„Ma már el sem tudnám képzelni az életemet operett nélkül!”

Az idei koncert a Találkozások címet kapta. Mi az, amivel az operettnek köszönhetően találkoztál?

Gyakorlatilag minden! Ma már el sem tudnám képzelni az életemet nélküle. Semmihez sem fogható, annyira magas színvonalat kell nyújtani énekesként, prózai színészként és táncosként egyaránt! Ráadásul itt vannak a kollégáim is, akikkel az operettnek köszönhetően találkoztam. Csupa olyan személyiség, akikre a mai napig felnézek, és akiktől nagyon sokat tanulhattam.

Számodra mi teszi igazi ünneppé a Budavári Palotakoncerteket?

Negyedik alkalommal veszek részt a Palotakoncerten, és nagyon örülök, hogy ismét ott lehetek, mert számomra mindig különleges élményt nyújt. Nemcsak a festői környezet, a nagyzenekar, a remek táncosok, de a közönség miatt is. Mindig figyelem a takarásból, ahogy megtelik a nézőtér, mert doppingol a tudat, hogy azért érkeznek oda annyian azon a nyári estén, hogy szórakozzanak és feltöltődjenek. Ezért olyan feledhetetlen, lélekig ható élményt szeretnék nyújtani, ami egyszerre sirattat és nevettet. Emellett az is izgalmas, hogy tudom: nincs rá egy teljes előadásnyi lehetőségem, hogy hatást érjek el, csupán néhány dal eléneklésével kell minél több színt megmutatnom önmagamból. Az pedig külön öröm számomra, hogy a Palotakoncerteket a televízió is közvetíti, így azok is részesülhetnek az élményben, akiknek nem áll módjukban eljönni az Oroszlános Udvarba.

Milyen dalokkal készülsz az idei gálára?

A Lili bárónőből a Szellők szárnyán című duettet adom elő Dolhai Attilával. Gyönyörű zene, a szívem csücske. Ráadásul ezt a szerepet a Budapesti Operettszínházban is játszom, és nagyon szeretem, mert mindig megújulást jelent: egy fiatal lányt kell alakítani, aki a darab folyamán kislányból igazi nővé érik. Nagyon szép színészi feladat. A másik dalom Robert Stolz Vénusz selyemben című művéből a Játssz a hegedűn, amit leginkább a Cigányszerelem című operett Messze a nagyerdőjéhez tudnék hasonlítani. Nagyon közel áll hozzám, mert csodaszép dal, és nem utolsó sorban azért is, mert a férjem, Lénárt Gábor koreografálta, aki az est koreográfusa is lesz egyben. A vele való gyönyörű találkozás is az operetthez és a színházhoz köthető.

Van kedvenc operetted?

Több is. De talán Marica grófnő szerepe és az ő belépője az, ami a leginkább közel áll a szívemhez, mert a darab debreceni bemutatójával kezdődött el igazán az operettel való kapcsolatom, és akkor ismertem meg az Operettszínház tagjait is. De mondhatnám Szilvia szerepét, Lili bárónőt, Iluskát vagy Mária főhadnagyot is. Mindegyiket nagyon megszerettem. Ahogy azt a Robert Stolz dalt is, amit most a Palotakoncerten fogok előadni. Remélem, különleges élményt jelent majd a közönségnek is!

A primadonnák számára írt dalok általában nagyon líraiak, tele érzelmekkel, szerelemmel, gyakran fájdalommal. Ettől még nagyobb kihívássá válik az előadásuk?

Igen, mert nem az a cél, hogy önmagamat sajnáljam. Azt kell elérnem, hogy a közönség érezze a fájdalmamat és a boldogságomat. Olykor nehéz megtalálni azt a határt, amikor az érzelmek még nem csordulnak annyira túl, hogy gyengítsenek az éneklés minőségén. Persze néha előfordul, hogy az ember túlságosan is átél egy-egy pillanatot, sír, elérzékenyül. Ilyenkor sokat számít a többi szereplő, akik segítenek visszalendülni. Szerencsére ebben is nagyon jó partnerek a kollégáim.