Milyen rendezői koncepcióval álltál a művészek elé, hogyan készül a Hamupipőke operettmusical?
Bozsik Yvette: A készülő előadással kapcsolatban fontos szempont volt számomra, hogy olyan darabot alkossak, amely ugyanannyira szól a gyermekekhez, mint a felnőttekhez. A gyermekelőadások egyébként is nagyon közel állnak hozzám. A mai korban egyaránt szembenézünk olyan nehézségekkel, amelyekkel Hamupipőke is küzdött. A történet kortól függetlenül boncolgat olyan témákat, amelyek sokszor a mindennapi életünk részét képezik. Testvérféltékenység, árvaság, igazságtalanság, szeretet utáni vágy, ugyanakkor szép remények, szorgalom és kitartás, amely mindig kifizetődik. Olyan produkciót álmodtam meg, ami szívet melengető, tele van játékkal, humorral és mindamellett, hogy időtlen, gyönyörködtet majd.
A mesékben minden lehetséges, ahogy ebben az operettmusicalben is.
Bozsik Yvette (Fotó/Forrás: Janus Erika / Budapesti Operettszínház)
Egy hónap távlatából, mi történt az olvasópróba óta?
Nagy Alma Virág: Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy Bozsik Yvette bizalmat szavazott nekem, és én lehetek az egyik címszereplő. Az első próbán szembesültem vele, hogy mennyi megoldása lehet a szövegkönyvben egy-egy dolognak. Mivel ez egy éppen készülő alkotás, itt szinte minden a nulláról indul, mindent nekünk kell hozzáadnunk a darabhoz, de Yvette-tel nagyon gördülékeny a közös munka. Az alkotói csapat mindig kíváncsi a véleményünkre, a megoldásainkra; vitaképes partnerként kezelnek minket, aminek nagyon örülök.
Kocsis Dénes: A próbák során egyelőre azon dolgozunk, hogy a karaktert és az érzelmi állapotokat megfelelően tudjuk ábrázolni. Izgalmasnak találom az apa-fiú kapcsolat megjelenítésének folyamatát a próbákon, hiszen a való életben én a túloldalon állok, egy kis herceg édesapja vagyok, így a színpadon megélt herceg-király viszony számomra mélyebb, személyes jelentőséggel bír.
Úgy érzem, példát kell majd mutatnom a nézőtér fiatal trónörököseinek.
Mindemellett úgy kell megtalálnunk a legjobb megoldást a Herceg megformálására, hogy közös nevezőre hozzuk mindhárom szereposztást annak érdekében, hogy ha később helyettesítenünk kell egymást, akkor is meg tudjuk csinálni az előadást.
Nagy-Jancsó Júlia: Mostanra elkezdtünk a karakterfejlődésekre nagyobb hangsúlyt fektetni. A cél az, hogy Bozsik Yvette rendezővel mindannyian megtaláljuk a saját belső Hamupipőkénket és Hercegünket.
György-Rózsa Sándor: Kifejezetten kedvelem ezt az időszakot, mert most épülnek fel a viszonyrendszerek, alá-fölé rendeltségek. Azáltal pedig még izgalmasabb a próbafolyamat, hogy már elkezdtük betanulni a koreográfiákat.
A Hamupipőke próbája (Fotó/Forrás: Janus Erika / Budapesti Operettszínház)
Hol tart most bennetek Hamupipőke és a Herceg karaktere?
Nagy-Jancsó Júlia: Kislánykoromban mindig arról álmodtam, hogy egyszer hercegnő lehetek, és Bozsik Yvette segítségével most beteljesülhet ez a vágyam. Szerintem Hamupipőke jelmondata a szeretet. Ez az ő mágikus szava. Óriási szeretettel fordul az édesapjához, a mostohához, a cicákhoz és az édesanyjához is, aki már nincs vele.
A legfontosabbnak azt érzem, hogy ezt a mérhetetlen mennyiségű és különböző mélységű szeretetet megtaláljam, és felszínre hozzam ebben a karakterben.
A rendező szerencsére óriási szabadságot hagy nekünk abban, hogy kiteljesedhessünk, és olyanná formáljuk a szerepünket, ami igaz, valós és ahogy az előbb utaltam rá, az én belső hercegnőm lehet.
Árki Lili Katalin: Azon dolgozom, hogy az én Hamupipőkém nagyon szerethető legyen, és azt gondolom, az teszi majd ilyenné, hogy ő nem előítéletes.
Bartus Berci: A Herceg karakterében nagyon magamra ismertem. Néha esetlen tudok lenni a magánéletben, ahogyan a darabban olykor ő is… 22 éves vagyok, már nem tinédzser, de még annyira felnőtt sem. Azt érzem, hogy nekem ez egy vízválasztó időszak; sok olyan instrukciót kapok a rendezőtől, amely kizökkent a saját személyiségemből, magam ellen kell mennem, bele kell állnom különböző élethelyzetekbe, amikbe a hétköznapokban nem szoktam. Az előadásban betekintést szeretnék engedni abba, milyen felnőni egy feladathoz, és milyen belépni a felnőtt életbe, amely teli van felelősségvállalásokkal.
György-Rózsa Sándor:
Hercegnek lenni nagy feladat. Szerencsére nekem csak a színpadon kell a herceg szerepét magamra öltenem.
Így egy kicsit könnyebb dolgom van. Habár korban előrébb járok, mint ifjú kollégáim, azt hiszem, hogy elő tudom csalogatni a gyermeki énem, és ebből majd egy olyan herceget tudok megmutatni, ami minden korosztálynak tetszeni fog. Még formálódik a karakter. Szerencsére van még egy kis idő a próbafolyamatból.
A Hamupipőke próbája (Fotó/Forrás: Janus Erika / Budapesti Operettszínház)
Mi volt az eddigi legizgalmasabb mozzanat számotokra a próbafolyamat során?
Nagy Alma Virág: Számomra a ruhák felpróbálása volt eddig a legizgalmasabb pillanat. Teljesen lázba hoz, amikor jelmezbe öltözhetek. Alig várom, hogy lássam a gyerekek csillogó szemeit a nézőtéren, amikor meglátják majd rajtunk Berzsenyi Krisztina jelmeztervező csodálatos alkotásait.
Bartus Berci: Mindig új, izgalmas felismeréseket tartogat, amikor a szövegkönyv elolvasása után először hallhatom a zenéket. Ekkor rajzolódik ki számomra igazán a karakter. Úgy gondolom, a munka oroszlánrésze ott kezdődik majd, amikor minden összeáll a színpadon, körülbelül néhány héttel a bemutató előtt: jelmezben, fényekkel, sminkben. Amikor rám kerül a jelmez – ami önmagában megkövetel egy sajátos testtartást –, onnantól kezdve fogom tudni elkezdeni igazán megtapasztalni, milyen is ennek a karakternek a bőrében lenni. Addig viszont arra törekszem, hogy a rendezői instrukciók és a magam belátása szerint megfejtsem a karakterem lélektanát.
Árki Lili Katalin: Ez az első nagyszínpados feladatom. Megtapasztalni azt, hogy mennyire más egy ilyen produkcióra készülni az egyetem falain kívül, önmagában egy nagyon izgalmas feladat.
Miért ezt a családi programot válasszák a nézők?
Bozsik Yvette:
Édesanyaként és rendezőként célom az, hogy a napjainkban fellelhető gyermekkori traumák, a szülői hivatásban átélt félelmek mind feloldásra kerüljenek a nézőkben
azáltal, hogy Hamupipőke cipőjén keresztül az előadás alatt beleléphetünk ezekbe a helyzetekbe. Pejtsik Péter zeneszerzővel és a Kossuth-díjas drámaíróval, Orbán János Dénessel már nem először dolgozunk együtt, egy csodálatos előadást fogunk ismét a színpadon megjeleníteni.
Kocsis Dénes: A történetet mindenki ismeri, de ennek a változatnak a meglepetései miatt lesz érdemes eljönni.
Árki Lili Katalin: Hamupipőke nem lázadó típus. Az alázat mindig meghozza a gyümölcsét, hiszen végül megtalálja a Herceget. Számomra a darab fő üzenete, hogy megéri jónak lenni. Ha Herceget szeretnénk, legyünk jók – ezt üzenem a fiatal nézőknek.
További információ és jegyvásárlás ide kattintva! »»»
Támogatott tartalom.
Fejléckép: A Hamupipőke próbája (fotó/forrás: Janus Erika / Budapesti Operettszínház)
hírlevél
