Izgalmas végigtekinteni az operatörténeten, mennyire mozgatták meg a zeneszerzők fantáziáját az anya-gyerek kapcsolatok. Ahogy az irodalomban, a gyerekkor kérdései és a kisgyerekek sokáig itt sem válhattak főszereplővé, míg a nagy olasz romantikus művekben a főhősöknek általában nincs anyjuk: vagy csak az apa fontos, vagy a halott anya szeretetteljes. Ám ezek a történetek túl sötét hangvételűek lettek volna egy anyák napi cikkhez, így abból az igen kevés darabból válogattunk, amelyeknél anyák és gyermekek sorsa is jóra fordul.
Vivaldi: Farnace
A címszereplő felesége, Tamiri az operairodalom egyik legszebben megírt anyafigurája, a szeretet és a humánum képviselője egy kegyetlen világban, ahol mindent az érdek és a bosszú irányít. Miközben a királynénak semmi más célja nincs, mintsem megvédeni kisfiát a veszélytől, saját anyjával is szembekerül. Berenice ugyanis nem tudja elfogadni, hogy lánya a család ellenségével kötötte össze az életét. Az egyik anya kitartó jósága végül azonban a másikat is meghatja, Berenice békét ajánl, Tamiri és családja pedig boldogan élhet tovább.
Verdi: Falstaff
Lám, a férfiak csak zűrzavart okoznak, de ha a nők veszik kézbe a dolgokat, helyreáll a rend – summázhatnánk Verdi Falstaffjának cselekményét. A kissé szűk látókörű, ám tehetős polgár, Ford előnyös házasságot tervez lánya, Nanetta számára, ám arról az apróságról elfeledkezik, hogy az mást szeret. Még szerencse, hogy felesége, Alice, igazi anyai gondoskodással elrendezi a helyzetet, és egy kis cselvetés után a fiatalok boldogan egymáséi lehetnek – nem mellesleg az asszony saját tolakodó udvarlóját is megleckézteti.
Goldmark: Téli rege
Shakespeare örök érvényű színműve arról, hogy a megbocsátás és a kibékülés évtizedek múltán is lehetséges, különösen poétikus zenei megvalósítást kapott kora egyik legnépszerűbb magyar zeneszerzőjétől, Goldmark Károlytól. A komponistát saját élete is inspirálta a történet feldolgozására, leányát, aki a nélkülözésének éveben folytatott viszonyából született, csak tizennégy éves korában ismerte meg. A családi kapcsolatok helyreállíthatók, a mű halottnak hitt anyafigurája is életre kelhet, ha mindenki belátja a hibáit – zárul a tanulsággal az opera.
Richard Strauss: Az árnyék nélküli asszony
Ezzel a darabbal csalunk egy kicsit, hiszen a címszereplő a cselekmény folyamán még nem anya, ám mindent megtesz, hogy azzá válhasson. Azaz minden azért mégsem: a Császárné épp azáltal válik méltóvá az emberi boldogságra és a családalapításra, hogy nem akarja ezt mástól elvenni. Így a mű végére mindkét pár, a Császár és a Császárné, illetve a kelmefestő Barak és felesége is megtapasztalhatja a gyermekáldás örömét – ahogyan azt a gyerekek kórusától is hallhatjuk.
Milhaud: A bűnös anya
Az Almaviva-család életének harmadik fejezete igen sötét háttér előtt játszódik, vádak és gyanúsítgatások közepette, míg végül kiderül, hogy mindkét fél, a Gróf és a Grófné is hűtlen volt. Ám azáltal, hogy képesek felülemelkedni a múltbéli sérelmeken, elhozzák gyermekeik számára a boldogságot: a Gróf leánya, Florestine, és a Grófné fia, Léon összekötheti az életét, remélhetőleg egy tisztább, őszintébb házasságban, mint amilyenben szüleik éltek.
Fejléckép: Jelenet a Falstaffból (forrás: Magyar Állami Operaház)