„Azt hiszem, a világ egyik legszerencsésebb embere vagyok, mert fantasztikus dolgok adódtak az életemben” – vallja Böhm György, akit A padlás című rendezésének sikeréről faggattunk. „Az egyik a sok közül, hogy A Szépség és a Szörnyeteg rendezésem elérte az 1025-dik előadást, ez elképesztő. A másik a sok közül, egy magyar színháztörténeti rekord: ma lett volna a pécsi Nemzeti Színházban A padlás 150-dik előadása. A Színháztörténeti Intézet munkatársai megnézték,
még sohasem fordult elő egy nem fővárosi színház életében az, hogy egy nagyszínpadi bemutatót százötvenszer játszanak.
Igaz, ma este nem lehet előadás, de februárban volt a 145-dik előadás, és ez is ugyanolyan rekord, mint a százötvenedik lenne ma.”
Böhm György rendezését 2013 januárjában mutatta be a Pécsi Nemzeti Színház. A magyarországi ősbemutatót a Vígszínházban tartották, a rendezőnek ehhez a produkcióhoz is személyes emlékei fűződnek: „Harmincvalahány éve, A padlás bemutatásának idején, éppen a Vígszínházban és környékén sertepertéltem. Talán másodállású dramaturg voltam? Meg nem mondom! Csak arra emlékezem, hogy ott voltam.
Sokszor ültem bent a darab próbáján, pedig álmomban sem hittem volna el, ha valaki azt mondja, hogy valaha rendezni fogom, és színházi rekord is születik majd ebből a rendezésemből.
"Az a szerencsém, hogy olyan remek színészek játsszák, akik a barátaim is" - emeli ki Böhm György a szereplőgárdát: Fekete Gábor, Györfi Anna, Füsti Molnár Éva, Götz Attila, Takaró Kristóf, Stubendek Katalin, Urbán Tibor, Koncz Péter, Harka Máté, Tóth András Ernő, Stenczer Béla, Józsa Richárd, Rubind Péter.
A képre kattintva galéria nyílik:
„A barátok miatt sűrűbben nézem meg ezt a pazar látványvilágú előadást (Bátonyi György és Túri Erzsébet munkája), mint a szokásos évadonkénti felújítás” – teszi hozzá a rendező, akinek a lankadatlan érdeklődés okára is akad válasza: „A siker titka elsősorban a mű maga.
Ehhez ezen előadás kiváló művészei és munkatársai olyan pluszt adtak és adnak estéről estére, amitől A padlás Pécsen világszínvonalú lett és lesz majd akkor is, amikor újra kinyit a színház!
Ebben biztos vagyok és megígérem. Nem tudom, hogy ma, amikorra már A padlás klasszikussá lett, lehet-e, szabad-e többet mondani a darabról, mint annak mára szállóigévé lett sora: »mert kell egy hely!«”
Mert kell egy hely, hol minden szellem látható
Mert kell egy hely, hol minden szólam hallható
Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok
Mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog!