Zenés színház

Mary Poppins: Hűvös angol elegancia

2012.10.15. 15:12
Ajánlom
A Madách Színház legújabb musicalprodukciója pontos, perfekt és profi munka. A „Megtörténhet bármi, hogyha hagyod" meseisége azonban hiányzik belőle.

A Csodálatos Mary volt az első kötet, amit a Mary Poppins-sorozatból megkaptam, talán harmadikos lehettem. Aztán jött a többi, és bár tudtam - hiszen magam voltam már akkor is a megtestesült racionalitás -, hogy az Alföld közepére a nyolcvanas években nem fog egy darab nevelőnő se érkezni, pláne nem egy röpködő, keserű kanalas orvosságot finom sziruppá változtató angol nanny, mégis irigykedve és vágyakozva olvastam a Banks gyerekek kalandjait.

Valamivel nagyobbacskán - de még mindig ugyanebben az előző, az Erzsébet körúti közönség egy részének szinte prehistorikus korszakban - egy fekete-fehér tévén láttam a filmet Julie Andrew-szal, és egyáltalán nem vágytam egy olyan nevelőnőre. Hiszen a filmen Mary Poppins egyáltalán nem puhán, lágyan kedves a gyerekekkel, hanem a munkáját tökéletesen végző, igen öntörvényű alkalmazott. Kétségtelen, hogy tud valamit, van benne valami vonzó, de az a fajta elragadó, túláradó, szenvedélyes kötődés, amit számomra a szeretet jelent, hiányzik belőle. Ő a csodát munkaköri kötelességből teremti, oldódni pedig - talán nem véletlen - Bert társaságában tud. Naná, ő is nőből van... Majd amikor már felnőttként Angliában éltem és beleláttam családok életébe, megértettem, hogy bisszigségében Mary Poppins nem más, mint a sztereotipikus angol szülők és nevelőnők kvintesszenciája. Azé a funkcionális és pragmatikus kapcsolaté, amelyből hiányzik az intenzív, feltétel nélküli kötődés, azé, amelyet egy későbbi szaktárs, Nanny McPhee (eredetileg: Nurse Matilda) úgy fogalmazott: "Behave or Beware", azaz "Viselkedj vagy vigyázz". Vagy ott van az egyik női csatornán futó reality, a Szuperdada, a 21. század fegyelmező erejű, kezelhetetlen kölyköket kedvesen alkalmazkodó, bájosan fegyelmezett gyerkőcökké nevelő nörsz. Talán ezért az ismerősség miatt is lehet a szigetországi kulturális emlékezetnek olyan alapreferenciája, hogy a Danny Boyle rendezte londoni olimpiai megnyitóban soktucatnyi Mary Poppins röpült be a stadionba.

Jóval a bemutató előtt Szirtes Tamás úgy fogalmazott, hogy Madách Színházban a közönség egy realista nagymusicalt láthat majd, és a budapesti előadásban szeretné kidomborítani a társadalmi-lélektani hátteret. Ez utóbbi, ami erényére válik a produkciónak, mindenképpen sikerült: látjuk a színpadon a diszfunkcionális Banks családot, ahol a gyerekek szocializálódásában a szülők nem túl sok szerepet játszanak, hiszen az anya szenved, mert színésznői karrierjét feladta, az apa - sajátos paradoxon - egyszerre katonás rendet parancsoló és tutyimutyi,ugyanakkor nem kifejezetten az emancipáció híve, hiszen elvei szerint ő keresi a pénzt,  neje pedig otthon a tisztes feleség szerepében tündököl (a Banks házaspár alakítói igen meggyőzően: Koós Réka és Szervét Tibor). A háztartáshoz tartozik még a konyhai oldalról a tenyeres-talpasan rusztikus, minden megnyilatkozásában irritálóan sok Brill néni (Dobos Judit).

Itt teremt rendet Mary Poppins, akit kedves beszéd- és makulátlanul csilingelő énekhangon játszik Oroszlán Szonja. Kivetnivaló nincs a játékában, előírásszerűen táncol, hibátlan eleganciával röpül, méltóság és tartás van minden egyes mozdulatában. S ezzel a magas fokú szaktudással, makulátlansággal és „pikkpakksággal" artikulálódik minden fentebb részletezett angolnevelőnőség. E szempontból ellentéte Bert szerepében az énekhangokkal nem minden esetben győzedelmes csatát vívó Csonka András, ám ezek a foltok valahogy mégis ember- és nézőközelibbé hozzák a karaktert. Ehhez az érzelmesebb, ha úgy tetszik, érzelgősebb vonalhoz tartozna Corry néni (Bencze Ilona) és a Madaras asszony (Baranyai Annamária), a dramaturgiai lyukak miatt az ő felvillanásaikból történetek, egyéni sorsok nem rajzolódhatnak ki.

Bárány Ferenc fordító frappáns és szellemes magyar szöveget készített, belőle legföljebb a Mary Poppinsra alkalmazott, ám gyerekszájidegen „nőci" vagy a „Mér nem segítettél apádnak gyereket csinálni" konyhai beszólás tűnik idegennek, a „gellert kap a kanál is" az elhajló kanál gesztussal megerősítve erőltetettnek hat. A produkció látványvilágát tekintve fura kettősséggel bír (aki jegyzik: Rózsa István díszlettervező, Rományi Nóra jelmeztervező, Vízvárdi András, az animáció és a plakát tervezője). Banksék háza babaházszerűen áll a színpadon, realista kidolgozottságában is jóval mesésebb, mint azok a vetítések, amiket a színpad elejére és hátsó felére a helyszínváltások, átdíszletezések idejére leereszkedő, Mary Poppins esernyőjének formáját követő vásznon látunk, vagy azok a képek, amiket egy-egy mozdulattal - és a technika segístégével - Bert a park téglakerítésének falára fest.  És míg a csodával csak alulról határosak azok a színes betűk, amik Corry néni boltjában a Szuperfrenofrenetikomaxikapitális feliratot kiadják, a színészek és a táncosok karmozdulataiból alakuló ábécében van dinamizmus, Szervét Tibor egyetlen tánchoz hasonló megmozdulásában pedig nem kevés a bumfordiság, a humor és az önirónia (koreográfia: Tihanyi Ákos). A közönség viszont a legnagyobb tapssal a repüléseket, a falon járást és az égősorral beépített zakókat jutalmazza, tehát a teatralitás, és nem a színház hatását. Ami engem azért szomorít el - és hiába kap fényt a nézőtér a fináléban -, mert nem arra utal, hogy az apró, hétköznapi, intim csodákra lenne igény.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Zenés színház

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Laki Péter: „Ez nem hagyományos gála”

A fiatal táncos komikus igazi showman, és karizmatikus színpadi jelenlétét a Budavári Palotakoncerteken is kamatoztatja: Kerényi Miklós Mátéval együtt látják el a házigazda feladatát.
Zenés színház operett

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.
Zenés színház interjú

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Zenés színház kritika

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Zenés színház interjú

„A Marica grófnőnek minden száma sláger”

A Fertő-tó partján, Mörbischben láthatja a közönség Kálmán Imre örökzöld alkotását, a Marica grófnőt, amely zeneileg és látványosságában is lenyűgözőnek ígérkezik. A produkcióról a Seefestspiele Mörbisch művészeti vezetőjét, Peter Edelmannt kérdeztük.