Zenés színház

Mátyássy Szabolcs életet csókolt az operába

2017.06.22. 12:22
Ajánlom
Zenetörténetet írtunk-e tegnap este a Scaevolával? Miért szörnyen nehéz Mátyássy Szabolcs dolga, és szívünkbe zárhatunk-e egy kortárs operát? Kritika a Bartók Plusz Operafesztivál előadásáról.

Az operát gyakran „csúfolják” a műfajok csúcsának, pedig számszerűen kevesebb operát hallgatunk, mint amennyi filmmel, regénnyel vagy színdarabbal találkozunk. Ilyen módon nem is csoda, ha az opera szép lassan érinthetetlenné vált – az új művek helyett az énekesek kultuszáról és a halott operaszerzők magasztalásáról szól az egész, nem is ok nélkül: Mozart, Verdi, Wagner és a többiek magasra tették a lécet. Ugyanakkor Richard Strauss óta nem nagyon született opera, amit igazán a szívünkbe zártunk volna.

Mit csináljon ilyenkor egy operaszerző, főleg, ha magyar, és Bartók nyomasztó örökségével is meg kell birkóznia? Írjon operát külföldre, ahogy Eötvös Péter teszi, aki végül is olyan fészekben költ tojásokat, ahol nem tanyázik? Vagy írjon anti-operát (ami végül is anti-anti-operává válik), mint Ligeti György?

Mátyássy Szabolcs új művének, a  Scaevolá nak nem könnyű utat találni, engem viszont a bemutató előtt, a Miskolci Nemzeti Színház nézőterén a helyemet elfoglalva átjár az a butuska kíváncsiság, hogy

vajon zenetörténelmet írunk-e az este?

Azt hiszem, máshogy nincs is értelme ennek nekiállni.

A Scaevola jó opera. A színpadi műfajok királynőjeként az opera legyen zsigeri, monumentális, elemi erejű és örök érvényű, ez a mű pedig – örömmel állapítom meg – ezek mindegyikének megfelel. A történetet a legfontosabb emberi motívumok járják át – szerelem, ösztönös szexualitás, halál, fenyegetettség, félelem és bátorság –, melyek jól szerveződnek egységgé, és tétet adnak az egész sztorinak. Gyönyörködni lehet a zenében: libabőrös leszek a kórusszámoktól, az áriák pedig komoly érzelmi és drámai töltetet hordoznak. Ezt az élményt csak emelte a Miskolci Szimfonikus Zenekar és az Á la cARTe kórus (vezényelt Sándor Szabolcs). Éppen egyórás az opera, de annál súlyosabbnak érződik.

Mégis, a csúcsponttal van a baj: miután Plamen az ellenséges táborba ér, rövidesen elfogják. Borya, az állatias megjelenésű fővezér vallatni kezdi őt, Plamen viszont nem árulja el a népét. A tűzbe teszi a kezét, Borya pedig megretten a bátorságtól, és másnap elvonul a seregével. Kár, hogy a kulcsmomentum mind zeneileg, mind dramaturgiailag súlytalan: miután látványosan felgyullad a díszlet egyik eleme (egy pillanatra az is megfordul a fejemben, hogy baleset történt, ég a színház), Plamen alig pár másodpercre teszi a tűz közelébe a kezét – a nézőnek ideje sincs felfogni a pillanat súlyát, már túl vagyunk a csúcsponton. Meghallgattam volna egy nagy, hatásos áriát a főhőstől, pár hatalmas crescendót és a többi. (Nem véletlenül haldoklik az operában mindenki negyed óráig. Úgy a hatásos.) A mű végén Mirella felakasztja magát, de a befejezés hatásosságát az ügyetlenül kivitelezett akasztás tompítja.

Az sem segít a művön, hogy helyenként a szöveg kifejezetten blőd („Mondd, hát ki vagy?” „A végzeted.”). A rendező, Almási-Tóth András munkája nyomán viszont a zenei és a színpadi történések szerves egységbe fonódnak. Ősi energia árad a színpadról, gördülékenyen váltakoznak a jelenetek: közösség, egyén, tömeg, magány, törzsi rítus és személyes, belső küzdelem, ami a közösségben zajlik, tükröződik az emberben, és ami az emberben zajlik, ott lesz a közösségben – régi recept, és működik. Ugyanez a viszonyrendszer dominál a díszletekben és a jelmezekben: előbbi Rákay Tamás és Safranek Zita, az utóbbi Márton Richárd munkája. Barta Dóra készítette a koreográfiát, amely rendkívül dinamikussá tette a mű összképét.

Nem kerülgetem: ez az opera jobb énekesi gárdát érdemelt volna.

Nem volt erős a férfitöbbség: Tötös Rolandnak Plamen szerepében kiemelkedő pillanatai voltak csupán, de ennyire sem tudott meggyőzni Erdős Attila (Baldo). Cseh Antal már csak a fizikuma miatt is erőteljes jelenség, de hamisan intonál. Az pedig végképp kényelmetlen, ha Tóth Pál Mátyás szólamát a szájáról kell leolvasnom. Horti Lillát viszont érdemes ünnepelni: színpadra termett, különleges tehetségű drámai szoprán, és minden megjelenése az opera legjobb pillanatait jelenti. Annál nagyobb csalódás volt a húzónév, Rost Andrea jelenete, aki kottából énekelt egy zárt számot, melynek a szövegét nem lehetett érteni, és inkább megakasztotta a cselekményt.

A Scaevola egyébként inkább lelkes fogadtatásra talált, és ha színpadra kerül újra, feltétlenül ott leszek. Némi újragondolással ez a mű a magyar operairodalom egyik ékkövévé válhat.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Wagner istenek nélkül – kritikaszemle a bayreuthi Ringről

Bár eredetileg 2020-ra tervezték, a pandémia miatt csak idén találkozhatott a közönség Valentin Schwarz osztrák rendező új Ring-produkciójával. A közönség részéről heves elutasítással fogadott előadásoknak a sajtó erényeit és hibáit is kiemelte.
Plusz

Ilyen volt a Sziget Fesztivál első két napja – Galéria

Szabadság, buli, önfeledt szórakozás, némi kultúrával megspékelve – a Sziget idén is hozza a formáját, a fesztiválozók pedig nagyon várták mindezt, főleg két év kihagyás után. Fura jelmezekbe bújt fiatalokból most sincs hiány, mindenki barátságos, és nagy csodálkozásunkra földön fetrengő fesztiválozókból is jóval kevesebbet láttunk, mint néhány évvel ezelőtt.
Plusz

Csendet lélegezni a zajban – Programajánló a Sziget 2. napjára

Aki lemaradt volna az első napon az alvóinstallációról vagy Mészáros Máté performatív sétájáról, az ma bepótolhatja. Közös lélegzésre, elcsendesedésre hívja a fesztiválozókat a francia Claire Ducreux táncművész, akinek különleges előadását egy olasz faluban töltött nyaralás inspirálta. Nézzetek be hozzánk a Fidelio támogatásával megvalósuló színház- és táncplaccra augusztus 11-én is!
Színház

29 éves korában elhunyt Uszléber Ádám színpadtechnikus

A Komáromi Jókai Színház munkatársát hosszú betegség után, tragikusan fiatalon érte a halál – tudatta Facebookon a teátrum.
Jazz/World

Cseh Tamás-emléknapot szerveznek Bakonybélen

Soha nem hallott dalok is elhangzanak augusztus 13-án Bakonybélen, az Énekmondók emlékezete című rendezvényen, amelyet Cseh Tamás zenész-énekes tiszteletére rendeznek meg. 

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház lapszemle

Wagner istenek nélkül – kritikaszemle a bayreuthi Ringről

Bár eredetileg 2020-ra tervezték, a pandémia miatt csak idén találkozhatott a közönség Valentin Schwarz osztrák rendező új Ring-produkciójával. A közönség részéről heves elutasítással fogadott előadásoknak a sajtó erényeit és hibáit is kiemelte.
Zenés színház beszámoló

Jégkristály nyár közepén

Gálakoncerten lépett a közönség elé a 2013-as Operalia-győzelme óta nemzetközi hírnévnek örvendő szoprán, Aida Garifullina. Az énekesnő augusztus 2-án a Margitszigeti Színházban tartott koncertjén népszerű áriákat és kevésbé ismert darabokat is megszólaltatott.
Zenés színház ajánló

Inspiráló és felejthetetlen előadásnak ígérkezik az Attila

Attila legendáját, történelmünk ezen apró, sokszor bizonyára teljesen félreértelmezett darabkáját augusztus 12-én és 14-én a jövő köntösébe csomagolva tárja nézői elé a Margitszigeti Színház. Az alkotói folyamatról a címszerepet alakító Bretz Gábor és az Odabellát megtestesítő Maria Agresta mesélt.
Zenés színház ajánló

A milánói Scala világhírű tenorja is fellép az Operaház ünnepi gáláján

Az olasz operairodalom legszebb részleteiből nyújt válogatás a Tenorissimo operagálája augusztus 19-én, a Magyar Állami Operaházban. Az est sztárvendége, Fabio Sartori, elismert olasz tenor, partnerei az OPERA vezető női szólistái. A dalszínház zenei együtteseit Kocsár Balázs főzeneigazgató vezényli.
Zenés színház ajánló

Bűnözők lepik el a Dóm teret

Augusztus 12-én Szegedre érkezik Fred Ebb és Bob Fosse világhírű, Tony-díjas musicalje, a Chicago.