit kell tudnunk az általad megformált Pajkos Pankáról?

Nem valós szereplő, de biztosan lehet találni példát a történelemből hasonló személyre, énekesnőre. Orbán János Dénes librettója szerint Panka Dankó Pista bandájának tagja, vele énekel, táncol. A vágyak folyamatos kinyilatkoztatása jellemzi, szókimondó, jó értelemben vett gátlástalan lány, aki szeretné megismerni a szerelmet, kalandra vágyik. Eleven, szórakoztató jellem, akit nagyon hálás feladat megformálni, mert a karaktere rengeteg komikumra ad lehetőséget. Panka azonban nem pontosan az, mint akinek mutatja magát… Hogy ki is ő valójában, azt március 26-án megtudhatják a kedves nézők.

Carmen, Lukrécia (Hamupipőke), Lona Barrison (Az Orfeum mágusa) és Esmeralda (A Notre Dame-i toronyőr) után most új szerepkörben, szubrettként mutatkozol be, ami régi vágyad volt. Miért?

Beállítottságomból, kíváncsiságomból fakad, hogy minden létező szerepkört, műfajt szeretnék kipróbálni. A mozgás és a tánc kis korom óta az életem szerves része, és az egyetemen is remek táncművészektől tanultunk különböző mozgásformákat, táncstílusokat. Nagyon szerettem volna kipróbálni magam táncos operettszerepben, szubrettként. A musicalekben Carmen és Esmeralda szerepe is nagy állóképességet igényel, de operettben ilyen jellegű feladatom még nem volt. Külön öröm, hogy újra együtt dolgozhatok Tassonyi Balázzsal, aki a táncos-komikus partnerem lesz. Ő az egyik legkedvesebb kollégám, osztálytársam, és nagyon jó barátok is vagyunk.

Tassonyi Balázs és Lipics Franciska a Dankó Pista című előadás közönségtalálkozóján (Fotó/Forrás: Janus Erika / Budapesti Operettszínház)

Az operettszínházi színpadnál jóval nagyobb területen, merőben más akusztikai környezetben jön létre a márciusi produkció. Előadóművészként hogyan lehet belakni ezt a teret?

Hihetetlenül izgalmas, hogy nem az MVM Dome színpadán játsszunk majd, hanem a küzdőtér teljes területén elhelyezett pódiumokon. Mindannyiunknak, de különösen nekünk, pályakezdőknek kihívás, egyben szép feladat, hogy a mostanra már megszokott operettszínházi környezetből kikerülve egy teljesen új helyszínen kell helyt állni. Biztos, hogy ebben az óriási térben felnagyítottabban kell megélni az érzelmeket, és sokkal nagyobb gesztusokkal kell játszanunk az egyes jeleneteket.

Mire kell figyelni a bonyolultabb, már-már akrobatikus táncelemeknél, hogy a mozgás ne menjen az éneklés rovására?

hiszen éneklés közben sokszor nem álló helyzetben, nem kényelmes pozitúrában kell előadni a dalokat. Sok gyakorlással azonban ez is abszolválható. A próbafolyamat alatt sokkal többet edzek, hogy mindig a lehető legjobb formában legyek, ne jelentsen gondot egy-egy nehezebb mozdulat vagy egy kardiósabb táncbetét. A levegőbeosztás a legnehezebb kérdés, de igyekszem megtalálni a praktikákat arra, hogy ne fogyjon el a levegőm tánc közben.

Az Orfeum mágusát, a Hamupipőkét és a Dankó Pistát nemcsak a szerzőpáros és a rendező személye, hanem az azokban megelevenedő történetek is összekötik. Dankó Pista fellépett Somossy Károly mulatóiban, és Hamupipőke is – Dankóhoz hasonlóan – félárvaként jutott el az uralkodó udvaráig. Mi az, ami még összefűzi a három darabot?

A dallamvilág és a történetvezetés stílusjegyei emlékeztetnek egymásra, továbbá mindhárom művet erősen jellemzik a nagy képek, a tömeges jelenetek. Amit különösen izgalmasnak tartok, hogy Bozsik Yvette rendező nagy képeiben a színpadon mindig van valaki, aki felkeltheti a néző érdeklődését, tehát nem csak a főszereplő köré rendeződik egy-egy jelenet.

Lipics Franciska a Dankó Pista című előadás közönségtalálkozóján (Fotó/Forrás: Janus Erika / Budapesti Operettszínház)

Dankó Pista életműve a nótákhoz kapcsolódik, de a darab dallamvilága ennél jóval szélesebb. Hogyan áll össze a zenei rész?

Pejtsik Péter zeneszerző azt mondta, hogy a mű egyik felét Dankó Pista, a másik felét az ő szerzeményei adják úgy, hogy ne lehessen eldönteni, melyik, kié. Ezt a darab is igazolja.

Számodra mit jelent a magyar nóta?

akár a Jó ebédhez szól a nóta műsoraiból, akár utazás közbeni zenekeresés kapcsán, hiszen a rádióban mindig rátalálhatunk egy-egy híresebb dalra. Mivel mostanáig nem volt személyes kötődésem a nótákhoz, új élmény, hogy megismerkedhetek ezzel a zenei stílussal és annak éneklési technikáival, hiszen sok esetben sajátos ritmuskezelést és dallamvezetést igényel.

Február elején közönségtalálkozóra is sor került. Mire voltak a legtöbben kíváncsiak?

Volt nyereményjáték, kedvezményesen lehetett jegyeket vásárolni a bemutatóra, illetve találkozhattak velünk a nézők. Tudtunk pár szót váltani, ami nekünk is mindig óriási élmény. Mindig nagy szeretettel fogadnak bennünket, és öröm volt látni, hogy milyen sokan jöttek el.

Egy új darab létrehozásában részt venni különleges tapasztalat. Mi a könnyebbség és mi a kihívás egy, már tradíciókkal rendelkező műhöz képest?

A fő előnye, hogy lehet kommunikálni a szerzőkkel például a dalok hangneméről, az előadásmódról, arról, hogyan képzelték el az egyes jeleneteket, milyen hangszínnel megszólaltatva, milyen stilisztikai jegyekkel énekeljük a dalokat. Ez óriási segítség! A kihívás (de egyben hálás feladat) pedig az, hogy

Lipics Franciska (Fotó/Forrás: Janus Erika / Budapesti Operettszínház)

A tavaly augusztusi Wildhorn és barátai című musicalgála kapcsán együtt dolgozhattál a világhírű Frank Wildhornnal is. Milyen tanácsokat adott, amiket ma is megfogadsz?

Érdekes volt, hogy az éneklésre vonatkozó útmutatásai elsősorban színészi instrukciók voltak. Nem a hangképzéshez adott tanácsot, sokkal inkább ahhoz, hogy a sorokat milyen attitűddel és lelkiállapotból énekeljem ahhoz, hogy végül énektechnikailag is jobban szóljon. Az egyik legfőbb intelme ars poeticaként is tekinthető: bármit csinálsz, szívből tedd, mert akkor lesz eredeti és élő.

Idén végzel a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahová elsőre felvettek, két éve pedig a Budapesti Operettszínházban játszol. Milyen távlati terveid vannak?

Azt gondolom, szerencsés csillagzat alatt születtem. Hálás vagyok a rengeteg lehetőségért a Budapesti Operettszínházban, és a segítségért, amit nap mint nap kapok. A szakdolgozatomat első nagy szerepem, Carmen ihlette. Róla írok mint női karakterről, és ezzel kapcsolatban érintem a femme fatale karakterisztikát, a zenés színház különböző szerepköreit és a hangfaj hatásait az elvégezhető művészi feladatokra. Szerepálmom a Kabaréból Sally Bowles, mert tökéletes átjárás a prózai és a zenés színjátszás között, ugyanis a prózai színház felé is szívesen nyitnék a későbbiekben. A következő évadban A Notre Dame-i toronyőr című előadással európai turnéra indulunk, ami egy új világ lesz, hiszen német nyelven fogjuk előadni a művet. Óriási öröm számomra, mert ez az előadás és Esmeralda szerepe nagyon fontos nekem!

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Lipics Franciska (fotó/forrás: Janus Erika / Budapesti Operettszínház)