Jelen oldal fórumozói elég bőségesen, hatalmas tájékozottságról tanúbizonyságot téve, leveleztek, írtak a különböző műfajokról. A legkevesebb szó a comédie lyrique-ről esett - nem véletlenül. Ebbe a csoportba ugyanis igazából csak két mű tartozik (bár azok enyhén szólva sem jelentéktelenek). Ide sorolandó Rameau egyik legjobb és legszórakoztatóbb műve a Platée (mivel görög mitológia alapokra épül e mű is, a helyes magyarítás Plátea; így szerepel Pauszaniasz Periégétész Görögország leírása című munkájában).

 Megtévesztő lenne a művet egyszerűen vígoperának nevezni. Bár kétségkívül vannak benne szórakoztató - látvány és történet - elemek, kétségkívül kacagtató, különösen megfelelő előadásban. Jelen sorok írójának a Theater an der Wien-ben volt hozzá szerencséje, élőben, és bizony volt, hogy hangosan nevetett. A mű legismertebb - ámbár nem a legjobb előadása - a Mezzo tévé egyik legtöbbször műsorra tűzött, legnépszerűbb előadása. A Marc Minkowski vezette Musiciens du Louvre zenekar és kórus vérbő performanszának emlékezetes szereplői a békák: elvégre Platea a mocsarak és békák nimfája.

És akkor a magyar vonatkozás: hogy mennyire nem újkeletű Rameau opera műsorra tűzése neves színházban, azt mi sem igazolja jobban, mint az a kevéssé ismert tény, hogy a később Magyarországon letelepedett, a magyar Operát igazgató Sergio Failoni - lánya Oszter Sándor felesége - 1921-ben, tehát alig több mint harminc évesen, Milanóban, a Platée-val mutatkozott be. Egyébként nagy sikerrel. A mester 1928-ban telepedett le Budapesten, és haláláig - tehát húsz éven át - itt élt. Sajnálatos, hogy Rameau műveknek legfeljebb csak partitúráját hozta magával: a Platéet, legjobb tudomásunk szerint, Vashegyi György értő tolmácsolásában először hallhatja a magyar közönség.