Grabowski szerepében: Gregorovics Tamás |
Nem a lehetetlent, azaz a rajzfilm egy az egyben színpadra állítását kísérelték meg, mivel az műfajánál fogva olyan eszközöket és megoldásokat is használ, amelyek a színházban megismételhetetlenek, hanem a történet gondolati magját, a legismertebb, legütősebb poénokat, valamint a látvány lényegét megtartva új, önálló művet és élvezetes előadást hoztak létre.
A cselekmény néhány ponton eltér az eredetitől, de a musical fanatikus rajzfilmrajongó nézője sem kérheti azt számon, miért az indítja a bonyodalmat, hogy Egértanács elnökének (N. Szabó Sándor) lányát, Hollyt (Wégner Judit) elrabolják, miért iszik, kártyázik, eszik macskanyelvet és olvas T. S. Eliotot Grabowski (Gregorovics Tamás) ahelyett, hogy visszavonultan élne, miért besúgó Edlington (Rázga Miklós - akit nem ért az a megtiszteltetés, hogy macska legyen, de nem adja fel a reményt, hogy addig tökéletesítse magát, hogy egy napon macskának érezze magát), miért ajánlkozik Lusta Dick (Rajnai Attila) maga, hogy elmegy Pokióba a chipért – mivel ezek a dramaturgiai változtatások megállnak a lábukon, és nem zavaróak.
A kétszintes színpadon szinte semmi nincs, és talán ez a legpraktikusabb megoldás a sok helyszínes történet előadására. Tájföl (Csengeri Attila) irodáját, az Egértanács termét, Fusi Misi professzor irodáját asztal és menedzserszékek, Holly és Grabowski börtönét két hinta jelzi, a léghajóból a kosarat látjuk csak (de az emelkedik és süllyed), a bár díszlete a jelzés és a realista ábrázolás között van, Cicó (Sára Alexandra) aprólékosan berendezett gyerekszobája viszont tobzódik a színekben. Talán csak a leeresztett függönyre festett őserdő és a sivatag, az oldalról betolt fahullámok és csattogó fogú, világító fakrokodilok lógnak ki túlzott mesekönyvszerűségükkel a képi világból.
Minden szereplőnek van füle, farkincája, és nagyon kevés arcfestése. Az egerek ruhái többnyire szürkék (mi mások is lehetnének?) és elegánsak, csak Holly finom pasztell rózsaszínjével, és Grabowski, a szigorú szamuráj, mosott farmerében, favágóingében, nagy kék G betűs pólójában (amelynek G pontján viselője vízhatlan) lóg ki közülük. A macskák kabátján szőrme van, az utcamacskák szakadt punkokra hasonlítanak, az ideális alkalmazott, az önállótlan, gyáva és szorgalmas Safranek (Lipics Zsolt) barnája jelentéktelenségére utal, Tájföl eleganciája azonban hibátlan, csakúgy, mint Gatto (Bukszár Márta) estélyi öltözéke, aki kukásmacskaként kezdte, de a tejporbizniszből meggazdagodott, és attól kezdve perzsamacskának képzeli magát.
A szöveg friss, a mai köznyelvből és -életből építkező; a könnyen megjegyezhető, szellemes dalszövegek rímképlete változatos. A hangszerelés sokszínű, a zenék fülbemászóak. Kánkánra táncolnak az egérgörlök a bárban, ahol Grabowski igazi füstös bluest énekel, a Broadway felirat alatt rock and rollt énekelnek a balettpatkányok, charlestonban mondja el Lusta Dick, hogy nagy hecc az élet, Gatto áriája a Fantom magasságait idézi.
Dinamikus az előadás, nagyszabásúak a finálék – összhangban áll itt minden. Elemében vannak a színészek, jól énekelnek, kedvvel játszanak. Emberi erények és gyarlóságok, öröm és bánat rejlenek az ábrázolt állatokban. A koreográfiát a Pécsi Balett és a Pécsi Művészeti Szakközépiskola Tánctagozatának növendékei pontosan, lendületesen adják elő, az énekkar a kórusokban magas színvonalon teljesít. A pécsi közönség dicsekedhet az ősbemutatóval, de biztos, hogy Grabowski az ország más pontjaira is odaér majd.
(2005. október 31. Pécsi Nemzeti Színház; Szikora Róbert – Valla Attila: Macskafogó; Grabowski: Gregorovics Tamás, Tájföl: Csengeri Attila, Safranek: Lipics Zsolt, Holly: Wégner Judit, Elnök: N. Szabó Sándor, Edlington: Rázga Miklós, M.N.Taal: Bánky Gábor, Lusta Dick: Rajnai Attila, Samu: Bogdány Bálint, Cicó: Sára Alexandra, Billy: Götz Attila, Buddy: Rubind Péter, Cookie: Lukácsi Enikő, Tissy: Fertály Katalin, Gatto: Bukszár Márta, Dizőz: Tadics Ágnes, Macsó: Steiner Zsolt, Pedro: Schum László, Maxi Pocak: Benyovszky Tamás, Csapos: Szabó Sz. Csaba; Díszlet: Mira János; Jelmez: Balogh Renáta; Koreográfus: Geszler György; Hangszerelés: Oláh Szabolcs; Rendező: Iglódi István)
hírlevél
