- A Luxemburg grófját korábban már megrendezte a kaposvári Csiky Gergely Színházzal közös előadásként. Mennyiben újult meg a mű színrevitele?
Somogyi Szilárd (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)
- A legnagyobb különbséget az azóta eltelt két év jelenti. Egy rendezés mindig átgondolja és újrakoncepcionálja saját magát, sok minden átértékelődik. Nagy változás az új szereposztás is – hiszek abban, hogy minden darabot az adott személyekhez kell igazítani. Tehát ilyen módon ez nem egy replika-előadás, az Operettszínházon belül is teljesen különböző a két szereposztás, bár természetesen ugyanazon koncepció mentén haladnak.
A Luxemburg grófjának szereplői – a primadonna, a bonviván, a buffó, a táncos-komikus vagy a szubrett – mind megfeleltethetők a commedia dell'arte állandó alakjainak, de leginkább a személyiségek megjelenítésének felfokozottsága, elnagyoltsága jelenik meg a történetben.
Emellett nagyon örültem annak, hogy a színészek hozták magukkal az ötleteiket, amelyekből szabadon válogathattam az alapján, hogy kinek mi áll jól.
Ez olyan típusú örömjátékot eredményezett, ami engem is hihetetlen energiákkal tudott feltölteni.
- Tudna példát mondani arra, mit adtak hozzá a színészek a produkcióhoz?
- Kálloy Molnár Péter például a kérésemre olyan rapszöveget írt egy Frankó Tündével közös duettjéhez, amit vétek lett volna kihagyni.
Egy nagyszerű zenész barátom, Podráczky Ákos pedig a Gimbelem-gombolom című, eredetileg keringőalapú dalhoz írt egy egészen fantasztikus, szvinges lüktetésű táncbetétet.
Luxemburg grófja (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Budapesti Operettszínház)
- Kálloy Molnár Péter egy korábbi, Fideliónak adott interjúban említi, hogy rendhagyó produkcióként tekintenek az előadásra.
Kapcsolódó
Összeszokott páros az Operettszínház színpadán
Az egyik legismertebb Lehár-operettben, a Luxemburg grófjában először állhat az ország legnagyobb zenés teátrumának színpadára Kálloy Molnár Péter és Kálid Artúr, akiket a munka izgalmairól kérdeztünk.
- Így van. Már a látványvilágában sem egy szokványos operett tükröződik, de a steampunk stílusú jelmezpark is a formabontó gondolkodásmódunkról árulkodik. Túri Erzsébet díszlettervezővel és Cselényi Nóra jelmeztervezővel nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, valódi csapatmunka eredménye, amit a színpadon láthat a közönség. Barta Viktória koreográfus pedig a street dance stílust ötvözte klasszikus elemekkel, így
az előadás tulajdonképpen az operett és a musical határán lebeg.
Merjük szabadon vállalni a műfajok keveredését, amiből egy új stílus, egy új irányzat születik.
- A produkció létrehozásakor kifejezett céljuk volt az is, hogy az operett műfaját közelebb hozzák a fiatalokhoz.
- Csakúgy, mint a komolyzene vagy az opera esetében, általánosan elmondható, hogy öregszik a közönség, így fontos feladatunk, hogy új nézői réteget neveljünk. Hozzá kell tennem, hogy a főpróbán az idősebb korosztály is nagyon élvezte az említett újításokat, semmiféle megrökönyödést nem tapasztaltunk például Kálloy Molnár Péter rappelése után, sőt,
a közönség szinte szétverte a házat.
Emellett fontosnak tartom, hogy mindenkinek megadjuk azt, amit vár, de kimozdítsuk az embereket a komfortzónájukból.
- A profi énekesek mellett alapvetően prózai színészként ismert művészek – például Kálloy Molnár vagy Kálid Artúr – alkotják az előadás szereplőgárdáját. Hogyan egyeztethető össze ez a két attitűd?
Luxemburg grófja (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Budapesti Operettszínház)
- Mindketten zseniálisan megállják a helyüket a színpadon, mind hanggal, mind fizikummal.
Ezért is szoktam mondani, hogy nincs igazi határvonal prózai és zenés színház között ebben a tekintetben, az említett két színész úgy simul bele a társulatba, mintha mindig itt lett volna, óriási szeretetet és energiákat hozva magával.
- Hogyan tudná megfogalmazni a mű mondanivalóját?
- A darab alapüzenete csakúgy, mint száz éve, ma is nagyon fontos: az igaz szerelem nem vásárolható meg hatalommal, pénzzel, de az ember végül megtalálja, akihez tartozik.
hírlevél
