Ez az egyetlen fennmaradt partitúra, melyet Verdi használt, mégpedig az 1876-os párizsi premieren, melyre saját maga válogatta és tanította be Amneris és Aida megformálóit. „Nagyon fontos kincs ez – mondta Heather Hadlock, a Stanford Egyetem professzora. – Pótolhatatlan kapocs az opera eredeti formájához, mely Kairóban és Milánóban elhangzott.” Az Aidát 1871-ben mutatták be Kairóban, de ez ekkor használt partitúra megsemmisült egy tűzben.
aida003 1
Az 1876-os kotta most a Stanfordi Egyetem Könyvtárához került, miután 2015-ben egy bibliográfus, Mimi Tashiro lefoglalta azt az egyetem számára egy árverésen.
Verdi az Aida vezénylése közben 1880-ban, Párizsban (Fotó/Forrás: gallica / Wikimedia Commons)
Nagyon nehéz ilyen teljes partitúrákat találni, de folyamatosan keressük őket, hogy elősegítsük az ilyen irányú kutatásokat és tanítást
– mondta Tashiro. Verdi kottájában számos ceruzával írt megjegyzés olvasható, melyek többsége dinamikai, frazeálási utasításokat jelöl. „Úgy tűnik, a legtöbb Verditől származik” – tette hozzá Hadlock.
A zenetudóst ugyanakkor meglepte, hogy alig van különbség a régi és a ma használt partitúra között. A 19. századi operaszerzőknél ugyanis gyakorlat volt, hogy számos módosítást végrehajtottak a premier után. Verdi egyes operái (Macbeth, A végzet hatalma, Don Carlos) több változatot is megértek. Az Aida esetében a karrierje csúcsán álló szerző úgy érezte, hogy sikerült elsőre tökéleteset alkotnia.
Hogy miként volt képes Verdi a közönség igényeivel összhangban alkotni, arról itt írtunk.
Kapcsolódó
Az opera régen hatalmas buli volt, ma meg csak ülünk a sötétben
Az opera fénykorának közönsége evett, ivott és beszélgetett Verdi operái alatt, mégis tudta, mikor kell ünnepelni egy új művet, és mikor kell színpadra kérni a szerzőt. Hogyan zajlott egy operaelőadás egykor, és hogyan zajlik ma?
(via Stanford.edu)
hírlevél
