Zenés színház

Még mindig lebilincselő a Székely fonó

2017.06.23. 10:53
Ajánlom
Majdnem opera a lengyel Michał Znaniecki rendezésében ez a daljáték: kiváló énekesek és elbűvölő látványvilág a Miskolci Nemzeti Színházban. A Bartók Pluszra látogatott az Operaház produkciója.

Sok idő telt el, mióta Kodály megírta a Székely fonót. Nem arra a valójában nyolcvanöt évre gondolok, ami a bemutató óta eltelt, és ami valóban elenyésző mondjuk a 2500 éves Antigoné mellett. Hanem arra, milyen távol került a téma: az a népművészet, amit Kodály, Bartók és a többiek még életteli állapotában tapasztaltak, jóformán eltűnt, a világ kinyílt, van internetünk, ablakunk a földgolyó hét kontinensére. Ha akarom, pár kattintás után megnézem, hogy miként temetkeznek a maorik, hogyan küldik haza az angol kismamákat egy nappal a szülés után a kórházból, és mi egy kínai kisiskolás tízóraija. Mindent tudunk a világról. És ahogy kinyílt a világ, úgy – paradox módon – rögtön be is zárult. Nem tudjuk egyetlen nagyító alá venni az egészet, de még Európát sem tudjuk meghatározni egy szép kerek mondatban.

Túlságosan sokszínű, nagy és különböző lett a világ, és ez megszédít.

Michał Znaniecki tehát valami lehetetlen dologgal próbálkozik: egyetemessé teszi a Székely fonót, ez a magyar folklórban rendkívül mélyen ágyazott művet. Hogy mindenkihez szóljon, hogy mindenki felfedezze magát benne. Persze rögtön hozzátenném, hogy magyaros, népies műként színre vinni azt még inkább lehetetlen lenne – illetve hamis: óhatatlanul egy stilizált múltat idézne, és nosztalgiát ébresztene valami iránt, amit soha nem éltünk át.

Halál, gyász, ártatlanság, feloldozás, szerelem

– ezek a Székely fonó témái, melyek Znaniecki rendezésében egy különös, evilágot és túlvilágot, múltat és jelent összekötő történetté alakulnak. Luigi Scoglio (díszlet) és Magdalena Dabrowska (jelmez) vizuális koncepciója fantasztikusan segíti a produkciót. Hadd ne fukarkodjak a dicsérő jelzőkkel: a Székely fonót nézni egészen csodálatos és lebilincselő. (Egy pillanatra sem látom nyomát annak, hogy vendégprodukcióról van szó, az Operaház stábja egy fél nap alatt birtokba vette a Miskolci Nemzeti Színházat.)

Hatásos koncepció: a nyitójelenet nem a fonóban, hanem egy halottasházban játszódik, a Kérő helyett egy haldokló férjet látunk, mellette a fiatal felesége. „Elmegyek, elmegyek” – énekli a férfi, pár perccel később az anya a kislányát vigasztalja az „Én elmentem a vásárba...” kezdetű dallal.

A cselekmény aztán egyre inkább elveszik a múlt, az emlékezés és a vágyak szövevényes viszonyrendszerében

– ezt a szövevényességet egy fonott háló szimbolizálja, ennek túloldaláról énekel a Férj az egyik jelenetben. Hátborzongató a Halál megjelenése (nem bolha, ahogy az eredetileg szerepel, emeltük a tétet): busómaszkban, egy apró koporsót szorongatva. Az idő kizökken, a temetési menet visszafelé halad, majd megáll, egy hatalmas óra jelenik meg valószínűtlen számozással a „Tőlem a nap úgy telik el...” kezdetű népdalnál. A vége boldog vég: a népballadákban többnyire tragikumot hordoz, ha a szerelmesek a sírban lesznek csak egymáséi, de Znaniecki kikezdi ezt az elképzelést is: a Férj és a Feleség újra egymásra találnak, boldogok, szerelmesek – és az sem teljesen eldönthető, hogy ennek a találkozásnak a színhelye a túlvilág, a halál vagy pedig az emlékezés.

Kocsár Balázs figyel arra, hogy a Székely fonó más színpadi köntöst kapott, hát a zene is más: egységesebb, nem jelenetek követik egymást, több ez a daljátéknál is.

A zenekar operai igénnyel és ívvel játssza Kodály partitúráját.

Az énekesek a csúcson: Gál Erikát lehetetlen nem imádni, olyan ízzel, érzéssel és drámaisággal énekel, Haja Zsolt előadásában különösen hatásos a túlvilágról felcsendülő „Az ahol én elmegyek”. Sáfár Orsolya és Pataki Adorján énekli a fiatal szerelmesek: mindketten nagyon tehetségesek és érzik a produkció ritmusát, hangját. Gradsach Zoltánt elég régen, utoljára a Leander és Lensziromban láttam jó két éve: rengeteg érett a hangja azóta (is); amikor a színpadon ő busómaszkban futkosotta hátamon meg a hideg. A kisebb szerepekben Kiss Erika és Wiedemann Bernadett remekelt.

Hát így lát minket, magyarokat, Znaniecki, illetve így látja a világot. De nem is ez a lényeg, hanem hogy mi hogyan látjuk magunkat ezen a tükrön keresztül. A Székely fonó az Operaház egyik legjobb produkciója az utóbbi évekből.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Klasszikus

Magnificat, az örömteli várakozás himnusza

Számos zeneszerzőt megihletett a bibliai szövegre épült keresztény himnusz, a Magnificat, mely hagyományosan az adventi várakozás során szokott elhangozni.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„A humor a legszebb eszköz a sötétség ellen” – interjú Dénes Viktorral

Számos operettben bizonyított már táncoskomikusként, ezúttal azonban Rozsda Lovag bőrébe bújik Dénes Viktor a Budapesti Operettszínház zenés mesejátékában, a Rozsda Lovag és Fránya Fridában. Az újrahasznosított főhősről, a környezettudatosságról és a commedia dell’arte darabbéli megjelenéséről beszélgettünk.
Zenés színház hír

Különleges produkcióval álltak színpadra a Madách Színházban a Baltazár Színház művészei

Rendhagyó előadással tisztelgett a Madách Színház december 2-án a sérült emberek előtt a fogyatékossággal élő emberek világnapja alkalmából. A Szerencsejáték Zrt. „Tarts velünk egy akadálymentes jövőért!” kampányának részeként ugyanis a Mamma Mia! egyik betétdalát az előadás szereplői a Baltazár Színház színészeivel közösen adták elő.
Zenés színház kritika

A mitológiai szörnyek valósága

Eötvös Péter-ősbemutatót tartott a Berlini Állami Opera. A zeneszerző Sleepless című opera-balladája Jon Fosse Trilógiája alapján készült, Mundruczó Kornél állította színpadra.
Zenés színház hír

Polyák Lilla 20 év után távozik a Madách Színházból

A színésznő a hírt Facebook-oldalán jelentette be, köszönetet mondva a színház dolgozóinak az eddigi közös munkáért.
Zenés színház interjú

Régi-új mesék – Beszélgetés Székely Krisztával

A Hoffmann meséinek van terjedelmes mennyiségű hiteles kézirata, kritikai kiadása, de nincs definitív verziója. Fodor Géza „ismeretlen remekmű”-nek nevezte Offenbach befejezetlenül maradt operáját, amelyre – szintén Fodort idézve – önmagában nem, csak interpretációtörténetileg tekinthetünk. Ezt a történetet írja tovább az Opera előadása, amelyet Székely Kriszta rendez.