Melis György a II. világháborút követő fél évszázad meghatározó operaénekese volt, aki jellegzetes hangját, mintaszerű szövegmondását egyszer hallotta, sohasem felejti. Igazi énekesszínészként kiválóan maszkírozható arccal, remekül öltöztethető sudár termetével azok figyelmét is felhívta magára, akik nem voltak az Operaház vagy a Erkel Színház rendszeres vendégei.
Kapcsolódó
Az intuíciótól a filozófiáig – száz éve született Melis György
Ha valaki fel akarná sorolni a 20. század legnagyobb magyar énekeseit, alighanem igen hamar elérne Melis György nevéhez: hang, kifejezés, színpadi jelenlét olyan bravúros módon forrtak egybe alakjában, ahogy kevés művész esetében.
Mozart és bel canto figurái – többek közt Don Giovanni, Almaviva (Figaro házassága), Don Pasquale, Enrico (A csengő) – közt éppúgy otthonosan mozgott, mint a nagy Verdi-hősök – pl. Falstaff, Macbeth, Nabucco, Amonasro (Aida), Jago (Otello), Posa márki (Don Carlos) Renato (Az álarcosbál) – kosztümjeiben.
Generációjának legizgalmasabb Kékszakállú hercegeként megfordult a milanói Scala színpadán éppúgy, mint a Walter Felstenstein vezette Komische Oper Berlinben Don Giovanniként.
Melis György a Falstaff címszerepében Sudlik Máriával, 1968-ban (Fotó/Forrás: Operaház Archívuma)
De sokak számára nyújtott emlékezetes alakítást Háry János vagy János vitéz szerepében, operettekben, sőt, az opera berkein kívül opera- és prózai filmszínészként és nótaénekesként is. Melis György emlékét több könyv, számos rádió-, lemez- és tv-felvétel őrzi, 1949 és 2005 között csak az Operaházban 90 produkció 68 különböző szerepében több mint 2200 estén szolgálta a közönséget.
Az évforduló alkalmából a nagy magyar bariton ezer arcából száz portrét idéz meg a Karczag Márton kurátor által jegyzett kiállítás az Operaház Vörös Szalonjában.
Fejléckép: Melis György (forrás: Operaház Archívuma)
hírlevél
