A színháztól indult a Vörösmarty Kisbusz, ahol bemelegítésképpen a két művész elénekelt egy-két dalt, majd a Jávor Ottó tértől egészen az Országalmáig – egy jókora kört megtéve – szálltak a szerelem dallamai. A cudar idő ellenére sorra nyíltak az ablakok, az erkélyajtók, néhányan táncra is perdültek, sőt
olyan is volt, aki egyik helyszínről a másikra kísérte a művészeket, akik még a kisbuszban sem hagyták abba az éneklést.
Felcsendült a Csak egy tánc volt, a Például te és megannyi sláger.
Az akció ötletgazdája, Keller János leginkább annak örült, hogy – ahogy a színházban is árad az energia a közönség és a művészek között, most ezt újra megtapasztalhatták: „Nagyon örülök, hogy ilyen jól, sikerült, felülmúlta minden várakozásunkat. Hihetetlen hideg volt, de a rengeteg szeretettől, ami felénk áradt, átfordult az egész, és nem hogy kevesebbet, de a tervezettnél többet énekeltünk.”
Váradi Eszter Sára is csak megerősítette a fentieket, de azt még hozzátette: „látszik, hogy nagyon hiányzik az embereknek az élő kapcsolat, az élő zene”.
Váradi Eszter Sára és Keller János (Fotó/Forrás: Simon Erika / Vörösmarty Színház)
A veszprémi színház tavaly tavaszi alapötletét továbbgondolva jutott arra a Vörösmarty Színház két művésze, hogy idén Valentin-napon valami különleges és személyes dologgal lepi meg a kultúrára szomjazó közönséget. És hogy ez mennyire jól sikerült, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a jó pár kedves megjegyzés, amely a színház közösségi oldalát is elárasztotta:
„Respect‼ Mindkét művésznek, ahelyett, hogy a meleg szoba ablakából nézegetnének kifelé, a közösséget szolgálják. Ezt hívják alázatnak!
Akármelyik előadást néztem meg, amiben szerepeltek, maradandó élményekkel távozott a közönség, maximálisan odatették magukat, élnek a színpadon!"
„A Bátky előtti téren is voltak! Köszönjük! Nagyon jólesett, hogy vannak még ilyen kedves emberek! Máskor is nagyon szívesen látjuk őket, jókedvet csináltak a meglepetésükkel Köszönjük szépen!”
„Nagyon köszönjük a kis előadást, egy kis hangulatot adtatok ahhoz, hogy van remény, hogy beindul megint az élet, és az emberek kikapcsolódhatnak.”
„Szinte fáj! Életet énekel belénk! Köszönöm!”
A Vörösmarty Színház társulata ugyan a jövőbe nem lát, de annyi ígéretet tehet, hogy igyekszik minél több ilyen kellemes meglepetést okozni közönségének.
Fejléckép: Váradi Eszter Sára (fotó: Simon Erika / Vörösmarty Színház)
Támogatott tartalom.
hírlevél
