Zenés színház

Maeterlinck: Pelléas és Mélisande

2006.05.23. 00:00
Ajánlom
Maeterlinck nálunk a kevésbé ismert színpadi szerzők közé tartozik. Különös hangvételű, szecessziós, szimbolista, lírai darabjai nem könnyen adják meg magukat a realista hagyományokon nevelkedett színházi miliőnek, műveinek színpadra állításával nálunk ritkán próbálkoznak meg a rendezők.

Balázs Zoltán azon fiatal alkotók közé tartozik, akik nem ijednek meg ilyen feladatoktól, akik mernek előadásról előadásra más-más nyelvet és eszközöket kipróbálni, szívesen kísérleteznek „ritkán játszott”, „nehezen előadható”, „könyvdráma” kategóriákkal illetett, könyvespolcokra kárhoztatott drámák leporolásával. Balázs a Theomachiával és a Négerekkel már eddig is igen magasra tette a mércét.

Különleges, sajátos hangvételű, balladaszerű előadást láthattunk a Bárka Színházban. Finoman koreografált, mégis rendkívül statikus előadás, nagyon gazdag látványvilággal. Olyan, mint egy gyönyörű festmény, melynek nézésével nem tud betelni a szem; minden jelenetnél szeretnénk egy kicsit tovább időzni. Sokszor nem azt látjuk, amit a nyelv kifejez, amit a szavakkal kimondanak: a helyszínek szimbolikusak, ki sem lépünk a kastély falai közül. Az alakok gyakorta mozdulatlanok, szavaik és tetteik nem feltétlenül azonosak, minden mozdulat, minden tárgy szimbolikus jelentést nyer. A díszlet meglepően egyszerű és nagyon hatásos. A titokzatos kastély boltíves folyosóit vagy szobáit láthatjuk, három szint, kilenc-kilenc boltívvel. Oldalt lépcsők, a földszintről a mélybe ugyancsak lépcső vezet. Szembe középen egy lombjahullt, kiszáradt fa árnyéka. A karcsú, kecses épület, az aprólékosan kidolgozott fények, a jelmezek, a fényesen hímzett kaftánok mind-mind azt az érzetet keltik, mintha a varázslatos és titokzatos keleten járnánk, az ezeregyéjszaka meséinek birodalmában.

Maeterlinck darabjában két ízben kapnak szerepet a szolgálók. Az első jelenetben a szolgálólányok takarítják, majd kinyitják a kaput: serénykedésük azt sugallja, hogy a kastély ünnepre készül, nagy esemény van készülődőben. Később az ötödik felvonás elején találkozhatunk velük (már nem szolgálólányok, hanem szolgálók), pletykálkodnak, elmesélik, elemzik az eseményeket. A kastély csöndbe burkolózott, titkok mindenhol, de előttük nem maradnak rejtett részletek. A darabban jelenlétük kevésbé indokolt, dramaturgiai szempontból igencsak lazán kapcsolódnak a cselekményhez. Balázs Zoltán elképzelése szerint azonban a szolgálók az előadás kulcsfigurái. A három basszista (Gábor Géza, Cseh Antal, Hámori Szabolcs) dalolva járkál föl s alá, és mindig a leglényegesebb pillanatokban lépnek fel. Megjelenésük, ruhájuk ünnepélyes, mozdulataik szertartásosak, halandzsanyelven szóló énekük egyszerre emlékeztet pravoszláv egyházi énekekre és távol-keleti dallamokra, érthetetlen szövegük és gesztusaik titokzatosak, mintha ezek értelmezésére csak beavatottak kaphatnának kulcsot. Olyanok ők, mint három keleti bölcs vagy három pópa. Olyanok, mint a moirák, akik az emberi sorsok fölött őrködnek, döntenek azoknak fonaláról. Ők hárman mindent tudnak, ismerik a múltat és a jövőt, irányítják a szereplőket végzetük felé, mely elől egyikük nem térhet ki.

Minden tekintetben Mélisande áll az előadás középpontjában, amit térbeli helyzete is jelez. Leginkább a második kastélyszint közepén látható, vagyis vertikálisan és horizontálisan is a tér központjában van. Alakja szinte mozdulatlan, jelenléte mégis rendkívül hangsúlyos. Balázs Zoltán megvonja a főhőstől a szó hatalmát; Mélisande titokzatosságát, törékenységét és kiszolgáltatottságát fokozza, hogy nem tud beszélni, szavak helyett furcsa, csettintő hangok szakadnak föl torkából. Nagyjából mindenki megérti őt (talán még a néző is), de igazán csak Pelléas találja meg vele a közös hangot. Pelléas tökéletesen érti minden „szavát”, és képes vele ezen a nyelven kommunikálni. Sorsuk már akkor összefonódik, amikor kérdőjel-alakban állnak egymás fölött, vagy amikor háttal állva, gyertyával a kézben a tengert nézik, és mozgásukkal a hullámokat utánozzák. Legtöbb közös jelenetükben mégis úgy szerepelnek együtt, hogy Pelléas térben máshol, másik szinten van, mégis minden ilyen pillanat különös jelentőséget nyer. Belesodródnak a szerelembe. Amikor megcsókolják egymást, valójában a kezüket tapasztják egymás szájára. A színpadon látható történések nem feltétlenül azonosak azzal, amit szavaikkal mondanak. A szerelmesek kívül vannak a nyelven, nem a szavaikkal kommunikálnak. Szenvedélyes szerelmük végzetes, kikerülhetetlen, ugyanakkor csoda, mely mégis a nyelvhez köti őket, éppen ezért tragikus: a csók pillanatában Mélisande „emberi nyelven” is megszólal.

Maeterlinck darabjának végén Pelléas meghal, de gyermeke életben marad, a halálból életre lehelt csecsemő előtt nyitva a jövő. Balázs Zoltán azonban nem hagyta meg ezt a nyitott zárlatot. Áthelyezte a hangsúlyokat, lekerekítette a darabot: az előadás voltaképp a darab utolsó jelenetével indul, Mélisande halálával kezdődik, majd ezzel is ér véget, csupán a szerepek cserélődnek fel. A kastélyban haldokló régi Mélisande utolsó szavait az erdőben megtalált új Mélisande szavai visszhangozzák, a szólamok örökre összefonódnak. Pelléas átveszi Golaud szerepét, és fordítva, szerepük felcserélődik. Az első jelenet az utolsó és az utolsó az első, a történet önmagába zárul, vagyis újra és újra elölről kezdődik, soha nem ér véget. Nincs kiút, ez a kastély átka, lakóinak végzete. A mesének pedig sosincs vége. Folytatódik újra és újra, ezeregy éjen át.

(2006. május 15. Bárka Színház; Maeterlinck: Pelléas és Mélisande; Km.: Arkël, Allemonde királya: Erdős István m.v. (bábszínész); Genevieve, Pelléas és Golaud anyja: Varjú Olga; Pelléas: Kálid Artúr m.v.; Golaud: Seress Zoltán; Mélisande: Varga Gabriella /Fátyol Kamilla; A kis Yniold, Golaud első házasságából való fia: Szikszai Rémusz; Orvos: Horváth Kristóf; Szolgálók: Hámori Szabolcs m.v. (basszus), Cseh Antal m.v. (basszus), Gábor Géza m.v. (basszus); Mogyoró Kornél m.v. (ütőhangszerek); díszlet- és jelmez: Gombár Judit m.v.; zeneszerző: Faragó Béla; zenei munkatárs: Dinyés Dániel m.v.; dramaturg: Góczán Judit; koreográfia: Vati Tamás m.v.; asszisztens: Kiss Réka Judit; ügyelő: Hajós Eszter; rend.: Balázs Zoltán)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

A metronóm kérlelhetetlensége – megnéztük az Ennio Morricone-filmet

Egy monumentális életműhöz monumentális portré illik: Giuseppe Tornatore dokumentumfilmje a maga két és fél órájával töményen, sűrítve mutatja meg, miért is lehet kizárólag szuperlatívuszokban beszélni Ennio Morriconéról.
Tánc

Eltáncolt fájdalom – Frida Kahlóról készít előadást Duda Éva

Eleonora Accalai főszereplésével mutat be Frida Kahlo életéről és művészetéről szóló előadást a Duda Éva Társulat. A FRIDA, az élet múzsája című, látványszínházi produkció bemutatóját december 7-én tartják a Nemzeti Táncszínházban.
Színház

Szakítópróba három hangra – Őze Áron rendezésében jön a Válásguru a Rózsavölgyi Szalonban

A francia Tristan Petitgirard által jegyzett darabot december 15-én mutatja be a Rózsavölgyi Szalon. Őze Áron rendezésében színpadra lép Ullmann Mónika, Brasch Bence és Józan László.
Plusz

Polgári engedetlenségbe kezdtek a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium tanárai is

„Felháborít az a megalázás, elhallgattatás és megfélemlítés, amit azoktól a politikai vezetőktől kell elviselnem, akik helyettem, felettem, nélkülem döntenek” – jelentették ki a gimnázium oktatói, akik úgy fogalmaztak, diákjaik iránt érzett szeretetük miatt álltak bele ebbe a küzdelembe.
Könyv

A CEU megnyitja budapesti könyvtárát

Közép-Európa legnagyobb angol nyelvű humán- és társadalomtudományi könyvtára a téli hónapokban sem zárja be kapuit. A gyűjtemény szombatonként is látogatható.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Monumentális regényből grandiózus opera – Háború és béke az Operaházban

A világhírű operarendező, Calixto Bieito sodró lendületű színrevitelében, a Genfi Nagyszínházzal koprodukcióban először mutatja be Magyarországon Prokofjev Háború és béke című operáját 2023. január 28-án a Magyar Állami Operaház.
Zenés színház hír

Nézze vissza Mundruczó Kornél müncheni Lohengrin-rendezését!

December 3-án mutatta be a Bajor Állami Opera Wagner Lohengrinjét Mundruczó Kornél rendezésében. Az előadást a színház saját streamingfelülete és a BR-Klassik is közvetítette, ahol vissza is nézhető a produkció.
Zenés színház hír

Új pályázatot írnak ki az Operaház főigazgatói tisztségére

A Kulturális és Innovációs Minisztérium csütörtökön tette közzé, hogy a Magyar Állami Operaház főigazgatói tisztségére kiírt előző pályázat érvénytelenül zárult, ezért új pályázatot írnak ki.
Zenés színház kritika

Történelmi naivitás

Schubert, az operakomponista, alighanem azok számára is kevésbé ismerős, akik egyébként otthon vannak a zeneszerző életművében, pedig a szerző színpadi művei a dalaihoz hasonlóan lebilincselő zenével rendelkeznek. A Helsinki Barokk Zenekar előadásában az Alfonso és Estrella szólalt meg a Müpában, november 17-én.
Zenés színház lapszemle

Mikor derül ki a Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatának eredménye?

Augusztus 8-án írta ki a Kulturális és Innovációs Minisztérium a Magyar Állami Operaház 2023. február 15-étől kezdődő ciklusára vonatkozó főigazgatói pályázatot, ám annak eredményét még mindig nem hozták nyilvánosságra.