- Orvosnak készült, később mégis az opera felé fordult. Mi történt?

- Mondhatnám, hogy minden hirtelen elromlott, de éppen ellenkezőleg. Latinból kellett vizsgáznom, de nem sikerült átmennem. Megismételhettem volna a tesztet, de semmi kedvem nem volt hozzá, ráadásul voltak tanáraim, akik felfigyeltek a hangomra, és azt tanácsolták, hogy menjek el egy meghallgatásra. El is mentem, ahol pedig közölték, hogy felvételizzek a konzervatóriumba.

Bo Skovhus

Egy kis dán faluban születtem, ahol ilyesmire aligha volt még példa, gondolhatja mit szóltak a szüleim, amikor hazamentem az ötlettel. Az édesapám egyenesen azt mondta, hogy felejtsem el, és legyek inkább bankár, hiszen úgy biztos a jövőm, de olyat még nem hallott, hogy valaki megélt volna az éneklésből.

Bo Skovhus

- Az orvostudomány ugyanakkor még most is közel áll a szívéhez.

- Igen, és nagyon örülök, hogy a lányom végig akarja járni az utat, amit én nem tettem. A Wagner-próbák miatt most több hétig Magyarországon vagyunk, és néhány nappal ezelőtt el is mentünk egy nyílt napra a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre itt Budapesten, ahová beadta a felvételiét. Nagyon drukkolok, hogy sikerüljön, Bécsben élünk így közel maradhatna a családhoz.

- A Wagner-napokon ismét Beckmesser figuráját alakítja, aki racionalitásával és tudásával tűnik ki a dalnokok közül. Hogyan viszonyul a karakterhez?

- Beckmessert számtalanszor formáltam már meg különböző előadásokban, és minden alkalommal élvezem az alakítást. Ő egy negatív karakternek számít, de ennél sokkal összetettebb személyiség, az opera elején még olyan szereplő is akad, aki szimpatizál vele, többek között maga Hans Sachs. A karakter Verdi Jágójához hasonlítható, a közönség ellenszenve olykor érezhető a levegőben. Egy tipikus németről van szó, aki valljuk be, nem szimpatikus első látásra, túlságosan pedáns, tudja mindennek a rendjét, nem szereti a változásokat, vonalas és merev. Mégis van valami, ami különlegessé teszi. Ő a legintellektuálisabb a dalnokok közül, a „tudás” birtokában van, nagyon keményen és élesen fogalmaz, de az igazat mondja. Tudjuk, hogy Wagner korának kritikusát akarta nevetség tárgyává tenni a jellemrajzzal, azt az embert, aki rendelkezik a tudással, de a gyakorlatban nem alkalmazza. Ez pontosan megjelenik az operában, Beckmesser ismeri a dalköltészet kritériumait, de mégsem tud érdemben a dalnokok partnere lenni. Van itt még egy érdekes dolog, érdemes lesz odafigyelni arra, hogy Sachs miként bánik majd a harmadik felvonásban Beckmesserrel, akinek tulajdonképpen az egzisztenciális léte kérdőjeleződik meg a közösségben.

Bo Skovhus (Fotó/Forrás: Müpa)

- Három évvel ezelőtt az első előadás után megsérült a lába és mankóval vállalta a további előadásokat. Úgy tűnt, mintha a karakter kiteljesedett volna. Idén már beépítik ezt a rendezésbe?

- Valamit ki kellett találnom, mert elviselhetetlen fájdalmaim voltak, nem tudtam járni, ezért használtam botot, és való igaz, mintha feltaláltam volna valamit. Nem mondhatom, hogy ezt a valós hendikepet teljesen átforgattuk az előadás javára, vagyis úgy kezdjük, ahogy az eredetileg ki van találva, de annyit elárulhatok, hogy valami történni fog Beckmesserrel.

- Minden Wagner-szerepet elénekelt már, amit lehetett?

- A kapcsolatom Wagnerrel talán azzal magyarázható, hogy dán származású vagyok, tudja vikingek stb. (Nevet. - a szerk). Az ő zenéje szorosan kapcsolódok minden északi néphez, és sokat jelent számunkra, van benne egyfajta struktúra, amit talán mi könnyebben elsajátítunk. A másik a hangom, ami arra predesztinál, hogy Wagnert énekeljek. Egy Verdit sosem tudnék jól előadni. Talán mindent énekeltem már, ami nekem való, Wotan és a Hollandi teljesen más, de ott van Gunther Az istenek alkonyából. Ezt a szerepet jól kell játszani, de zeneileg nem látok benne kihívást, Logéban viszont igen, de arra ott vannak a tenorok, akik ezt sokkal jobban csinálják.