Zenés színház

Megkésett bemutató

2014.05.31. 07:53
Ajánlom
1919-ben mutatták be Bécsben Richard Strauss talán legkomplexebb, legsűrűbb zenei szövetű operáját, Az árnyék nélküli asszonyt. A Magyar Állami Operaház a hazai operaélet egyik nagy - közel egy évszázados - tartozását törlesztette idén májusban. KRITIKA

Bár Budapest térbeli távolsága az osztrák fővárostól számottevőnek nem mondható (ma már különösen nem okoz gondot, hogy a közel 250 km-t még vonattal is megtehessük nagyjából három óra alatt, az autópályáról pedig ne is beszéljünk), Strauss operájának a sztrádánál jóval rögösebb út jutott ki osztályrészül, hiszen 95 évet kellett rá várnunk.

Az előadás előtt pár perccel különös módon felidéződött bennem egy jó néhány évvel ezelőtti párbeszéd, amely során egy muzsikus kolléga, még az is lehet, hogy valamelyik egykori tanárom - tényleg nem emlékszem rá - azt mondta, hogy Magyarországon valószínűleg soha nem fog elhangzani Az árnyék nélküli asszony, mert nincsenek hozzá megfelelő zenészek, énekesek stb. Ezzel a negatív emlékkel, kissé gyanakodva, de azért felvillanyozva, hogy az illetőnek nem volt igaza, ültem be az Operaházba, és aztán kellemesen csalódtam. Sőt, mi több, elmondhatjuk, hogy nemcsak a „magyarországi bemutató" keltette szenzáció miatt lehettünk történelmi pillanat részesei, hanem mert amit hallottunk, az a világ bármelyik jelentős operaszínpadán megállná a helyét.

Richard Strauss és Hugo von Hoffmannsthal negyedik közös munkája valóban az operairodalom legbonyolultabb művei között foglalja el helyét, ráadásul zenéje mellett már alapból a szöveg, a Varázsfuvola próbatételeire emlékeztető, a boldogság megtartását vagy éppen újramegtalálását középpontba állító, amolyan felnőtteknek szóló mese szimbolikája is mély: a szereplők ábrázolása cizellált, erősen formálódó jellemeket követhetünk figyelemmel, és ebben minden bizonnyal közrejátszhatott Sigmund Freud munkáinak hatása, többek között a tudatalatti működésével és az álomfejtéssel kapcsolatos tételek

Szikora János rendezésén érződik, hogy emlékezetes, a zenéhez és a mű gondolatiságához hasonlóan monumentális akar lenni, de talán pont emiatt félrecsúszik egy kicsit, mivel az amúgy is bonyolult zenei világ és a szöveg - de leginkább a közönség - már nem bírja el a további rétegeket. Ismét elengedhetetlen kelléknek számított a vetítés - mint mostanában oly gyakran az Opera színpadán -, amely azonban az értelmezést, a befogadást gyakran pont hogy nehezítette, a figyelmet elvonta. Ha éppen nem biztonsági kamerák felvételére emlékeztettek a színpad fölötti vetítővásznon látottak, akkor nem túl színvonalas számítógépes játékra hajazó animációt láthattunk a császárnéra utaló menekülő gazelláról vagy a Hét Holdhegy által körülvett Délkeleti Szigetekről. A kamerázást feleslegesnek éreztem, hiszen csak ritkán közelített rá valamely jelentős jelenet szabad szemmel nem látható részletére - bár lehet abban valami szimbolikus, hogy az árnyék, amely Jung értelmezésében rejtett énünket jelképezi, a biztonsági kamerák által válhat valamennyivel láthatóbbá, feltérképezhetőbbé, így láthatunk a dolgok mélyére. A számítógépes grafika viszont nemcsak felesleges volt, de még gyakran szájbarágós is.

A rendezés alapjáraton azért érezhetően az érthetőségre törekedett, de ezek a plusz síkok inkább terhelték a produkciót. (Csak zárójelben említem meg azt az aranyos bakit, amikor az opera vége felé a vetített síkot a függönnyel takarták el, és így a fölötte lévő feliratozást sem lehetett látni néhány percig.) Apróság ugyan, de felötlött bennem, hogy vajon hangsúlyról, az imént felrótt szájbarágás elkerüléséről vagy épphogy következetlenségről szólt-e az, amikor Barak felesége árnyékának elkobzása során a világítástechnika is igyekezett látványosan érzékeltetni, hogy a nőnek nincs árnyéka, a darab elején az eleve árnyék nélküli császárnénál ez az effektus viszont nem volt fontos. A kelmefestő Barak által maga előtt tologatott hatalmas gumiabroncs (valószínűleg traktoré) is leginkább erőltetettnek tűnt, noha talán az emberek sziszüphoszi munkáját, világunk megállíthatatlan mókuskerekét igyekezett szimbolizálni. Mindemellett megrendítő volt a meg nem született gyermekek énekének színpadra állítása a klónszerűen „egyforma" gyerekek és „szinkron hangjaik" megjelenítésével, vagy a harmadik felvonásban a két oszlophoz, de közben láthatóan mégis egymáshoz is láncolt Barak és felesége jelenetének finom kidolgozottsága, az egy szinttel feljebb lépésként értelmezett újbóli egymásra találás. Kifejezetten tetszett Horesnyi Balázs minimáldíszlete (felül nyitott, kerek csarnok, két oszlop, egy lift), amelyben mindhárom felvonás játszódhatott, a divatvilágból is jól ismert Zoób Kati ötletes jelmezei pedig szintén valamelyest időtlenné tették a produkciót, bár ha választani kellene, akkor inkább futurisztikus figurákat láthattunk a színpadon: főképp az emberi világ hősei, Barak és felesége volt olyan, mint akik egy utópisztikus fantasy filmből léptek volna elő. A színészi munkáról nehéz szólni, mivel kevesen mertek igazán játszani a színpadon, alapjáraton nem tudtak mit kezdeni magukkal a szereplők a szokásos jobbra-balra tipegésen és operás gesztikuláción kívül. Pozitív csalódás leginkább a Barakot alakító Heiko Trinsinger, valamint felesége, Rálik Szilvia, karakterének kifejezetten összetett, őrlődő személyisége hitelesen mutatkozott meg játékában. Érezhető volt, hogy mikor lehet őt szeretni, sajnálni és mikor gyűlölni. A dajka szerepébe bújt Komlósi Ildikó, bár rutinjából is kifolyólag átéléssel mozgott a színpadon, játéka gyakran túlzó és operai klisékben is gazdag volt, akinek teljes ellentéte pedig maga a császár, Kovácsházi István, aki kővé dermedése előtt is folyamatosan szinte szoborként viselkedett.  

A zene a fin de siècle burjánzó bonyolultságát csak hatványozza - felfoghatatlan, hogy Strauss lelkes rajongója, a kanadai pianista, Glenn Gould hogyan tudta kívülről az egész művet, amely hol posztwagneri, ízig-vérig késő romantikus módon hömpölyög a mammutzenekaron (megjelennek vezérmotívumok is), hol egy szál szólóhangszerig vesz vissza, egyszer radikális, disszonáns modern muzsika szól, másszor pedig banális népies dallam. De ezeknél az Operaház zenekara és karmestere, a főzeneigazgató Halász Péter rendre szépen, sőt kiválóan teljesített, jól vették az akadályokat, talán csak a mű vége felé rezgett a léc a fáradtság miatt, de semmi több, gikszereket alig lehetett hallani.

Ha azt állítom, hogy az énekes teljesítmény is igen erős volt, enyhén fogalmaztam. A három főhősnő mindegyike (Sümegi Eszter, Rálik Szilvia és Komlósi Ildikó) egyik ámulatból ejtett a másikba: az átütő, sőt színgazdag hang egyiküknél sem hiányzott, az érzelmi telítettség viszont éppen ebben a sorrendben fokozódott, hiszen míg Sümegi inkább higgadt volt, addig Rálik már szeszélyességében változatos, míg Komlósi maga a folyamatos izzás és túlfűtött szenvedély. A férfi szerepek közül pedig leginkább vendégművészünket, a német basszbaritont, Heiko Trinsingert emelhetjük piedesztálra, akinek telt, fényes hangja és érzékeny muzikalitása maradandó élményt hagyott a hallgatóban.

Ha a  látványvilág nem is minden ízében, a hangi összhatás mindenképp katartikus volt, és most már biztosan állíthatjuk, hogy a Magyar Állami Operaház kreatív kampánya nem csak ígéret: itt tényleg kinyílik a világ!

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Elhunyt Venczel Vera

A Jászai Mari-díjas színművész idén márciusban töltötte be 75. életévét. Több mint ötven éven át volt a Vígszínház tagja, halálának hírét színháza tette közzé.
Zenés színház

Kiemelkedő alkotókat díjaztak a Magyar Operett Napján

A hagyományokhoz híven idén is átadták a Budapesti Operettszínházban az évad legjobb musical- és operettszínészének járó kitüntetéseket, valamint díjazták a legígéretesebb pályakezdőt. Emellett elismerést adott át a Musica Hungarica Kiadó képviseletében Éliás Tibor, a kiadó alapítója is.
Vizuál

„Ég a napmelegtől a kopár szík sarja” – Online nézhető Jankovics Marcell Toldi-sorozata

A Duna Televízió vetítéssorozatát követően a Médiaklikk oldalra költözött Jankovics Marcell nagyszabású, utolsó animációs sorozata, a Toldi. Az Arany János eposzából készült, festői látványvilágú animációs film igazi mestermű, amelyből már készül az egész estés változat is. 
Jazz/World

Magyarországon lép fel a norvég jazzdíva, Rebekka Bakken

November 2-án pótolja tavaly elmaradt koncertjét a Müpában Rebekka Bakken, aki zenéjével előszeretettel távolodik el a hagyományos műfaji kategóriáktól és otthonosan mozog a pop, illetve blues világában is.
Vizuál

Ahol a diákok szombaton is iskolába akarnak járni - Erős István rektor a Képzőművészeti Egyetem jubileumi évéről

A jubileumi, 150. tanév gazdag programsorozatáról, a képzőművészet újrapozicionálásáról, pedagógiai módszerekről és új tanszékek indításáról beszélgettünk a Magyar Képzőművészeti Egyetem nemrég kinevezett rektorával, Erős Istvánnal, aki azt is elárulta, hogy mitől tart a legjobban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Zenés színházi kísérlet az Örkény Színházban

Mindössze egy színész és zenész, egy szobába zárva – a helyzet, sőt a Winterreise sem ismeretlen a színházszerető közönség számára, hiszen az elmúlt években számos feldolgozása született már. Tarnóczi Jakab rendezésében az Y generáció önemésztő magányossága fogalmazódik meg Schubert Téli utazás-dalciklusán keresztül.
Zenés színház kritika

Traumatikus elbeszélések

Vajda Gergely Fuharosok című, Esterházy Péter regényéből készült operáját és George Benjamin Into the Little Hill című művét játszották egyetlen este, október 21-én a Liszt Ünnepen, a Müpában.
Zenés színház hír

Kiemelkedő alkotókat díjaztak a Magyar Operett Napján

A hagyományokhoz híven idén is átadták a Budapesti Operettszínházban az évad legjobb musical- és operettszínészének járó kitüntetéseket, valamint díjazták a legígéretesebb pályakezdőt. Emellett elismerést adott át a Musica Hungarica Kiadó képviseletében Éliás Tibor, a kiadó alapítója is.
Zenés színház ajánló

Vérpezsdítő musical a nőkről

A Nők az idegösszeomlás szélén egy különleges, ugyanakkor végtelen kedvességgel hangolt fordulatos történet lányokról, asszonyokról, elhagyott és elhagyás előtt álló nőkről a Veres 1 Színház előadásában.
Zenés színház magazin

Minden részlet a helyére kerül

Célegyenesbe ért az Eiffel Műhelyház ünnepélyes átadása. A látványosan megújult egykori mozdonyjavító műhelyben kialakított játszóhelyeket hivatalosan október 25-én veheti birtokba a publikum, ám az elmúlt időszakban az Opera csapata már belakta a komplexum tereit, ahol több nyilvános előadást is tartottak. A munkálatok a járványhelyzet miatti kényszerű bezárás alatt is folyamatosan zajlottak, az utolsó simításokról Józsa Ankát, a Magyar Állami Operaház beruházó építészét kérdeztük.