- Számtalan díja mellé egy újabb elismeréssel gazdagodott az év elején. A Palermoi Opera Baráti Köre Ester Mazzoleni díjjal tüntette ki. Mi a közös az olasz énekesnőben és Önben?

- A század elején nagyon ismert énekesnő sokat énekelt a Scalaban és a Veronai Aréna első fesztiválján ő volt Aida. Olyanok kapják a róla elnevezett díjat, akiknek pályája valamilyen hasonlóságot mutat az övével.

Ezt nem lehet szebben! Istennő!

Ő is sok akkori kortárs operát énekelt, akárcsak én, aki Durkó Zsolt: Mózesének vagy Szokolay Sándor Sámson c. operája bemutatójának részese voltam. Ő is énekelte a ritkán előadott Lombardokat és a Médeát is, amit én lemezre is vettem. Ez Olaszország egyik legrangosabb zenei díja, előttem például Olivero, Gencer, Ghiaurov, Simionato, Scotto, Kabaivanska, Taddei, Freni, di Stefano, Bruson, Sutherland kapta. A névsorból is látszik, hogy elsősorban olasz énekeseknek adják.

- Milyen külsőségek között zajlott a díjátadás?

- Palermo egyik legrégebbi könyvtárában rendeztek egy kis koncertet a tiszteletemre, én meg a „Szivárvány havasán”-nal köszöntöttem a jelenlévőket.

Prunyi Ilona és Sass Sylvia

- Ez egy újabb szép szakmai díj. Mi a legkedvesebb elismerés, amit rajongóktól, nézőktől kapott?

- A közönség szeretete. Májusban jött például egy levél egy debreceni ének szakos egyetemista lánytól, aki arról írt, hogy most olvassa másodszor a Belső hang című könyvemet, amiben minden bölcsességet aláhúz, ez az ő „Ji csing”- je. Az is nagyon kedves számomra, hogy egy fiatal prágai énekesnő, aki részt vett néhány kurzusomon, a diplomáját belőlem írta.

Itt Londonban ő volt messze a legjobb Norma Callas óta!

Tosca - Budapest

- Mostanában a Római Magyar Akadémián tanít.

- Kurzusokat adok, a januárira húsz országból jelentkeztek. Minden évben a Magyar Kultúra Napján tartjuk a záró koncertet, a kötelező anyagban mindig van Liszt-dal. Ezen kívül nagyjából havi rendszerességgel rendezünk hangversenyt, ahova a legtehetségesebb tanítványokból választok közreműködőket. A koncertet megelőzi egy egyhetes képzés. Húszan járnak rendszeresen hozzám a világ minden tájáról, természetesen otthonról is. Denk Viktória, Molnár Ágnes több koncerten is részt vett.

A másik feladatom az intézmények közötti kapcsolatépítés, szeptember 14-én lesz a következő koncertünk az Olasz Intézetben Budapesten. Az ősz folyamán pedig Budrióban, Gyula testvérvárosában mi tartjuk az évadnyitót a város gyönyörű kis ékszerdoboz színházában. A hangversenyen szerepelnek majd Erkel művek is, hiszen Gyula híres szülötte Erkel Ferenc. A Torinoi Egyetemen pedig A kékszakállút fogjuk előadni.

Szívét, lelkét, mindenét átadja a hallgatónak, a nézőnek. Ő a legnagyobb élő magyar énekesünk!

- A legtöbbet énekelt szerepe a Tosca, első operaélménye a Traviata volt.

- Öt éves lehettem és a szüleim szerint azt kérdeztem: miért sírnak a hegedűk?

- Hol tart az opera, amit Callasról ír?

- A libretto kész, egy Budapesten élő spanyol zeneszerző dolgozik a művön. A címe La diva - nem csak Callas életéből ragadtam ki epizódokat. Ez bármelyik világhíres énekesnő élete lehet.

Salome - Budapest

- Hogy lehet előadás után visszatérni a normális világba, ha az ember előzőleg meghal, mindenki zokog körülötte vagy mondjuk Lady Macbeth-ként végig gyilkolta az estét?

- Nekem mindig azzal volt problémám, hogy véget ér az előadás, egy másodperc alatt összecsukódik a függöny és felállni, kimenni, meghajolni, mosolyogni. Mostanában a MET közvetítésekben látjuk, amint lemegy a függöny, már kezdődik a rohangálás, jön a műszak, szedik szét a színpadot. Rögtön megszólal az ébresztőóra. Nekem ez a váltás nehéz.

- De aztán szerencsére el lehet menni Scarpiaval – miután Toscaként leszúrta - egy jót palacsintázni. Mint egykoron Giuseppe Taddeivel. Kik voltak azok a kollégák, akikkel a legjobban működött a kémia a színpadon?

- Renato Bruson a legelső helyen van. Életem első Macbeth-jét Torinóban vele énekeltem. Ő egészen fantasztikus kifejezőkészséggel bírt! Egyetlen másodperc sem volt, ami privát lett volna. A másik nagy élményem Boris Christoff. A Covent Gardenben egy ünnepi Don Carlos előadáson, amin az ottani fellépésének sokadik évfordulóját ünnepelték, én voltam Erzsébet mellette . Hát én még ilyen elementáris erejű tekintetet nem láttam! Óriási, álomszép hang és az a tekintet! Az ember valósággal rettegett tőle. Grace Bunbry-t is borzasztóan tiszteltem. Ő egy másik Don Carlos előadásban volt Eboli, én Erzsébet. A duettünkben olyan gyönyörűen muzsikáltunk együtt, mintha egy tőről fakadna a hangunk! Pedig előfordul, hogy az Ebolit éneklő művésznő meg akarja mutatni, hogy neki is van szép erős hangja. Grace Bunbry olyan fokon tudott figyelni a másikra, hogy csak a legnagyobb tisztelettel tudok róla beszélni, nem csak mint művészről, hanem mint kollégáról is.

- A június 6-i koncerten az Óbudai Társaskörben azok mellett a Strauss-dalok mellett, amiket egy lakatlan szigetre is magával vinne, elhangzik az ugyancsak nagyon szeretett Liszt-dalok között egy, amely különösen fontos az Ön számára.

- Forrai Miklósnál tanultam a Zeneakadémián dalirodalmat, ahol Prunyi Ilona volt a zongorakísérő. Forrai tanár úr Liszt kutatással foglalkozott és éppen akkoriban találták meg Szentpéterváron ezt a dalt. Forrai tanár úr megkért, hogy tanuljam meg és énekeljem el. Tehát az én nevemhez köthető a dal bemutatása, bár lehet, hogy abban az időben már énekelték, de erről nem tudunk. Ez az egyetlen Liszt-dal, ami orosz szövegre született. A verset Alekszej Tolsztoj, az író unokaöccse írta, később lemezfelvétel is készült belőle.