Zenés színház

Mennyi fűszer kell az életünkbe?

2023.06.30. 11:00
Ajánlom
Megváltozott programmal, de az eredetileg meghívott nagy nevekkel mutatta be évad végi fesztiváljának operaprodukcióját a firenzei Maggio Musicale. Az intézmény egy tavalyi Falstaff-rendezést vett elő, ám a kiváló szereposztás bebizonyította: egy különösebb újdonságot nem hozó interpretáció is jelenthet igazán nagy élményt. A június 21-i és 23-i előadásokon jártunk.

Úgy látszik, az idei év nem kedvez A nürnbergi mesterdalnokok előadásainak, miközben nálunk legalábbis szokatlan módon rövidítették meg a Wagner-napokat, a firenzei Maggio Musicale is műsorváltoztatásra kényszerült. Pedig az intézmény főzeneigazgatója, Daniele Gatti igen dicséretes tervet dédelgetett,

a darab cselekményének pontos napján, Szent Iván éjjelén kívánta bemutatni Wagner remekművét, a szereposztással pedig egy korábbi, szép emlékű előadást akart felidézni.

2013-ban a Salzburgi Ünnepi Játékok mutatta be a darabot Stefan Herheim rendezésében, Gatti vezényletével; Hans Sachsot a szerep egyik legnagyszerűbb mai megformálója, Michael Volle alakította, míg Beckmesser a Wagner-repertoárban akkor még újoncként debütáló Markus Werba volt. Ez az azóta DVD-n is megjelentetett produkció alighanem az utóbbi évtizedek egyik legjobb Mesterdalnokok-feldolgozása lett, érthető tehát Gatti azon törekvése, hogy valami hasonlót akart létrehozni.

Aztán persze ember tervez… – ahogy a mondás is állítja, és a firenzei opera szépen felépített tavaszi-nyári fesztiválja nagyrészt kútba esett. Az intézmény már azelőtt is küzdött anyagi gondokkal, főigazgatójukat, a korábban a Zürichi Operát, a Salzburgi Ünnepi Játékokat és a milánói Scalát is vezető Alexander Pereirát nemrég hűtlen kezelés gyanújával menesztették, majd az operaház felügyelőbizottságának elnöke igen lendületes tollvonásokkal tervezte újra az évadot. Így a Mesterdalnokok helyett egy olyan produkció került színre, amelybe legalább néhány énekest át lehetett menteni az eredeti szereposztásból, köztük természetesen a két sztárbaritont (rajtuk kívül még Claudia Huckle működött volna közre a Wagner-darabban, Magdaleneként). Sven-Eric Bechtolf tavalyi évadban is játszott Falstaffját vették elő (Stefania Grazioli betanításában), amely azért is bizonyult kézenfekvő választásnak, mert Michael Volle alig néhány hónapja énekelte a címszerepet a New York-i Metropolitan Operában.

347549478_628875719276527_1487672610280254533_n-105237.jpg

Michael Volle Falstaff szerepében, valamint Oronzo D'Urso mint Bardolfo és Tigran Martirossian mint Pistola (Fotó/Forrás: Michele Monasta / Maggio Musicale Fiorentino)

A rendezés alighanem minden konzervatív operakedvelő álma: bár lehet, hogy egyesek a durva fadeszkákkal tagolt teret nem találnák elég tetszetősnek (Julian Crouch tervezte a díszleteket),

ezenkívül tényleg semmi nincs az előadásban, ami akár esztétikailag, akár a koncepció tekintetében a legkevésbé is megkérdőjelezhető.

Látjuk London látképét, a Temzét a rajta sikló, kivilágított hajókkal, egyszerű, de korhű berendezésű szobabelsőket, és amennyire meg tudom ítélni, a jelmezek is nagyjából a reneszánsz kornak felelnek meg (Kevin Pollard alkotásai) – a randevúra készülő Falstaff „csinos” viselete és az éjszakai felfordulás kosztümjei pedig egyenesen parádésak. Emellett a produkció tisztes mesterségbeli tudásról tanúskodik, a szereplők magas szinten űzik a klasszikus komédiázást, a zene és a színpadi mozgás nagyon szoros egységet alkot. A rendező jól érti a zene humoros vonásait, és képes volt azokra építeni a színpadi történéseket is. Az előadás akár arra is lehetne bizonyíték, hogy a sokat temetett hagyományos operajátszás mégsem merült még ki teljesen, ugyanakkor ha őszinték akarunk lenni, be kell ismerni:

az ilyen típusú produkciók csak akkor működnek igazán, ha van bennük legalább néhány olyan, egészen kiváló énekes, akik képesek hozzátenni azt a bizonyos pluszt.

Ezen az estén így történt, a két neves vendég mellett a Mrs. Quicklyt éneklő Adriana Di Paolát sorolhattuk még a produkció ékkövei közé.

347253399_628875572609875_5497693508252587850_n-105235.jpg

Michael Volle Falstaff szerpeében (Fotó/Forrás: Michele Monasta / Maggio Musicale Fiorentino)

Michael Volle két okból tette különösen emlékezetessé Falstaff figuráját: egyfelől képes arra, hogy ne vegye magát túlságosan komolyan, így nemcsak önfeledten bohóckodik a szerepben, de folyamatos bizonytalanságban tart minket, vajon mennyire hihetünk annak, amit a címszereplő tesz és mond, és ki az, aki igazából rászedi a másikat – hiszen ahogy a zárófúgában is elhangzik: mindannyiunkat becsaptak. A másik fontos vonása részben ebből következik, rá tud mutatni a saját magára, cselekedeteire már szinte túlságosan is sokat reflektáló Falstaff viselkedése mögötti filozófiai háttérre.

A korpulens lovag az a személy, aki mindig megteheti, amit akar, nem kell törődnie mások megítélésével vagy a következményekkel.

Persze ebben társadalmi rangja is szerepet játszik, de valljuk be, szeretnénk mi is az övéhez hasonló magabiztossággal belevágni a terveinkbe, és ilyen könnyedén fogadni, ha valami nem sikerül.

Ehhez persze az is szükséges, hogy lássuk magatartásformájának a tökéletes ellentétét, amit ezen az estén a Markus Werba által megformált Ford testesített meg. Az énekes bebizonyította, hogy nem létezik hálátlan szerep, olyan élénken és érdekesen jelenítette meg a karakter szürkeségét. Figyelemreméltó alakításának részletgazdagsága: még a tömegjelenetekben vagy a nem róla szóló pillanatokban is mindig tökéletesen a karakterben maradt, annak merevségét jellegzetes mozgásával érzékeltette. Ford a tipikus átlagember, aki nem rossz, bár gyarló, valódi érzelmekre képes, de korlátolt, végtelenül földhözragadt és kontrollmániás. A két férfi egyszerre ellenpontja és tükörképe egymásnak, végül mindketten pórul járnak, de képesek jó képet vágni hozzá. Szembenállásuk ad csak igazi értelmet Falstaff darab végi szavainak, amelyben azt mondja: ha most ki is gúnyolták, azért el kell ismerniük, igazából ő az élet sója.

Mert bármennyire is kétségbe vonható a lovag viselkedése, azért nagyon unalmas lenne a világ, ha mindenki Ford lenne.

347256843_628875535943212_6136341207356260936_n-105237.jpg

Markus Werba Ford szerepében (Fotó/Forrás: Michele Monasta / Maggio Musicale Fiorentino)

A kiváló karakterformálás mellett természetesen a két sztárvendég hangi teljesítménye sem hagyott kívánnivalót maga után. Michael Vollénak csak lazán ki kell eresztenie baritonját, hogy betöltse a termet, egészen természetesen tudja megszólaltatni a fortékat. Emellett hatalmas, ugyan kissé érdes, ám ezzel a vonásával is a humort szolgáló hangját szépen bele tudta simítani az olasz frázisokba. Markus Werba pályája nagy részében líraibb és főként magas baritonszerepeket szólaltatott meg, ehhez képest jó volt hallani ezt az erősen, sötéten és stabil mélységekkel szóló hangot – de hát nincs mit csodálkozni, a mélyebb fachba tartozó énekesek később érnek be. Ahogyan a bevezetőben is kiemeltem, a harmadik kiemelkedő előadó Adriana Di Paola volt, Mrs. Quickly szerepében.

A játszott alaknál jóval fiatalabb mezzoszoprán elsősorban azáltal tűnt ki, ahogyan a klasszikus komédiai eszköztárral, de mégsem elcsépelten játszotta az öregasszonyt

– a férfi partnerekhez hasonlóan színvonalas vokális produkcióval, kiegyenlített és puha hanggal.

Ha nem is ilyen kiemelkedően, de jól teljesített a többi szereplő is. Irina Lungu temperamentumosan jelenítette meg az események motorját, Alicét. A Meg Page-et megformáló Claudia Huckle esetében a szép, sűrű mezzoszoprán hangra kaphattuk fel a fejünket. Kellemes jelenség volt a szerelmespárt életre keltő két énekes: a Nanettát alakító Rosalia Cíd tetszetős szopránnal és bájos megjelenéssel rendelkezik, míg Fentonként Matthew Swensen a bel canto tenorokra jellemző könnyed magasságokat zengetett meg. Kiváló karakterszereplő volt a Dr. Cajust játszó Christian Collia, és jól illeszkedett az összjátékba Falstaff két komikus segédje szerepében Tigran Martirossian és Oronzo D'Urso is – utóbbi esetében, a menyasszonynak öltözős jelenet kapcsán, egészen meglepő volt látni, milyen hálásan fogadja a közönség, amikor valaki bohócot csinál magából.

347264153_628875745943191_3507851766846807308_n-105237.jpg

Jelenet a Falstaff harmadik felvonásából (Fotó/Forrás: Michele Monasta / Maggio Musicale Fiorentino)

A Maggio Musicale zenekarát és kórusát az intézmény főzeneigazgatója, Daniele Gatti vezényelte. A felületes szemlélő számára olaszos lazaságnak tűnhettek a karmester egyes, nem teljesen precízen kivitelezett megoldásai, ugyanakkor – ahogyan a két Falstaff közötti Csajkovszkij-estjén is kiderült – inkább egyfajta (kissé ugyan szélsőségesnek is tartható) sajátos értékpreferenciáról van szó.

A dirigens számára különösen fontos a zene gesztusszerűsége,

és egy olyan cselekményben gazdag vígopera, mint az ezúttal elhangzó kései Verdi-mű esetében ez a megközelítés több mint megfelelőnek bizonyult. A zene színes, szórakoztató, lendületes volt, és igazán kacagtató egységet alkotott a mulatságosabbnál mulatságosabb színpadi történésekkel.

Manapság egészen ritka, hogy egy előadáson olyan önfeledt, mégis minőségi szórakoztatásban részesüljünk, mint a firenzei Falstaff esetében történt. Ehhez persze sok tényező kellett: egy idős zseni, aki utolsó nagy művében képes átlépni saját határait, egy az olasz zenében mély gyökerekkel rendelkező intézmény és annak karmestere, egy kis német filozófia a főszereplő oldaláról és persze a klasszikus komédiák által kínált hit, hogy mi, emberek, különböző gyarlóságaink ellenére is képesek lehetünk békében élni.

Fejléckép: Michael Volle mint Falstaff és Irina Lungu mint Alice (fotó/forrás: Michele Monasta / Maggio Musicale Fiorentino)

A szenvedéllyel játszott hang igazsága – kritika Daniele Gatti firenzei Csajkovszkij-koncertjéről

Kapcsolódó

A szenvedéllyel játszott hang igazsága – kritika Daniele Gatti firenzei Csajkovszkij-koncertjéről

Létezik egy Beethovennek tulajdonított idézet, amely a hibátlan hangnál jelentősen fontosabbnak értékeli a szenvedéllyel megszólaltatott muzsikát. Daniele Gatti Csajkovszkij-vezénylését hallgatva ez a mondat furakodott a fejembe.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Először szólaltak meg a Nemzetiben felmondó színészek

A színháztól távozó Barta Ágnes és Mészáros Martin a Telexnek nyilatkozott arról, hogyan élték meg a társulat tagjaként töltött éveket, és miért döntöttek úgy, hogy szabadúszóként folytatják a pályájukat.
Színház

Udvaros Dorottya jövőre a Katonában vendégszerepel

Június 14-én megtartotta évadzáró társulati ülését a budapesti Katona József Színház. Máté Gábor elmondta: a Katona negyvenegyedik évadában a fiatal művészekre és nézőkre különösen odafigyeltek.
Színház

Együttműködésekre van szükség – felsorakozott az Átrium új vezetése

A következő évadtól új lakók költöznek az Átriumba az eddigi üzemeltető Kultúrbrigád helyébe. A független színházi formációk június 11-én, a Jurányi évadzáró eseményén ismertették röviden elképzeléseiket.
Klasszikus

Svájci fesztivál magyar fellépőkkel

A június 28. és 30. között a Genfi-tó partján rendezett Léman Bouquet Fesztivál változatos zenei programokat kínál, idilli környezetben a közönségnek. A koncerteken számos magyar művész is fellép.
Klasszikus

„Az előadónak nem elég csak a kottát látnia” – interjú Szabady Ildikó fuvolaművésszel

Már kiskorában is folyton a hangszer foglalkoztatta, azóta pedig elmélyült a kapcsolata a fuvolával. Az MVM által támogatott Junior Prima Díjjal kitüntetett Szabady Ildikó számos sikeres versenyszereplés után szólistaként és zenekari muzsikusként is rendszeresen színpadra áll.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Bradley Jaden a legismertebb musicalslágerekkel érkezik a Margitszigetre

Izgalmas estére készülhetnek a musical rajongók június 18-án, amikor Bradley Jaden, a West End színpadainak csillaga egyedülálló koncertet ad sztárvendégeivel a Margitszigeti Színházban.
Zenés színház hír

Bukarestben vendégszerepelt az Opera Manon Lescaut-produkciója

Az előadás főbb szerepeit Létay Kiss Gabriella, Pataki Adorján és Szegedi Csaba formálták meg, a Magyar Állami Operaház Zenekarát és a Bukaresti Nemzeti Opera Énekkarát Dénes István vezényelte.
Zenés színház kritika

A klasszikus operarendezés rehabilitálása – Don Giovanni Velencében

Damiano Michieletto csaknem tizenöt évvel ezelőtti produkcióját vette elő a velencei La Fenice színház. Az igen klasszikusnak ható Don Giovanni-színrevitel május 21-i előadásán jártunk.
Zenés színház kritika

Magyar opera világhódító úton – Eötvös Péter Valuskája Regensburgban

A Regensburgi Színház mutatta be először Eötvös Péter utolsó operájának német változatát. Vajon hogyan él meg idegen környezetben egy a magyar világban ilyen mélyen gyökerező darab? A kérdésre a széria utolsó, május 11-i előadásán kerestük a választ.
Zenés színház ajánló

Vajda Gergely és a Savaria Szimfonikus Zenekar indítja a nyarat Kőszegen

A Kőszegi Várszínház Nagy nyári nyitány című, június 1-jei koncertjén népszerű dallamok, opera- és operettrészletek hangoznak el, Miklósa Erika, valamint az énekesnő tehetséggondozó programjában részt vevő fiatal szoprán, Subedi Anna közreműködésével.