Úgy tudom, a 2005-ös magyarországi bemutató előtt meg kellett néznie A Szépség és a Szörnyeteg New York-i előadását. Mi volt ennek az oka?
Amikor a színház és én megkaptuk a Disney-től a non replica – vagyis az önálló színpadra állítás – jogát, a szerződés részét képezte az is, hogy semmit sem vehetek át az eredeti előadásból.
Ha hasonlóságot találtak volna, kártérítés kellett volna fizetni.
Ki kellett utaznom megnézni a Broadway-en futó eredeti előadást azért, hogy véletlenül se hasonlítson a kintire a mi produkciónk egyetlen eleme sem. Nagy öröm volt számomra, hogy szabadon dolgozhattam, és nem kellett semmit sem használni az eredetiből a szövegkönyvön és a zenén kívül. Természetesen ki kellett küldenünk elfogadásra Rózsa István díszlet- és Túri Erzsébet jelmezterveit. Elfogadták, nagyon szerették. Az elmúlt 14 évben eddig itthon és külföldön összesen 990-szer játszottuk az előadást, szeptember 20-án tartjuk majd az ezredik előadást Budapesten. A tapsrendben színpadra lépnek majd többen is az előadás korábbi szereplői közül. A produkciót az utóbbi három évadban nem láthatta a magyar közönség, német, svájci és osztrák nagyvárosokban játszottuk német nyelven. Januárban ért véget a turné Münchenben, ahol megnézték a Disney szakemberei, és a látottak alapján megadták a jogot számunkra a produkció továbbjátszására mind Magyarországon, mind a német nyelvű országokban.
Hosszú próbaidőszak előzi meg az újbóli műsorra kerülést. Mi ennek az oka?
A Disney jelentős módosításokat kért, mivel mostanában az eredeti, azaz a replica előadásban számos változtatást, húzást ejtettek meg, és köteleztek bennünket is, hogy átvegyük ezeket.
A magyar közönség szeptember 14-étől egy vadonatúj előadást lát, nem felújítást, hanem egy igazi premiert.
Erre bizonyíték az is, hogy az Operettszínház felkérésére Orbán János Dénes újrafordította a darabot. Parádés, szellemes új párbeszédek és dalszövegek születettek. Számos új szereplő debütál a produkcióban, amit hármas szereposztásban játszik majd a színház, ezért is van szükség nagyon hosszú próbaidőszakra. Felújították a díszleteteket és a jelmezeket is. A németországi turné novemberben folytatódik Münchenben, utána pedig Kölnben.
A színlapon új szerepneveket fedezhetünk fel. Miért volt szükség a frissítésre, említene közülük párat?
Az új elnevezések az új fordítás közben születtek. Mind beszélő nevek. Monsieur Kanóc, Mister Ketyegi, Kannamama, Csészi. Lesz más újdonság is. A Disney kérte, hogy találjam ki újra a darab prológusát. Azt gondoltam ki, hogy egy körülbelül kétperces élő árnyjátékkal kezdődjön majd az előadás, amit Kuthy Ágnes alkotott meg Michac Gáborral. A farkastámadásokat és a párbajt Nagy Péter István egyetemi hallgató koreografálta. A darab zenei vezetője Makláry László, az előadás koreográfusa Duda Éva.
A 14 év alatt milyen rendezői feladatai voltak a produkcióval?
Amikor csak tehettem – és más munkáim engedték –, kiutaztam az új turnéhelyszínekre. Az adott színházakban a helyi bemutató előtt néhány napig mindig dolgoztunk, az ottani térhez igazítottuk az előadást.
Mennyire követi nyomon a Disney az előadás sorsát, állapotát?
Időnként megnézik, egyeztetünk róla. Legelőször a magyarországi bemutató idején álltunk napi kapcsolatban velük, második alkalommal, mielőtt engedélyezték volna a német nyelvű turnénkat, harmadjára pedig most, amikor a szakmai kéréseiket figyelembe véve újra bemutatjuk a musicalt.
Volt-e hatással a két éve bemutatott mozifilm a színházi előadás életére?
Véleményem szerint még sikeresebb lett általa. Szinte az egész filmet greenboxban vették fel, vagyis a szereplők köré számítógéppel teremtették meg a teljes, káprázatos környezetet. Feltételezem, akik látták a mozifilmet, kíváncsiak lettek, miként lehet ezt a történetet színpadon is megjeleníteni digitális filmtrükkök nélkül.
14 év lassan generációkat átívelő idő, találkoznak olyanokkal, akik esetleg már a gyerekeikkel jönnek el újra megnézni a produkciót?
Igen.
Immár megeshet, hogy aki 2005-ben tinédzserként látta az előadást, 2019-ben már a saját csemetéivel érkezik a színházba.
Létezik-e különbség a német és a magyar közönségnek játszott előadás között? Netán a fogadtatásban, a reakciókban?
Lényegében nem. Talán annyi, hogy a fordítás miatt máshol nevet a közönség, attól függően, hogy a mondat közepére vagy végére esik a poén az adott nyelvben. Ezt leszámítva
ugyanúgy álló tapssal jutalmazzák az előadásunkat itthon és külföldön egyaránt. A vacsora revüjelenet után percekig szinte sehol nem lehet folytatni az előadást.
Mindennek persze megvan az oka, hiszen patikamérlegen készült a darab, csúnya szóval élve, szórakoztatóipari termék. Ugyanúgy működik a világ minden részén, Kínában, Németországban és Magyarországon egyaránt. A Broadway-en ezer előadás fölött számít sikeresnek egy produkció, mi most fogjuk átlépni ezt a bűvös számot. Azt hiszem, az után világviszonylatban is eredményesek leszünk… (nevet)
Hazai körülmények között is hosszú szériákat érnek meg az előadásai.
Pécsen A padlás hetedik évada, a Boeing, Boeing harmadik évada folyamatosan műsoron szerepel.
Néhány éve egy interjúban azt nyilatkozta: a repertoárját a bohózatok, komédiák, operettek, musicalek és a zenés vígjáték határozzák meg. Miért alakult ez így?
Ez az állítás továbbra is igaz, de azért be-becsúsznak olyan komolyabb, fajsúlyosabb darabok is, mint a Bernarda Alba háza a Müpában vagy a Margarida asszony a Karinthy Színházban. A legnagyobb öröm számomra, ha olyan előadást tudok létrehozni, amelynek a végére a nézők örömöt éreznek, talán még jókedvűek is lesznek. Ez a legfontosabb a számomra, még akkor is, ha esetleg nem kifejezetten bohózat az adott előadás. Örülök, ha az a néző, aki hét órakor a rengeteg bajával ül be a színházba, az előadás végére feloldódik. Az a célom, hogy ne szorongó emberek menjenek haza az előadásaim végén.
Szoktam figyelni a nézőtérről kifelé haladó közönséget. Kíváncsi vagyok arra is a reakcióikból, igazam, igazunk volt-e mindenben vagy szükséges-e még pici dolgokon változtatnunk.
Érdekes helyzet lehet, hogy a nagyszínpadi, nagy látványvilágú előadásokban, például A Szépség és a Szörnyetegben akár ötven embert is rendez egyszerre a színpadon, máskor, például a Margarida asszony című monodrámában egyetlen színészt instruál.
Élvezem ezt a változatosságot. A pályám során rendeztem már a debreceni virágkarnevál gálaestjét is a Nagyerdei Stadionban 1700-1800 fellépővel 20 ezer néző előtt, de nagyon jó Balázs Andreát is rendezni, amikor egyedül áll a színpadon.
Ilyenkor ketten végigbeszélgetnek egy próbaidőszakot a színésszel?
Nem. Ő beszélget fent a színpadon, én pedig nézem lentről... (nevet) A Karinthy Színház az egyik szerelmetes hely a szívemben, a csoda, a nyugalom, a béke szigete. Rendszeresen szoktam ott is dolgozni. Most bezárul a kör, harminc éve dramaturgként én kértem fel Radnóti Zsuzsa javaslatára Békés Pált és Várkonyi Mátyást, hogy írják meg A félőlény című darabot. A most induló évadban én fogom színpadra állítani a darabot ott.
Milyen más feladatok várják a 2019/2020-as évadban, és mi lapul a fiók mélyén?
Ugyancsak a Karinthy Színházban készülünk Fábri Péter Cirmosok és viperák című komédiájának a bemutatójára ebben vagy a következő évadban. Februárban színpadra állítom Jókai Mór klasszikusát, A kőszívű ember fiait Zalaegerszegen. Mindeközben készül a balettlibrettó Juronics Tamással egy fantasztikus Kálmán Imre műből, és még két új darab alkotófolyamatában is részt veszek. Korcsmáros György barátommal és szerzőtársammal Szikora Róbert zenéjére Gábor Zsazsáról írunk musicalt. Ezzel párhuzamosan Deres Péter elkészült a Puskás Öcsiről szóló musicalünk szövegkönyvével, aminek Szemenyei János a zeneszerzője, Máthé Zsolt pedig a dalszövegírója. A történetben Kemény Kristóf Puskás Öcsiről szóló ifjúsági műveinek motívumait is felhasználtuk. Előre haladott állapotban vagyunk mindkét darabbal, remélem, minél hamarabb színpadra is kerülhetnek.