Amikor Lőrinczy György 2014-ben a Budapesti Operettszínház igazgatói posztjára jelentkezett, tizenegy pontban foglalta össze céljait: szerette volna emelni a színház elismertségét, színvonalát, az operettet mint hungarikumot kezelni, ősbemutatókat színpadra állítani. Létre kívánt hozni egy tanácsadó testületet, új tehetségeket, sztárokat felfedezni, javítani a bérezésen, újragondolni a szervezeti rendet. Célul tűzte ki a színház külső kapcsolatainak ápolását, fejlesztését, illetve a marketingtevékenység újragondolását. „Ahogy így elnézem, 90 százalékban sikerült megvalósítanom őket” – kommentálta a listát Lőrinczy a kultura.hu interjújában. Az Operettszínház igazgatójának megbízatása fél év múlva lejár, de elmondta, hogy pályázik újra.
Ezen az úton mennék tovább
– jelentette ki a kérdésre, hogy merre vinné a színházat a következő négy évben. – „Először is szeretnék a korosztályomból egy főzeneigazgatót. Az általam igen tisztelt Makláry László 2020. január 1-jéig, 70. életévének betöltéséig vállalja ezt a funkciót, ezt követően már csak karmesterként dolgozna nálunk, utódját pedig együtt jelölnénk ki. Emellett kiírnék egy főrendezői pályázatot, és megnézném, ki dolgozna velem szívesen.”
Az Operettszínház igazgatósága: Makláry László főzeneigazgató, Somfai Péter műszaki igazgató, Lőrinczy György főigazgató, Borbély László ügyvezető igazgató, Bodor Johanna balettigazgató, Oros Péter gazdasági igazgató (Fotó/Forrás: Bíró András)
Hozzátette, hogy örülne, ha a közönség megszeretné azokat az előadásokat, amelyeket most még idegenkedéssel fogad, és efelől nem is aggódik: „Amikor 2004-ben bemutattuk a Rómeó és Júliát kicsit szokatlan rendezésben, többen kimentek előadás közben, később mégis óriási siker lett. A chicagói hercegnőt vagy az Én és a kisöcsémet is lassan szerették meg. Ugyanakkor egyre több fiatal jár hozzánk. Ezt a kísérletezést folytatni szeretném.”
Az elmúlt négy év legfontosabb eseményei közé tartozik a színház életében a Kálmán Imre Teátrum megnyitása.
Szinetár Miklós azt mondta – és erre igazán büszke vagyok –, hogy ezt még ő is irigyli tőlem
– büszkélkedett Lőrinczy a Teátrummal.
Kapcsolódó
Járja be velünk az Operettszínház új épületrészét!
Április 20-án nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt a Budapesti Operettszínház új játszóhelye, a Kálmán Imre Teátrum, amit a színház tőszomszédságában álló volt Moulin Rouge helyén alakítottak ki.
Az Operettszínház anyagilag is sikeres: bevételének kétharmadát ők keresik meg, „csak a fennmaradó harmadot adja a költségvetés”. Sikerült kivívniuk a szakma elismerését: „Két előadásunkat, a Nők az idegösszeomlás szélént és a Szegény Dzsoni és Árnikát kritikusi díjra jelölték.” A chicagói hercegnő bekerült a POSZT versenyprogramjába, és Bodor Johanna és tervezőtársai a legjobb mozgástervező díját is elhozták.
A KERO-korszakra reflektálva Lőrinczy elmondta, hogy ő, a korábbi színházigazgatóval ellentétben nem aktív művészként áll az intézmény élén. „Ha viszont valaki kreatív producerként vezeti az intézményt, akkor különböző stílusú darabok, zenék, rendezők felé lehet nyitott. Én egy színes rendezői gárdára és repertoárra vágyom, amibe beleférnek fiatalok, tapasztaltabbak, a drámaiság mellett pedig sok vidám dolog. Olyan műhelyt igyekszem létrehozni, ahol többféle stílus és irányzat jelen van.”
A teljes interjú itt olvasható.
hírlevél
