Zenés színház

Meglepetések

2013.11.25. 11:21
Ajánlom
A 160 éves Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekar ünnepelt november 18-án, nem is akárhogy: a számára 90 éve írott Táncszvittel, 80 éve komponált Galántai táncokkal és egy már majdnem évfordulós (124 éves), de először nem is ebben a formájában elhangzott opusszal, Mahler 1. szimfóniájával, amelynek viharos zárótétele azóta kavarog a fejemben. KRITIKA

Százhatvan év nem éppen a legkerekebb évforduló, de azért tízévente minden zenekarnak kijárhat a kitüntető figyelem. Egy születésnapon pedig meglepetés is dukál. Engem például meglepett a zenekarról írott, gyenge Balla Zsófia-vers a műsorfüzetben, valamint Litkai Gergely rövid stand upja a pódiumon, ami bár kétségtelenül szórakoztatott, valahogy mégsem illett oda - igaz, talán csak annyira nem, amennyire Mahler zenéjébe a banális (korabeli populáris zenei) témák a kortárs kritika szerint. Persze ma már ezekért a meglepetésekért (is) szeretjük a szerzőt. A hangverseny kronológiája mentén haladva más értelemben ugyan, de meglepett a közönség is, akik beletapsolással, köhögéssel és krákogással jelezték, hogy nem érdekli őket a zenekar 160 évének története (vagy legalábbis a legjelesebb események felvillantása) Batta András zenetörténész-kormánybiztos amúgy szórakoztató, bár nem stand up comedy-jellegű előadásában. De mivel - szintén meglepő módon - a közönség a Mahler-szimfónia tételei között is tapsolt, ezért ennek ne tulajdonítsunk nagy jelentőséget.

Jelképesen a régi és az új elnök-karnagy vezényelt a hangversenyen: az est első felében Győriványi Ráth György, a másodikban pedig Pinchas Steinberg. 

Bartók Táncszvitjével kezdődött az ünnepi műsor: a komor hangvételű első tánc színében még a szürke árnyalatait idézte, és az első ritornell is éppen csak megszólalt, óvatosan, mintha a zenekari árkot a pódiumra cserélő együttes félt volna a nem létező énekes túlharsogásától. Hiányzott az erő, egy kicsit a lelkesedés is, helyette feltűnően koncentráltak a muzsikusok. Hullámzott az előadás, mert míg a klarinéton megszólaló ritornell-dallam hetyke volt és maníros, addig ugyanez az oboán telt és méltóságteljes, továbbá a táncok megformálása is hasonlóan felemásra sikerült. A vonós szólók homogenitása hagyott kívánnivalót maga után, és a dinamikai arányokon sem érződött az átgondoltság. A bemelegítésnek ható Bartók-darab után Kodály műve, a Galántai táncok már határozottan jobban szólt. Érezni lehetett, hogy valahonnan valahová tartunk, szép hangszíneket hallhattunk, az utolsó, Allegro vivace jelzésű tánc pedig energiabombaként hatott. A kóda előtt szinte érzéki élményként ért, amikor a mű elején elhangzó lassú téma először a fuvolán jelent meg, majd észrevétlenül vette át az oboa, utána pedig a klarinét.

A koronát az estére egyértelműen a Steinberg által dirigált Mahler-szimfónia tette fel. Az első tétel legeleje tényleg „mintha ködön át" szólt volna (Ligeti nyomán), amibe csak néhány szordinált fúvós rondított bele pontatlan intonációjával. Ilyen jellegű probléma a harmadik tétel elején jelentkezett még a bőgő szólójánál - számottevőnek nem nevezhető mértékben -, de ezeket leszámítva a zenekart mintha valami csoda szállta volna meg. A második tétel ländlerének táncos karaktere üdítő volt, a harmadik tétel elejének ellentémájában az oboaszóló pedig ismét pregnánsan szólt, ami szerencsére a többi fúvósra is hatott. A tétel jól ismert klezmeres része már teljes oldottságról tanúskodott. A színvonalában rakéta módra felfelé ívelő hangversenyen így a szimfónia leggrandiózusabb tétele, a finálé sikerült a legjobban, felejthetetlen pillanatokban bővelkedve. Reméljük, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara sem felejti majd el ezeket a pillanatokat, és legközelebb már a hangverseny elejét is így indítják majd. Ha Steinbergen múlik, sikerülni is fog nekik.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Klasszikus

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Színház

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház közönségszavazás

Szavazzon: ki kapja az Operettszínház közönségdíját?

A közönségdíjat a legtöbb lájkot bezsebelő művész kapja majd a június 24-én tartandó díjátadón. Szavazásra fel!
Zenés színház bartók plusz 2018

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Zenés színház bartók plusz 2018

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.